25 éves a budapesti Kassák Múzeum

A dolgok mélyén rejlő tisztaság

Óbuda. A Fő tér. A ma már jobbára csak a (sajnos rendesen félreértett) konstruktivista indíttatású építészeti szemlélet késői, elsatnyult, örömtelen szüleményei - a lakótelepi tömegszállások - uralta városnegyed közigazgatási központja és egyúttal azon kevés ó-óbudai “sziget” egyike, amelyek megúszták a néhány évtizeddel ezelőtti urbanisztikai tombolást. A Zichy-kastély. Az újat - de nem feltétlenül a jobbat - jelképező toronyházak tövében meghagyott tiszta szépségű barokk épület. Benne - egyéb intézmények mellett - a Kassák Múzeum.

E múzeum számára, bizony, keresve sem találnánk szimbolikusabb jelentésű helyszínt. A közvetlen környezetével mintegy folyamatos vitában álló kastély, a lakótelepi házakra oktrojált igénytelenség és a sallangmentesen múltidéző, valami lényegeset üzenő “nemes” (a barokk stílus esetében szinte meglepő) egyszerűség között feszülő ellentét egyfajta illusztrálása vagy egyenesen vizuális megfogalmazása a minden új művészeti irányzat születését kísérő kérdésnek: gyarapítsuk vagy vessük el az elődöktől ránk maradt örökséget? Az ÚJ létrehozása általában a RÉGI lerombolásával kezdődik; nem mindegy azonban, hogy a rombolásnak mi a célja. A puszta megsemmisítésre vagy a lényeg felfedésére, a dolgok mélyén rejlő tisztaság láthatóvá tételére irányuló “bontási munkálatok” között óriási a különbség...

A Zichy-kastély főépületének kapuján érdekes párosítást hirdet a felirat: Gallup Intézet + Kassák Múzeum. Kissé meghökkentő szomszédság, de mintha mégis illene a Kassák által - kezdetben hevesen, az avantgardisták ifjonti erejével, később talán a békét hozó rendre vágyva, megnyugvón - képviselt utópisztikus forradalmi eszmék szelleméhez, a világban tapasztalt jelenségek őselemekre történő szétszedésre, majd a matematika nyelvén megszólaló százalékos arányok, kontrasztok, párhuzamok és kölcsönhatások kifejezésére leginkább alkalmas, a statisztikai jelentéseket szemléltető grafikonok köreire és oszlopaira emlékeztető mértani ábrák formájában való újjáépítésére irányuló törekvéshez.

A múzeumalapítást lehetővé tevő kultúrpolitikai döntés fontos állomása volt a modern magyar művészet rehabilitációjának; a kedvező fordulat következtében immár nem csupán “tűrt”-nek, hanem többé-kevésbé elfogadottnak lehetett tekinteni az egyik legtöbbet vitatott és támadott avantgárd irányzatot, a konstruktivizmust. A “hazai pályán” elért győzelemhez persze nagymértékben hozzájárult a Kassák jegyezte képzőművészeti alkotások nemzetközi sikere.

Az 1976. november 26-a óta működő - a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként létrehozott - Kassák Múzeum gyűjteményének induló anyaga a Kassák Lajosnéval 1975 júliusában kötött szerződés alapján 484 képzőművészeti alkotásból, 311 fotóból, 1575 levélből, 5085 kéziratból, 2263 könyvből, folyóiratból, nyomtatványból és 212 relikviából állt. Ez az állomány az elmúlt két és fél évtizedben folyamatosan bővült, így mára nagyjából a kétszeresére növekedett. A múzeum képzőművészeti gyűjteményének súlypontját alkotó Kassák-művek legtöbbje az ún. békásmegyeri korszakot és a művész utolsó alkotói periódusát, az 1956 utáni évtizedet képviseli. Kevésbé testes, ám művészettörténetileg rendkívül értékes az 1920-as évekből származó művek együttese, amely átfogó képet nyújt Kassák klasszikus avantgárd korszakáról. Külön fejezetet képeznek a más mesterek által Kassákról készített portrék, valamint azok a művek, melyeket a múzeum névadója ajándékul kapott jeles pályatársaitól.

A Kassák Múzeumban őrzött, kuriózumokban gazdag képzőművészeti, fotó-, kézirat-, könyv- és folyóiratanyag kiváló lehetőséget nyújt különböző témájú időszaki kiállítások rendezésére; az állandó kiállítás keretében bemutatott (helyszűke miatt nem túl terjedelmes) gyűjtemény-töredéket kiegészítő, új színekkel gazdagító, a tudományos feltárás igényével összeállított tárlatok Kassák munkásságának egy-egy fontosabb vagy kevésbé ismert szegmensét, máskor meg a magyar avantgárd félig vagy egészen elfeledett megmozdulásait, személyiségeit ismertetik meg a látogatókkal.

Hiszen a 20. század elején nem csupán Kassák Lajos, hanem a “szép új világ” eljövetelét hirdető, az optimista jövőképet előrevetítő forradalmi eszmék és a jótékony haladással azonosított technikai fejlődés által hevített lelkek sokasága vallotta és be akarta bizonyítani, hogy lehet zárójelbe tenni a múltat, hogy el lehet törölni a letűnt évszázadok megannyi művészeti törekvéseiből kikristályosodott és ránk maradt alkotásokat. A minden korábbi korszakot felülmúlni szándékozó, immár végérvényesnek és egyszerűen tökéletesnek hitt korszak építőit hajtó lelkesedés fiatalos munkabírással párosult. A modern magyar művészet nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű emblematikus figurájaként, fáradhatatlan mozgalomszervezőként, folyóiratalapítóként és -szerkesztőként ismert Kassák az avantgárdtól elválaszthatatlan internacionalizmus (a politikailag kedvezőtlen viszonyokat teremtő években is) következetes képviselőjeként lépett fel, így nem csoda, hogy sokrétű, ráadásul nem csak Európára szorítkozó nemzetközi kapcsolatokra tett szert.

“Szlovákiában is számon tartjuk őt. Nem csupán azért, mert Érsekújvárott született, és mivel apja, Štefan Kassák szlovák volt, hanem azért is, mert nagy európai volt, aki jelentősen befolyásolta a két háború közötti szlovák avantgárdot, és aki sokoldalú munkásságával nálunk is megmozgatta a kispolgári ízléstelenség és társadalmi képmutatás állóvizeit” - hangsúlyozta dr. František Horvát kurátor a Magyar Kulturális Intézet és a pozsonyi Városi Kulturális Központ által közösen szervezett, Hommage ? Kassák című kiállítás pozsonyi megnyitóján elmondott beszédében (Z Galéria, 1997. október 23.). A szlovákiai kulturális élet részéről régóta tapasztalható, szinte már Kassák-kultuszteremtésnek nevezhető elismerő érdeklődés egyik legkiemelkedőbb megnyilvánulása a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett reprezentatív Kassák-kiállítás (1992). Ehhez a kiállításhoz kapcsolódva Érsekújvárott, a nagyhatású mesterré lett egykori vasmunkás szülővárosában Kassák-emlékművet avattak, amely mind a mai napig a magyar avantgárd vezéralakját ábrázoló egyetlen köztéri szobor.

A Kassák által szerkesztett MA című folyóirat 1. számának borítóján Vincenc Beneš cseh képzőművész egyik alkotása látható (1916). Az 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukását követően Bécsbe menekült magyar avantgardista egyébként csehszlovák útlevéllel utazhatott - amennyiben össze tudta gyűjteni az útiköltségekre valót. Megfordult Németországban és Párizsban is, de szűkös anyagi helyzete jobbára csak a nem túl távoli úticélok megválasztására késztette. Ilyen volt például Prága, ahol Kassák 1922. március 16-án MA-matinét rendezett a csehszlovák fővárosban tevékenykedő hívei segítségével. A közönség soraiban helyet foglaló Karel Teige, a cseh avantgárd egyik legismertebb, programalkotó vezéregyénisége még fél évtized múlva is emlegette a Kassák által a nemzetközi együttműködés jegyében szervezett műsort, mégpedig a dadaizmus csehszlovákiai felbukkanásával kapcsolatban: Csehországban a dadaizmusról sohasem beszéltek sokat. Emlékszem a Ruch nevű egyetemi lapban 1920-ban a dadaizmusról megjelent cikkre. És néhány már elfeledett akkori kezdetleges dadaista versikére. És néhány elveszett képre. Magyar emigránsok, a Ma csoport tagjai a Tanácsköztársaság bukása után néhány dadaista esten rendhagyó, szokatlan előadást tartottak kommunista körökben Prágában.” Tegyük hozzá, hogy a prágai Ma-matiné egy csehszlovákiai körút első rendezvénye volt.

Kassákék kiutaztak az 1928-as brünni művészeti kiállításra (amelyre a morva metropolis újonnan felavatott vásárvárosában került sor). Az ehhez az úthoz kapcsolódó emlékezetes vasúti baleset a magyar avantgardista számára majdnem végzetessé vált. De - bár hajszálon múlott - szerencsésen hazatért, s így a MUNKA c. folyóirat hasábjain megjelenhetett a brünni élményekről írt beszámoló. Kassák Lajos a többi hírlapíróhoz hasonlóan fényképeket is kapott a kiállításon; ezek a dokumentumértékű felvételek máig fellelhetők a nevét viselő budapesti múzeumban. Végül említsük meg, hogy Kassák élete vége felé a 60-as évek modern művészeti törekvéseinek csehszlovák képviselőivel is találkozott (a háború utáni faramuci korszakra jellemző módon az absztrakt művészet első engedélyezett - 1964-es - pozsonyi kiállításán).

A 20-as évek művészeti forrongásában központi szerepet játszó városok (Párizs, Berlin, Bécs...) közvetítésével Kassák hírneve igen messzi tájakra is eljutott. A magyar avantgárdvezér által akkoriban kiépített kapcsolatrendszer jelenleg növeli a róla elnevezett múzeum presztízsét, hiszen az eddig rendezett külföldi Kassák-kiállítások valamennyi helyszínén (Portugáliát és Japánt is ideértve) jól ismerték a bemutatott művész nevét és életművét. Sőt, az sem ritka, hogy a vendégtárlat kijuttatását a fogadó fél kezdeményezi. A japán kapcsolat érdekessége, hogy a 20-as évek Tokiójában alapított MAVO (Tomoyosi Murayama japán avantgardista folyóirata) már a címével is kifejezte a Kassák, illetve a MA által képviselt szellemiség iránti tiszteletet. A “mavo” szó a japán nyelvben ismeretlen, így egyértelmű, hogy a Berlint is megjárt szerkesztő Kassák munkásságára és lapjára akart utalni.

Kassák Lajos emlékének magyarországi őrzőjeként, életművének gondozójaként is működő óbudai intézmény tudományos műhelyében több szövegkiadás, tanulmánykötet, forráskiadvány született. A gazdag levél- és kéziratanyag az író és mozgalomszervező Kassák tevékenységét, szakmai és magánéleti kapcsolatait a legtöbb korszakra nézve szinte hiánytalanul dokumentálja, számos kiadatlan, elfeledett művet is tartalmazva s alapját képezve a költői életmű majdani kritikai kiadásának, továbbá szépprózai, publicisztikai és levelezéskötetek megjelentetésének. A kiállítások katalógusai is a tudományos megalapozottság és feltárás igényével készülnek.

A fenti cikk a Kassák Múzeumot irányító dr. Csaplár Ferenccel folytatott beszélgetés alapján, illetve az általa rendelkezésemre bocsátott múzeumi kiadványok felhasználásával íródott. A szerző ezúton is meg szeretné köszönni dr. Csaplár Ferenc segítőkészségét.

Svoboda Róbert, Budapest