Magyarként a harmincas évek Prágájában (1. rész)

Göndöcs László (1912-1994) emlékezete

A nyolcvanas évek elején találkoztam először Göndöcs Lászlóval, aki akkor a szülővárosában működő magyar diákklubnak nyújtott segítséget. Később, a demokratikus változások lehetőségeit kihasználva, a határon túli magyarok életét segítő szervezeti keretek létrehozásában játszott fontos szerepet, többek között a Rákóczi Szövetség egyik alapítójaként, vezetőjeként.

Ki volt ez a haláláig korát meghazudtoló aktivitással tevékenykedő, mindig segítőkész ember? A válaszadásban szerény segítséget nyújthat annak az életinterjúnak egy rövid részlete, amelyet 1992-ben 80. születésnapja alkalmából volt szerencsém vele elkészíteni budapesti lakásán.

Ha a száraz életrajzi adatokat vesszük alapul, akkor a következőket lehet elmondani:

1912. október 5-én született Losoncon, ott végezte elemi- és középiskoláit, majd 1930-ban a Károly Egyetemre került matematika-ábrázoló geometria tanári szakra, amelyet 1936-ban végzett el. Tanári működését a kárpátaljai Beregszászon kezdte. 1939-ben Teleki Pál személyes meghívólevele alapján került a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba Budapestre. 1945-ben felfüggesztették állásából, kétkezi munkával kereste kenyerét. 1950-től ismét visszatérhetett a tanári pályára és jelentősen hozzájárult a magyarországi matematikaoktatás megújításához. 1988-ban fontos szerepet játszott a csehszlovákiai és kárpátaljai magyarok támogatását egyik céljaként kitűző Rákóczi Szövetség létrehozásában. 1994. március 20-án hunyt el Budapesten.

Az alábbi részlet elsősorban a prágai magyar diákéletre és az első Csehszlovák Köztársaságban töltött időszakra vonatkozik. Göndöcs László, a Prohászka Kör vezetőjeként, az akkori prágai magyar diákélet egyik fontos alakja volt, ezenkívül alapító szervezője volt a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületnek (SZEMKE), a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületnek (SZKIÉ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Egyesületnek

Milyen volt a 30-as évek Prágája?

G. L.: A város ebben az időszakban egy csendes, kellemes hely volt, ékszerdobozhoz hasonlatos szépségével nagyon mély benyomást tett rám. Akkor kerültem Budapest után először egy idegen fővárosba, és ez nagyon hatott rám. Meg kellett ismernem az egyetemi életet, ahol a beiratkozástól kezdve minden cseh nyelven folyt. Szlovákul tudtam, csehül viszont gyengén beszéltem, és eleinte a nyelv miatt voltak gondjaim az előadásokkal.

A Károly Egyetem matematika-ábrázoló mértan szakára iratkoztam be. Ugyanekkor került oda egy rimaszombati társam is, Csank István, akit már középiskolából ismertem. A két gimnázium szoros kapcsolatban volt egymással, ők átjártak Losoncra, most így mondanám: bulikra, kis diákkiruccanásokra; ott ismerkedtek meg egymással a rimaszombatiak és a losonciak. Az egyetemen szorgalmasan kellett dolgozni. A gyors beszédű tanárok előadásából eleinte nagyon keveset tudtam profitálni, de egyre jobban figyelve, a szakkönyveket forgatva igyekeztem alaposan elsajátítani a szaknyelvet, hogy minél többet tanuljak, minél jobban meg tudjam érteni az előadásokat.

Az első félévi kollokvium ugyan döcögve ment, de ezután már nagy lépésekben haladtam előre. A tanárok és a docensek nagyon lojálisan és toleránsan viselkedtek. Azt mondhatom, hogy matematika-fizika vonalon nem is volt olyan tanár, aki valamilyen soviniszta álláspontot foglalt volna el, vagy ilyen szellemben tett volna megkülönböztetést köztünk. Türelmesek, megértők és igényesek voltak. 1934-35-ben például a fizikatanár az utánam jövő magyar hallgatóknak, mikor vizsgáztatott, már azt mondta a vizsgán kiválóan szereplő, pl. Spalek Lórántnak - aki ma is él, és akit Pozsonyból 1945-ben kitettek egy 50 kilós csomaggal, s aki a magyar gimnáziumnak volt a fizikatanára, s később aztán nagy nehezen valahol Késmárkon tudott megkapaszkodni -: “Excelujete jak všichni Maďaři!" (Remekel, mint minden magyar!). Ez egy nagyon szép minősítés, amit érdemes megőrizni.

Magyar diákként milyen lehetőségek nyíltak a közösségi életre Prágában?

G. L.: Akkoriban a Társadalmi Nagybizottság a Vencel téri Fénix palotában, tán a második emeleten bérelt néhány helyiséget és - ez volt a Magyar Akadémikusok Körének klubja. Ide jártunk, itt jöttünk össze. A menzánk különböző helyeken, különböző minőségű vendéglőkben volt. Fontos megemlíteni, hogy a Társadalmi Nagybizottság teremtette elő egyeseknek a menzalátogatáshoz szükséges anyagi fedezetet is. Támogatta továbbá az életünkben jelentős szerepet betöltő klub fenntartását, újságok, folyóiratok beszerzését; így kialakulhatott egy közösség. A Prágában tanuló magyar egyetemi hallgatók olyan közössége, amely nemcsak társadalmi, tehát ismeretségi, baráti szálakat tudott kiépíteni, hanem szellemi közösség is volt, egy vitafórum, ahol az akkor minket foglalkoztató nagy ideológiai és sorskérdéseket megvitattuk.

Mi volt a Társadalmi Nagybizottság szerepe? Kik hozták létre, hogyan működött?

G. L.: Ez nem az ifjúság szervezete volt és nem tartozott az egyetemhez sem, hanem a magyar társadalom vezető egyéniségei, politikai pártjai hozták létre. Ha jól emlékszem, egy időben Grosschmid Géza kassai szenátor volt a Társadalmi Nagybizottság elnöke, Janzon Jenő a megbízottja, titkára. Ő intézte a menzasegélyek szétosztását a pozsonyi, a brünni és a prágai egyetemeken, valamint a prágai német egyetemen tanuló fiatalok között, mivel magyar fiatalok a német egyetemen is tanultak. Akkor a Károly Egyetem tulajdonképpen nagyon bizonytalan helyzetben volt, mert a németek őrizték a Luxemburgi Károly által alapított egyetem jelvényeit. Óriási vita volt a Károly Egyetem német és cseh része között, mert a németek a jelvényeket nem akarták kiszolgáltatni a cseh egyetemnek. A cseh intézmény pedig az ősi egyetem jogutódjának tartotta magát. Ez a vita hosszú időn át húzódott.

A Társadalmi Nagybizottság tehát a társadalom jelentős, részben földbirtokos és politikai, részben pedig szellemi vezetőiből állt. Olyanokból, akik a magyarság fontos, tehetős tényezői voltak. Ez a Társadalmi Nagybizottság gondoskodott a tanulási lehetőségről, az anyagi támogatásról. A támogatáshoz kérvény útján, döntés alapján jutottunk hozzá. A bizottság a magyar kormánytól kapott segítséget, amit azután a Csehszlovákiában tanuló magyar diákok, főiskolások támogatására használt fel.

Azon kívül mi, akik különböző helyekről, különböző városokból jöttünk, különböző stipendiumokat is hoztunk magunkkal, mert az egyes városoknak és az egyes tartományoknak is voltak ösztöndíjai. Nekem például ún. “krajinské štipendium"-om (tartományi ösztöndíjam) volt még a középiskolában, amit aztán meg tudtam őrizni folyamatosan az egyetemen is. Bizonyos eredményt kellett felmutatni és annak alapján egyetemi tanulmányaim során, tehát a négy év alatt végig részesültem ebben a tartományi ösztöndíjban, amit Pozsonyból kaptam. Nem volt olyan óriási diszkrimináció, hogy egy magyar diák ne kaphatott volna tartományi ösztöndíjat. Losoncon városi ösztöndíjam volt, ugyanis működött a Wohl-féle alapítvány. Ezt a városi tanács osztotta ki a pályázó, a gimnáziumban legjobban tanuló és rászoruló diákok között. A szeszgyáros és földbirtokos Wohlnak Losonc környékén voltak birtokai. Gazdag és jótékonykodó ember lévén ilyen alapítványt létesített; ezt a város kezelte.

A diákság szellemi élete Prágában sokszínű volt. Az én ottlétem előtt, (a 20-as években) az egyetemisták gombaszögi táborában került sor a szakításra.

Prágában a Szent György Kör működött, míg az egyes városokban főiskolai keresztény cserkészet is létezett. Az akadémikusok mozgalma eleinte keresztény jelzőt is viselt: MAKK-nak, a Magyar Akadémikusok Keresztény Körének nevezték. Ez utal arra, hogy ideológiai, világnézeti differenciálódás állt be az ifjúság körében, és ez Prágában is jelentkezett.

Akkor megalakult a Sarló, amelynek a fő arculata egy népi vonal, népi irányzat volt, amellett ideológiailag, világnézetileg egyre fokozottabban a marxista és materialista világnézet mellett döntött. A Sarló a cseh ifjúkommunistákkal is kereste a kapcsolatot. Egyfajta mintaképet látott az akkor erősen kibontakozó szovjet kommunista állam tevékenységében is. Kétségtelen, hogy a rossz társadalmi helyzet, a nehéz társadalmi viszonyok javítása, tehát a szociális igazságért való küzdelem a Sarló egyik fő vonása volt. A Sarlóban a diáktábor értelmes, okos tagjai szerveződtek és jelentős, értékes publicisztikai munkát végeztek. A Sarló foglalkozott a magyar társadalom helyzetével, a vidék nagyon szomorú, nehéz gazdasági körülményeivel. Ezért indultak a falukutatási munkák is. Ezekre felfigyelt az egyetemi hallgatóság és jelentős érdeklődést váltott ki ez a kérdés.

A másik szerveződés a Szent György Körből alakult ki. Rády Elemér tevékenységének köszönhetően jött létre 1929-ben, Prágában a Prohászka Kör és a Prohászka Körök mozgalma. Rády Elemér jogászhallgató volt Prágában - egyébként kiváló felkészültségű ember, méltó tagja az akkor nagyon színvonalas fiatal egyetemi hallgatógárdának. Prágában abban az időben ott találjuk Dobossy Lászlót, Radányit, Baráthot, Kassáról Brück Tóbit, (mi csak Tóbinak hívtuk). Ott volt Borsody István is, Helyei Laci, Czapf Laci, Rády Elemér, Jablánczy István, Jablánczy Miklós, Sinkó Feri. Most hirtelen ezek a nevek jutnak eszembe azok közül, akik jelentős szerepet játszottak a prágai szellemi életben.

A Prágában tanuló magyar ifjúság tehát polarizálódott. Egy baloldali - Sarlós, és egy katolikus világnézetű csoport jött létre. Ez utóbbit a Prohászka Körök képviselték.

Melyek voltak azok a legalapvetőbb kérdések, amelyek vita tárgyát képezték a két kör, két felfogás között?

G. L.: A legalapvetőbb a világnézeti, a filozófiailag determinált kérdés volt. Mégpedig úgy, hogy az egyik, a Sarló, egy materialista, a másik pedig egy keresztény világnézetet fogadott el. Ennek a keresztény világnézetnek a lényege az volt, amit Jacques Maritain és az akkori szellemi tényezők képviseltek: ‘a primauté de spirituel’, tehát a szellem elsőbbsége az anyagi világgal szemben. Ez azt jelentette, hogy a szociális kérdések fontosságában mindannyian egyetértettünk. Sőt, nagyon közeledett a két nézet egymáshoz, mert egyes kongresszusokon a Prohászka Körök is a kérdés igazságos megoldását javasolták, nem az abszolút korlátlan magántulajdonon alapuló gazdasági, társadalmi rendszer kialakítását támogatták. Ezzel szemben a Sarló nem a magán-, hanem a kollektív tulajdonra épülő gazdasági rendszer kialakítását tűzte ki célul.

Tehát a vita lényege a legkardinálisabb kérdésről, a materialista, és a szellem elsőbbségét hirdető keresztény világnézetről folyt. Ehhez kapcsolódtak a társadalmi problémák is, az emberi méltóság jogai a kollektív jogokkal szemben. E két szellemi irányzat egymáshoz való viszonyát sok társadalmi és világnézeti vita jellemezte Prágában, a Dobossy Laci által vezetett Sarló és Rády Elemér vezette Prohászka Kör között. Rády után én lettem a Kör elnöke, és többedmagunkkal, Spalek Lórival, Kirtnof Mártonnal, a Jabloncziakkal a keresztény világnézet, a tomisztikus filozófia igazságai mellett kiállva vitáztunk.

Ez a kérdés magyar viszonylatban hogyan jelentkezett, hogyan csapódott le a gyakorlatban?

G. L.: A Sarló - Balogh Edgár tevékenysége révén - egyre jobban közeledett a kommunista világnézethez és a kommunista párthoz. Tudjuk, hogy Balogh Edgár a Sarlót a kommunista párthoz kötötte, és ezzel tulajdonképpen a Sarló eredeti irányvonalát - amely nagyon komoly szociális és magyar népi vonalat, de a Duna-medencében élő népek közösségét és egymásra utaltságukat kihangsúlyozó elgondolást és politikát követett - más irányba vitte. Ezt az utat ő megzavarta, azzal, hogy a kommunista párthoz kötötte a mozgalmat. Sokan ezért nem követték őt, és a kommunista pártba sem léptek be. Ez később - 1945 után - meg is mutatkozott, amikor azok a sarlós tagok, akik követték Edgárt, Magyarországon a magyar kommunista pártban is funkciót vállaltak.

A Sarló másik része, tehát Szalatnai Rezsőék és a többiek, talán később Peéry is, megmaradtak a magyar úton, a Sarló eredeti szemléletében. Ezek nagyon tisztességesen kiálltak a magyarság érdekeiért a legnehezebb kommunista években itt, Magyarországon és - mondhatom - egyes tagjai odaát Szlovákiában is.

Ez a Sarló és a Prohászka Kör közötti világnézeti probléma mit jelentett a magyar társadalom számára?

1918 után a gazdasági helyzet romlott. Az 1920-as évek világgazdasági recessziója által okozott válság nagymértékben sújtotta a magyar társadalmat. A magyar iparvállalatokat tönkretette, de néhányon közülük tudott segíteni a cseh ipar. E kevesek közé tartozott például a losonci posztógyár, amely egy ideig megmenekült, továbbá a füleki gyár, mely kisebb kapacitású volt. Ezt a cseh tőke felkarolta, így tovább működhetett. Sokat jelentett ez a magyar munkások számára, mert itt több ezren dolgozhattak. A losonci Rakottyai- és Sterlicht-gyárat a cseh tőke azonban megfojtotta, nem engedte hitelhez jutni; a magyarországi bankokban lévő tőkéje odaveszett a forradalom idején, az 1918-20-as években. Ez óriási munkanélküliséget okozott. Talán Losonc volt Szlovákia egyik olyan városa, amelyben a munkanélküliek száma a legmagasabb, a kommunista párt ereje viszont a legjelentősebb volt.

Amint a munka elkezdődött, a gazdasági helyzet is stabilizálódott, némileg javult, s társadalmunk szerveződése más irányba indult el. Az általunk - ezen a keresztény és nemzeti alapon álló ifjúságot, egyetemi hallgatókat értem - végzett tevékenység egyre közelebb került a magyar társadalomhoz. Mert hiszen a magyar társadalom zömében - vidéken, de bizonyos mértékben a városokban is - konzervatív gondolkodású volt, tehát magyarságához, vallásosságához, keresztény világnézetéhez ragaszkodott. Így azok, akik ezen a vonalon dolgoztak - egyetemi hallgatók és az egyetemi hallgatókból lett fiatal értelmiség - közelebb kerültek a társadalomhoz a dolgok objektív tényei alapján, hiszen azok a rétegek, melyekkel találkoztak, befogadták ezeket a modern keresztény világnézeti és a társadalom szerveződésére vonatkozó elveket. Viszont annál kevésbé tudott a Balogh Edgár-féle koncepcióval dolgozó Sarló a magyar társadalom építésében részt venni.

Az 1930-as évektől kezdve a magyar társadalom magához tért, és új szerveződések indultak el. Pártok már léteztek, mégpedig a Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt - ez is mutatja, milyen szemlélet uralkodott -, valamint a kommunista párt és a csehszlovák pártok, amelyek igyekeztek bizonyos agrárrétegeket is megnyerni és beszervezni. Főleg a kommunista pártnak volt sok magyar tagja.

Megindult a társadalom építése, ami azt jelentette, hogy megindult a kulturális munka.

A SZEMKE-t, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületet hosszú huzavona után végül mégis jóváhagyta a kormány, elindulhatott tehát egy országos jellegű kulturális szerveződés. Az ifjúsági szervezkedést csak felekezeti alapon engedélyeztek abban az időben. Ezt a lehetőséget kihasználva a következő dolog történt: volt egy ifjúsági egyesület, a Združenie katolickej mládeže na Slovensku (Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület), melynek működését egész Szlovákia területén engedélyezték. Az egyesület záradéka lehetővé tette magyar nyelvű és magyar szervezetek létesítését is e mozgalom (melynek élén a katolikus egyház részéről Bubnič rozsnyói püspök állt) keretén belül. Bubnič nem volt soviniszta, legalábbis nem mindig. A vele való kapcsolatunkat összegezve azt kell mondanom, hogy Bubnič végeredményben nagyon toleránsan és segítőkészen viselkedett, hiszen lehetővé tette, hogy az idézett záradék alapján megindulhasson egy magyar ifjúsági szervezkedés, a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület (SZKIÉ).

A SZKIÉ 1932-33-ban Persén szerveződött. Megyesi Sándor, a persei kántortanító és Kovács Gyula, az akkori fülekpüspöki plébános indította el, a velünk, egyetemi hallgatókkal való beszélgetés alapján, tehát ott álltunk mi is a mozgalom bölcsőjénél. Főleg a falvakban, de néhány városban is létrejöttek ezek a szervezetek, melyeket Megyesi Sándor - aki előzőleg a Losoncon működő YMCA titkára volt - nagyon ügyesen, szakszerűen vezetett. A szervezkedés viharos sebességgel terjedt az egész ország területén. 1937-ben már 12-13 ezer fiatal volt beszervezve közel 320 községben, településen, s ez az akkori viszonylatban nagyon nagy dolog volt.

A szervezetek jelentősége többek közt az volt, hogy állandó nevelő és kulturális munkát végeztek, tehát nemcsak vallásos tevékenységet fejtettek ki, hanem Megyesi Sándor koncepciójában valójában közművelődési szerepet töltöttek be. Szakelőadásokat, de általános műveltségi előadásokat is tartottak előre kiadott programfüzetek alapján, konferenciákat szerveztek. Ez a sokezres SZKIE-tábor jelentős erőt képviselt a magyar ifjúság körében. Később ez a szervezkedés leányvonalon is elindult - központi titkára Esterházy Lujza volt. Azt hiszem, Schalkház Sára is részt vett ebben a szervezkedésben. Itt fontos megjegyezni, hogy tervszerűen, az előre kiadott programfüzet, illetve kidolgozott előadások alapján, de élő előadások keretében is folyt a nevelő, felvilágosító munka, persze keresztény világnézeti alapon. A résztvevők olyan tárgyakból is kaptak eligazító ismereteket, amelyeket a falusi élet mindennapjaiban fel tudtak használni. Ezért szívesen jöttek a szervezetbe akár késő este is. Magam is nem egy Ipoly környéki községbe mentem ki este előadást tartani - Jelsőcre, Darócba, Miksibe, Persére, Galsára. Egyébként az is nagy eredmény volt, hogy a szervezet munkájába az egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak előadásokkal, kiszállásokkal.

Az egyetemről kikerülő, egyre növekvő számú fiatal értelmiség megjelent a SZEMKE munkájában is. Átvették a SZEMKE titkárságát. Először a területi, majd az országos titkárságot is. Varga Imre, akit csak Bugacnak hívtak és csallóközi illetőségű volt, lett végül a SZEMKE országos titkára. A SZEMKÉ-nek az egész országra kiterjedő munkája komoly szerepet töltött be a magyar társadalom életében.

Ehhez a munkához kapcsolódott a 20-as évek közepe táján elinduló gazdasági szervezkedés is. Csallóközben és Mátyusföldön, Galánta környékén 40 magyar szövetkezet állt össze, egyesítette tőkéjét, s Letoha, Nagy Ferenc és Dr. Kuty ügyvéd segítségével létrejött egy nagy gazdasági centrum, a Hanza-szövetkezet. Ebben a szövetkezetben már megjelent az egyetemről kikerülő fiatal értelmiség, a gazdasági, szervező, illetve publicisztikai munkát végző, felvilágosító előadásokat tartó fiatalok. A Hanza-szövetkezetből 1945-ig jelentős gazdasági bázis, több milliós tőkével dolgozó hitel-, fogyasztási-, és termelőszövetkezet lett. Ez a szövetkezet a magyarországi Hangya-szövetkezettől eltérően valóságos, a dán és holland szövetkezeti mintára és tapasztalatokra épült. Működése gazdaságilag nagyon jelentős térnyerést jelentett a nyugati területen, tehát a Mátyusföldön és a Csallóközben. Vagyona évről évre növekedett, és a szövetkezet egyre jobban, erőteljesebben tudta támogatni a magyar kezdeményezéseket is.

Látjuk tehát, hogy a magyar társadalom az ifjúsági szervezkedés, a közművelődési és a gazdasági szervezkedés révén olyannyira megerősödött, hogy a visszacsatolás után komoly igényeket támaszthatott mindazzal kapcsolatban, amit az anyaország e területekre hozott, és komoly kritikával is illette az anyaországot ezeken a területeken. Egy nagyon komoly terv körvonalazódott: a Szlovákiai Magyar Kulturális Egyesület a visszacsatolt területekkel, az Erdélyi Közművelődési Egyesülettel, majd a délvidéki szerveződéssel együtt egy olyan koncepciót követett, melynek értelmében az anyaországot egy erős kulturális szervezkedés, népfőiskolai lánc gyűrűként vette volna körül, hiszen a SZKIÉ-nek és a Magyarországon létező KALOT-nak már húszegynéhány főiskolája volt, sok esetben éppen ezeken a visszacsatolt területeken. Ezt a koncepciót annak idején Varga Bugac leírta abban az írásában, amelyben beszámolt a SZEMKE életéről, munkájáról és szervezkedéséről.

Gyurcsik Iván