a Prágai Tükör 2001/2. száma

Idei első számunk némileg bőbeszédű beköszöntője után szóljunk most már inkább röviden, bár velősen. Talán nem tévedünk, ha úgy érezzük, hogy e számunk kínálata sem színtelen és egyhangú. S talán nemigen akad benne olyasmi, amire azt mondhatná valaki, hogy “nem a mi asztalunk”. Még talán az arányok és egyensúlyok is bíztatóan helyrerázódnak benne.

Lássuk csak. A prágai magyar nagykövettel folytatott interjú jele annak, hogy Budapest felől érdeklődésre és rokonszenvre számíthatunk: ez helyes és természetes, s lám: nem is kellett hozzá státustörvény. S a párhuzamos interjút elolvasva láthatjuk, hogy a budapesti cseh nagykövet is éppúgy rokonszenvvel viszonyul a cseh- és morvaországi magyar kisebbség problémáihoz. Nem is volt ehhez szüksége nemzetiségi törvényre. De azért szólunk ám ezekről ebben a számban külön is!

Bízunk benne, hogy a további közleményekben is felfedezik a változatosság és a sokoldalú figyelem jeleit. Nyelv és történelem (s nemcsak úgy átabotában, hanem anyanyelvünkről cseh vonatkozásban, s történelmünkről morva vonatkozásban), helyt kap az Ady Endre Diákkör örökifjú üde knédlihangja is, továbbá egy elmélkedés a sajgó beneši neuralgikus pontról nagyon is konkrétan; film - méghozzá egy nagy cseh író magyar tárgyú regényéből készült film, könyvismertetés - méghozzá a magyar líra egy vadonatúj cseh antológiájáról és Kazinczy csehre fordított börtönnaplójáról; két írás a prágai Magyar Kulturális Központ egy jelentős igényű szimpóziumáról szól, egy pedig magának a szimpóziumnak egyik előadását eleveníti fel. Folyamatosan továbbél a cseh irodalom magyar bemutatása. Hamarosan megleljük a módját, hogy a magyar irodalomból is hozzunk emlékezetünket felfrissítő s mégsem “iskolaszagú” szövegeket. S mindezeken felül néprajz (a strážnicei napok!), egy “szisszenet” (korántsem “csupán”) a vegyes házasságokról, stb. S beválóban van az az előérzetünk is, hogy a Tükör és a (Tü)körkép közlekedő edényekként fognak működni: esetről esetre válik el, melyik írás hová kéredzkedik.

Akkor hát semmi gond?

Dehogyisnem.

Gondunk, hogy a lapnak ezt a profilját továbbra is megőrizzük, s lehetőleg persze javítsuk is. Száguldó közéletünk és kulturális életünk egyre-másra ontja a témákat és eseményeket: évfordulókat, konferenciákat, miegymást. Kötelességünk is benne lenni a sodrában, de nem sodródni vele. Akkor ugyanis valóban elszürkülnénk.

Egy ókori bölcsesség azt tanácsolja: multum, non multa, azaz sokat, de ne sokfélét. Egy folyóirat, ugyebár, éppen ellenkezőleg, inkább arra hajlik, hogy sokfélét, de ne sokat. Ej, mit okoskodunk: sokat is, sokfélét is! Ha nem így tesszük, zörgess ránk, kedves olvasó.