Magyar nyelvtanfolyamok Prágában

Az alábbiakban megpróbáltuk csokorba gyűjteni mindazon lehetőségeket, melyeket Prága nyújt a magyar nyelvtanulásban, kicsiknek, nagyobbaknak és felnőtteknek, magyaroknak és nem magyaroknak, buzdítva a már tanulókat és a még habozókat egyaránt: vágjanak bele, szaporítsák a magyar nyelvtanulók utóbbi időben egyre bővülő sorait.

Az Ovi

Négy évvel ezelőtt találkoztam Környei Alízzal, akkor még a Kecskeméti Ciróka Bábszínház oszlopos tagjával. Állt a Kultúrközpont kiállítótermének közepén valami irtózatosan nagy tiszteleletet követelő fekete viseletben. Mögötte egy vörös bársonnyal díszített rögtönzött színfal és egy tulipános láda. Aztán hirtelen megjelent egy kecskedudát büvölő férfiú és egy brácsás. Megszólalt a muzsika - felnőtt- és gyerekközönség egyformán elcsöndesedett és hagyta magát elvarázsolni. Majd nagyon ősi csengésü gyerekjáték következett és ismét muzsika néhány tánclépéssel. Észrevétlenül a közönség soraiba is kerültek ütőhangszerek. Zenélt és énekelt mindenki, a gyerekek táncoltak vagy valami érdekes játékot tanultak. Én pedig szerettem volna, ha ez örökké tart. Mindezt igyekeztem megtanulni és titokban valami csodában reménykedtem.

Sokáig ebből éltünk és táplálkoztunk a 2 éves kislányommal. Pedig akkorra már jópár Weöres Sándor verset sajátítottunk el, imádtuk Móricz Zsigmond mesés verseit, megtanultuk az egész Öreg néne őzikéjét, Szabó Lőrinc, Csukás István, Zelk Zoltán, Móra Ferenc gyerekverseit habzsoltuk. Megpróbáltam feleveníteni magamban egypár népdalt, amit szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam.

Aztán egyszercsak hároméves lett a kicsi lányom, óvodáskorú kis-nagylány. Rádöbbentem, hogy egyre inkább közösségbe vágyik, meg hogy feltétlenül csehül kell tanulnia, ha úgy döntünk, huzamosabb ideig itt tartózkodunk. Így lett lányunk cseh óvodás, hasonló cipőben járó barátaink gyerekeit követve.

Barátainkkal közösen jutottunk arra a meggyőződésre, hogy döntésünk így nem teljes. Gyermekeinknek ugyanis szüksége van egy állandó jellegű magyar nyelvű közösségre is ahol anyanyelvüket ápohatják.

Egy ilyen gyerekközösség létrehozása egyre inkább a szívügyemmé vált.

Kisebb-nagyobb utánjárások után 1998 tavaszán a PMKK otthont adott a közösségnek, a CSMMSZ pedig anyagi támogatást ígért.

A kezdeti időszakban 7-8 gyermek látogatta a heti kétszeri alkalommal tartott délutáni foglalkozásokat. A gyerekek zömükben a délelőttjeiket cseh óvodában töltötték, és amit egy óvodásnak tudnia kell, azt ott tisztességgel meg is tanulták. Úgy gondoltam, hogy a magyar nyelven tartott foglalkozások teljenek a magyar népi ünnepkör jegyében. Az ősz a betakarítás, a szüret, a kisfarsang jegyében telik. Télen az adventi, karácsonyi és a farsangi hagyományokat elevenítjük fel. A tavasz - a Húsvét és Pünkösd ünnepeitől izgalmas és szép. A nyár az aratásé s az újkenyéré. Temérdek néphagyományőrzésről szóló irodalomból meríthettem, és szerencsémre sikerült felvennem a kapcsolatot Környei Alízzal, aki támogatott elképzeléseimben és segítségemre sietett.

Kézmüves foglalkozás, népmese olvasás, mondókázás, énekek, énekes játékok tanulása tölti ki az időnket. Egy kis színpadi játékkal is igyekszünk kedveskedni önmagunkanak és azoknak, akik érdeklődnek gyerekcsoportunk iránt. Mikulásra már rendszeresen két verses mesét tanulunk be. Egész komoly barátságok kovácsolódtak az óvodások körében e 3 és fél év alatt. Azt hiszem, a szülőknek is jólesik hasonló sorsú társakkal találkozni és tapasztalatot cserélni. A PMKK kellemes környezetet biztosít számunkra, gyereket és szülőt egyaránt kínálnak teával, üdítővel, kávéval. Kiaknázhatjuk a könyvtári kincseket is. Képekben és müvészi fotókban gyönyörködhetünk. Akarva-akaratlanul kulturális életünk nagyjaival hoz össze minket a sors.

Nagy támogatottságnak örvendünk, aminek a jele, hogy önálló helyiséget kaptunk, amit gyerekekink igényei szerint be is rendezhettünk, és kéthavonta gyerek báb- és színielőadásokat szervezhetünk.

Hálás vagyok a PMKK minden dolgozójának. hogy szellemiségében is fölkarolták óvodánkat. Az is az ő érdemük, hogy jeles ünnepeinkre híres előadókat és népművészeket láthattunk vendégül. Külön köszönet illeti személy szerint Gál Attilát, a PMKK munkatársát, Belák Csaba adótanácsadót, Buckó István volt nagykövetségi sajtóattasét, Varga Tibor volt kereskedelmi tanácsost és Forrai Kristóf nagykövet urakat, kiknek hathatós erkölcsi és anyagi támogatása nélkül mindez aligha valósulhatott volna meg.

Moravcsík Tímea

Anyanyelvi és honismereti oktatás

Az utóbbi években egyre több magyar család telepedik le Prágában és környékén. A már itt lakó, szintén magyar nyelvet beszélő családok nagy örömére számuk egyre növekszik.

Mivel Prágában sincs lehetőség magyar nyelvű általános iskolai oktatásra éppúgy, mint egész Csehország területén, pár évvel ezelőtt foglalkozást indítottak néhány érdeklődő gyermek számára a Prágai Magyar Kulturális Központban (PMKK). Történt mindez Reményi Krisztina kezdeményezésére, aki a PMKK akkori igazgatójaként tevékenykedett. Nemcsak neki köszönhető a csoport alapítása, hanem Dr. Eőry Vilma tanárnőnek is, aki heti egy alkalommal ezeket a foglalkozásokat vezette. Ők is fontosnak tartották, hogy az idegenbe csöppent magyar családok iskoláskorú gyermekei valamilyen formában találkozzanak társaikkal, hogy barátságok szövődjenek, hogy ismereteiket megosszák egymással s ezáltal szókincsüket gyarapítsák, anyanyelvüket ápolják.

A 2OOO/2OO1-es tanévben én vettem át a kis létszámú csoport vezetését Dr. Eőry Vilma tanárnőtől - s nagy örömmel tettem ezt. Főiskolai tanulmányaim befejezése után két évig tanítottam egy felvidéki általános iskolában, majd külföldre utaztam, hogy elsajátítsam az angol nyelvet. Prágában immáron három éve élek s tanítok, és nagyon örülök, hogy lehetőségem adódott együtt dolgozni ezekkel a gyerekekkel is, akik így nemcsak családi környezetben beszélik az anyanyelvüket.

Az órákon nem a megszokott tanmenet szerint haladok, nemcsak betű-, írás- és olvasástanulás folyik, hiszen erre egyértelműen nincs idő. A gyerekek egyébként is úgy jönnek hozzánk, hogy már elsajátították az alapokat valamelyik cseh általános iskolában. Megbeszéljük a magyar és a cseh nyelv közötti különbségeket és begyakoroljuk nemcsak a helyesírást, hanem a kiejtést is. Bár a délutáni foglalkozásokon sokkal fáradékonyabbak a tanulók, a játékos feladatok növelik lelkesedésüket, s így könnyebben rögződik a nyelvtani, helyesírási szabály.

A röpke tanórák alatt igyekszem a gyerekekkel megismertetni a magyar nép hagyományait, a naptári ünnepeket, a jeles napokat és a hozzájuk fűződő népi szokásokat. Ez alkalmakhoz illő versekkel, mesékkel, játékokkal, találós kérdésekkel keltem fel érdeklődésüket, melyek nemcsak tanítanak, hanem szórakoztatnak és gyönyörködtetnek is.

A természet megszerettetése is az elsődleges feladatok közé tartozik. A sok, különböző tankönyvekből merített érdekes olvasmány kitűnő alkalmat nyújt mindenki számára, hogy a természet változásairól, a növényekről, az állatok viselkedéséről a már meglévő ismereteit megossza s újakkal gyarapítsa.

Minden találkozáskor jut idő a kötetlen beszélgetésre is, ha nem az órán, akkor az azt követő szabad játékidő alatt.

A gyerekek elhozhatják kedvenc verses- vagy meséskönyvüket, melynek bemutatásakor nemcsak ők jutnak szerephez, hanem ezáltal társaik érdeklődését is felkeltik. A mindenki számára hozzáférhető helyi könyvtár bővelkedik szebbnél szebb klasszikus mesés kötetekben, ismeretterjesztő és történelmi olvasmányokban, melyek között mindenki talál magának megfelelőt.

Bízom abban, hogy a cseh iskolák kötelező tanórái és a különböző délutáni programok mellett az idén is lesz igény a heti egyszeri találkozásokra.

A jelentkező gyerekek létszámától függően alakul majd a csoportszám és az életkornak megfelelő foglalkozás tartalma is.

Mindenkit nagy szeretettel várok és hiszem, hogy a ritka, de rendszeres találkozásoknak is meglesz a szép eredménye. A lehetőség adva van, rajtunk áll, hogy mennyire használjuk ki.

Nem szabad elfelednünk, hogy Magyarország határain kívül is kötelességünk anyanyelvünk megőrzése, kulturális javaink, értékeink megismerése és továbbadása.

Kollárovics Ilona

Magyar nyelvtanfolyamok - felnőtteknek

Valószínűleg többen is tapasztaltuk már, hogy az utóbbi időben a magyar nyelvtanulás iránti igény növekszik Prágában. Ez nem csupán szubjektív, az egyre gyakoribb individuális megkeresésekre alapozott benyomás, hanem könnyen igazolható tény: elég, ha csupán a Csehországban intézményes formában működő magyar nyelvtanfolyamok egyre bővülő hallgatóságára gondolunk, de ezt igazolja a Károly Egyetem magyar szakára jelentkezők növekvő száma is (persze, ez utóbbi, nemcsak nyelvtanfolyam, hanem filológiai szak, amely csak a felvételi vizsga sikeres teljesítésével látogatható).

De érdemes a Tükör lapjain figyelmet szentelnünk e jelenségnek azért is - s ezt alighanem kevesebben tudják -, mert a nyelvtanfolyamok egyes formái hasznosak lehetnek nemcsak a cseh ajkú érdeklődök számára, de a magyar anyanyelvűek is találhatnak a kínálatban igényeiknek megfelelő nyelvkurzust.

Az alábbiakban röviden olyan két intézet nyelvtanfolyamairól számolunk be, melyek hosszabb ideje foglalkoznak nyelvtanítással, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy a különféle magánnyelviskolák között vannak olyanok is, melyek ugyancsak kínálhatnak lehetőségeket a magyar nyelv elsajátításához (van is tudomásunk ilyenekről).

A Prágai Magyar Kulturális Központ évtizedek óta szervez nyelvtanfolyamokat. A legnagyobb érdeklődés itt alighanem a nyolcvanas években volt tapasztalható, amikor a jelentkezők száma egy-egy évben elérte a 200 főt is, s habár ekkor nyolc csoportban, kezdő, mérsékelt haladó, középhaladó és haladó szinten, négy tanár vezetése alatt folyt a nyelvoktatás, az egyes, főleg kezdő csoportokban olykor még így is gond lehetett akár csak beférni a terembe, leülni pedig már luxusnak számított. Ez a kitüntető érdeklődés a rendszerváltást követő első években - érthetően - megcsappant, s csupán négy csoportban, két oktató közreműködésével folyt a nyelvtanítás, mintegy 40-50 fő részvételével. Annál örömtelibb s megkockáztatom: a térség természetes kötödéseit ismét hívebben jelző tény, hogy az utóbbi években újra jelentősen emelkedett az érdeklődök száma, s ennek arányában a PMKK, tiszteletreméltó rugalmassággal emelte a csoportok számát is. Tavaly immár ismét 6 csoportban folyt a nyelvtanulás, s a kezdők magas számából ítélve (nemcsak a kurzusok kezdetén, de a tanév végén is!) az éppen kezdődő tanfolyamokat illetően is bíztatóak a kilátások. Ismét négy szinten folyik az oktatás; a kezdő, mérsékelt haladó, illetve haladó csoportok mellett néhány éve már egy társalgási csoport is dolgozik, amely egyrészt - mint neve is jelzi - a már magas szinten elsajátított nyelvet, esetleg a már kissé megkopott anyanyelvet hivatott pallérozni, másrészt egyfajta előkészítő tanfolyam is mindazoknak, akik magyar nyelvből felsőfokú nyelvvizsgát szándékoznak tenni. De sok olyan érdeklődő is akad e csoportban, aki a nyelvet származásának, vagy egyéb kötödésének köszönhetően ugyan kitűnően beszéli, de sohasem adatott meg neki, hogy a magyar nyelv rendszerét módszeresen áttekintse, és megismerkedjen a magyar helyesírás szabályaival is. A tanfolyamok természetesen sohasem kizárólagosan nyelvtanfolyamok, az oktatók javarészt a hallgatók kérdéseire válaszolva, de akár csak pihenésképpen is be-beiktatnak a tanórába magyar kulturális információkat is, s immár újra nem ritka jelenség, hogy a koraesti órákban a Vencel-tér tőszomszédságában lévő magyar intézet ablakaiból kicsit csehes akcentussal, de annál tiszteletreméltóbban árad a magyar népdal.

A tanfolyamokon az érdeklődök Magyarországon kiadott tankönyvekből tanulhatnak, melyeket az intézet - egy bizonyos letéti összeg ellenében - biztosít a hallgatóknak. A beiratkozás a Rytířská utcai Magyar Kulturális Központ könyvtárában általában szeptemberben folyik, de az intézet munkatársai készséggel fogadják a később jelentkezőket is, és összehasonlítva más lehetőségekkel, itt rendkívül alacsony tandíjjal iratkozhatnak be az érdeklődök a kurzusokba.

A másik intézmény, melyről itt szólunk a Školská utcai nyelviskola (Jazyková škola), amely ugyancsak hosszú évtizedek óta foglalkozik nyelvtanítással, s cseh intézményként arra is jogosult - szemben a Magyar Kulturális Központtal -, hogy az érdeklődő itt felsőfokú nyelvvizsgát tegyen. Ez az intézmény magyar nyelvtanfolyamokat rendszeresen legutóbb a nyolcvanas évek elején szervezett, azóta - megfelelő számú érdeklődő esetén (általában 3-4 fő) - csupán államvizsgákat szervez. Tekintettel arra hogy a magyar nyelvvizsgák iránti érdeklődés itt ugyancsak jelentősen megnőtt az utóbbi időben, az intézet tavaly - kísérletképpen - egy haladó nyelvtanfolyamot is indított, amely havi egy alkalommal, egy egész szombati délelőttöt betöltő időben zajlott. Ebbe a csoportba heten jelentkeztek (ez a minimális létszám, hogy a 3000 cseh korona körüli tandíj mellett a kurzus beindítható legyen). Hogy tavaly ezt a viszonylag magasabb tandíjat is vállalták az érdeklődök, annak egyik oka valószínűleg az is, hogy a nyelvtudás társadalmi megbecsülése Csehországban is folyamatosan nő. Az államvizsgázók között, például, többen is voltak a cseh hadsereg hivatásos katonái közül, kiknek nyelvtudását munkájukban elismerik, hiszen a NATO-tag Magyarország nyelve partner-nyelv. De ugyancsak megnőtt azoknak a száma, akik más munkahelyeken, pl. a kereskedelemben kamatoztathatják magyar nyelvismeretüket. Így ugyancsak remélhető, hogy ebben az intézetben is gyakoribbak lesznek nemcsak a nyelvvizsgák, de a nyelvtanfolyamok is. Talán arról is érdemes lenne elgondolkodni, nem lenne-e a két intézmény között kialakítani valamilyen együttműködést, amely növelné a Magyar Kulturális Központ tanfolyamainak presztízsét, és egyben rendszeressé, s persze olcsóbbá is tehetné a Nyelviskola nyelvtanfolyamait.

Gál Jenő