a Prágai Tükör 2001/5. száma

azaz idei utolsó számunk a “hivatalos” új évezred első évének legvégén. Öt, az kerek szám, de a legjobb akarattal sem foghatjuk fel jubileumnak, amely valamiféle mérlegelésre kötelezne. Várjunk csak ezzel az ezüstlakodalomig! Másrészt: kereken az ötödik számmal lezártunk egy évfolyamot, s ez mégis valamilyen összefoglalásra ösztökél. Vagy legalább a menetközbeni tanulságok levonására. Lassan lerójuk a folyamatosság adóját, de máris látnivaló: résen kell lennünk, hogy ne csináljunk új adósságokat. A jelszó: minél kevesebb folytatásos közleményt, minél több színt és nevet. Színeinkkel talán nincs baj, eddig még talán győzzük: a történelmet a visszapillantástól a politikai színezetű előretekintésig, irodalom, mint mindig, műfajilag még tágulni is látszik a horizont: művészetről szólva a kerámia és fotó, zenéről: a népi és pepsi, rendületlenül jelen a nyelv, de tessék csak felfigyelni rá, mily érdekesen a szakácsművészet is, s nem kevésbé tartjuk fontosnak felhívni figyelmét a szerkesztőségi postára, melyben már megjelennek a választ igénylő visszajelzések, bekövetkeztek a heves és indulatos viták is; mi mindenen kell úrrá lenniük a jó ügy szolgáinak! Ennyit a színekről, a nevekkel már több a problémánk, mert hiszen egyszerre kell minél több szerzőt előteremtenünk s egyszersmind minél szigorúbb mércét is alkalmaznunk.

De tegyük most félre egy kicsinyég e zordon szót, hogy “szigorúság”. Hiszen már a közelgő karácsony áhítata lebeg körülöttünk, s e helyütt a helye az ünnepi jókívánságoknak. Hogyan fogalmazzuk meg, mit kívánunk a kedves olvasónak?

Személy szerint neki és kedves övéinek: erőt, egészséget, sok-sok örömet!

Továbbá: e nemjó esztendő után egy olyan nyugalmasabbat, melyben zavartalanul szentelhesse magát személyes örömeinek.

És hát persze: egy egyre javuló Tükört és (Tü)körképet.

Ha jól megszámítjuk: ez nem is olyan kevés!

A szerkesztőség