A CSEHORSZÁGI MAGYAROK NYELVHASZNÁLATA

EGY KUTATÁS ÉLMÉNYEI ÉS TAPASZTALATAI

1. Bevezetés.

A csehországi magyar kisebbség körében egy nagyobb felmérés, ill. kutatás készült egy nemzetközi kutatástámogatási program keretében és annak támogatásával 1998-99-ben kétnyelvűségükről, illetve magyar nyelvük állapotáról. Illő, hogy a munkáról, eredményeiről beszámoljak annak a kisebbségnek a lapjában, amely a kutatás témája. Nem részletes, tudományos elemzést kívánok közölni, hiszen arra ott vannak a szakmai fórumok. Elsősorban beszámolni szándékozom a munka lefolyásáról, körülményeiről, és természetesen a kutatás eddigi eredményeiről.

A kisebbség elsősorban prágai tagjaival volt már kapcsolatom, amikor a kutatás terve megszületett, hiszen akkoriban vendégtanár voltam a Károly Egyetem Magyar Tanszékén, és ott, továbbá a Prágai Magyar Kulturális Központban, a havonta ismétlődő klubesteken, az istentiszteleteken, a nagykövetségi munkatársak között volt alkalmam találkozni velük. Ezek a találkozások érlelték meg bennem, hogy tudományosan is foglakozzam e sajátos kisebbségnek - mivel nyelvész vagyok - nyelvhasználatával.

Mivel viszonylag új és nem nagy létszámú kisebbség a csehországi magyaroké, érthető módon eddig keveset foglalkoztak velük. A rendszerváltozás utáni első években szerencsére megjelent egy szociológiai felmérés nagyon sok értékes adattal, amely áttekintést ad többek között létszámuk alakulásáról, csehországi földrajzi elhelyezkedésükről, foglalkozásukról, iskolai végzettségükről, anyanyelvükhöz és a cseh nyelvhez, ill. a magyar és a cseh kultúrához való viszonyukról stb. Éppen ezek az adatok keltettek bennem kíváncsiságot, különösen a kettős nyelvi kötődés: vajon milyen okok, összetevők adják a könyvben megjelent számértékeket, milyen emberek, milyen vélemények és milyen magyar beszéd húzódik meg mögöttük?

A csehországi kisebbség nyelvhasználatát ez idáig a korábban említett okokból nagyon kevés tanulmány vizsgálta. Megemlítik ugyan mint a csehországi egyik kisebbségi nyelvet, mégpedig egy német nyelvű szociolingvisztikai munkában először JIŘÍ NEKVAPIL. Néhány sorban nagyon pontosan megfogalmazza, hogy miért sajátos a magyar kisebbség helyzete, véleménye magyarra fordítva a következő: "Ez a kisebbség az önálló Cseh Köztársaság létrejötte után (1993.III.1.) tulajdonképpen új jelenségként tűnik fel, mivel Csehszlovákiában a figyelem sokkal inkább arra a több mint félmilliós magyar kisebbségre összpontosult, amely egészen más körülmények között (földrajzilag koncentráltan), Dél-Szlovákiában élt. Azok a magyarok, akik a Cseh Köztársaság területén élnek, nem tartoznak az autochton kisebbségek közé." Nyelvhasználatukat részletesebben eddig csak LUCIE HAŠOVÁ elemezte, egy Nejdekből (egy Karlovy Vary melletti kis településről) való adatközlő interjújának a nyelvváltásra koncentráló elemzésével . Továbbá napjainkban foglalkozik még e területen néhány speciális szociolingvisztikai kérdéssel GÁL JENŐ, a prágai magyar tanszék vezetője. Arra ez az említés, illetve a részleges elemzések mindenképpen felhívják a figyelmet, hogy van mit feltárni, illetve hogy Csehországban a magyarok a kisebbségeknek egy sajátos csoportját alkotják.

2. A csehországi magyar kisebbség jellege.

De mitől is sajátos a csehországi magyar kisebbség? Elsősorban azért, mert mai státusa valóban nem régi: csak Csehszlovákia szétválása óta létezik. Előtte csak csehszlovákiai magyar kisebbség létezett, amely az ország szlovákiai részében élt, s ha közülük többen átkerültek is a csehországi részbe, ugyanannak az országnak maradtak az állampolgárai. Ez az új helyzet pedig új szociológiai, ezzel együtt új nyelvszociológiai helyzetet teremt a kisebbség tagjai számára. Szociolingvisztikai szakkifejezésekkel élve a csehországi magyar kisebbség a) csak helyben kisebbségi helyzetben levő, b) a nyelvországgal érintkező, c) szétszórt, d) emigráns e) alárendelt kisebbség . A következőkben kifejtem, mit is jelent mindez, közben az is látható lesz, hogy a kisebbségnek korábban már említett "sajátos" helyzete hogyan árnyalja ezeket a besorolási kategóriákat.

1. A csak helyben (természetesen akár több helyen is) kisebbségi nyelv más országban többségi nyelvként is él. Ez a kategória első látásra jól fedi a csehországi magyar kisebbség nyelvének helyzetét, hiszen van olyan ország, Magyarország, ahol a magyart többségi nyelvként beszélik. Közben van azonban a Trianon után kialakult, ma dél-szlovákiai magyar kisebbség, amely nemcsak létszámában sokkal jelentősebb, mint a csehországi, hanem ezen kívül a csehországi magyar nyelvi kisebbség nagy részének "anyaországa" is.
2. A második szempont a kisebbségi nyelvnek a más államokban beszélt azonos nyelvvel való kapcsolattartása. Eszerint vannak érintkező és nem érintkező változatok a kisebbségi nyelvek között. Ebből a szempontból a csehországi magyar inkább érintkező, az érintkezés azonban jobbára az ugyancsak kisebbségben levő "származási nyelvvel" áll fönn, tehát inkább a szlovákiai magyarral, mint a magyarországival. Lényeges szempont azonban az is, hogy a kisebbség egy része (valószínűleg nagy, tehát meghatározó része) már semmilyen kapcsolatot nem tart fönn más magyar nyelvű csoportokkal.
3. A harmadik szempont a nyelvnek terület szerinti koncentráltsága. Eszerint lehet egybefüggő és szétszórt. A csehországi magyar nyelv szétszórtnak számít, még akkor is, ha az ország egyes területein, illetve városaiban, mint például Prágában, nagyobb a koncentráltságuk, mint máshol.
4. A negyedik szempont a kisebbségi helyzet létrejöttének módja és az érintkező csoportok egymáshoz való viszonya. Eszerint megkülönböztetünk őshonos (autochton) és bevándorló (emigráns) kisebbséget. A csehországi magyarok mindenképpen bevándorlóknak számítanak. Migrációjuknak az okai azonban a század 20-as éveitől kezdve különbözők: volt, aki önkéntesen vagy kényszerűségből áttelepült, volt, akit erőszakosan áttelepítetek, mindez történhetett egyénileg vagy csoportokban, de az egész korszakot nézve az önkéntes és egyéni áttelepülés a domináns. Az őshonosság lehetősége a csehországi magyarokkal kapcsolatban fel sem merülhet. Csak az árnyalja a képet, hogy legtöbben még a csehszlovák időkben mint az autochton magyar kisebbség tagjai települtek át az ország egyik részéből a másikba. A csehországi magyar kisebbség olyan szórvány kisebbség tehát, amely anélkül, hogy közben lakóhelyet változtatott volna, a közelmúltig egy autochton kisebbség tagja volt (a rendszerváltozás óta eltelt időben hasonló magyar kisebbségek alakulhattak/alakulhatnak ki pl. a volt Jugoszlávia vagy a Szovjetunió utódállamaiban).
5. Aszerint, hogy milyen a hatalmi viszony a többségi és az adott kisebbségi nyelv között, a csehországi magyar alárendelt emigráns kisebbségnek számít (az emigráns kisebbségiek, sőt a kisebbségiek között is ez a szokásosabb, nem a fölérendeltség, de azért arra is van példa!).

A felsoroltakból hangsúlyozottan kiemelendő a csehországi magyar kisebbségnek az a különös jellemzője, hogy származását, illetve korábbi (nem is régi) helyzetét tekintve őshonosnak lenne tekinthető. Mai helyzetét tekintve olyan alárendelt kisebbség tehát, amelynek "fölérendeltje" részben ugyanaz (államilag a cseh), részben más többség (a szlovák helyett a cseh közvetlen környezeti és hivatalos nyelv), mint autochton kisebbség korában.

Éppen ennek a történelmi újdonságnak, e sajátos helyzetnek köszönhetően találta érdemesnek az RSS támogatni e kisebbség jellemzőinek kutatását.

3. A gyűjtőmunka.

Az adatközlők kiválasztása úgy történt, hogy vagy személyes ismeretség alapján, vagy ajánlásra személyesen, ill. a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének címlistája alapján levélben, majd telefonon megkerestem a magyar kisebbséghez tartozó személyeket. Időpont-egyeztetés után találkoztunk Prágában vagy vidéki helyszínen, legtöbbször az adatközlő lakóhelyén.

A gyűjtéshez kérdőíveket készítettem, mégpedig kétfélét. Az első, a nyelvhasználati kérdőív a magyar, ill. a cseh nyelv használatának körülményeire, a kétnyelvűség jellegére vonatkozott. A másik, az ún. nyelvi kérdőív kérdései, feladatai az adatközlők által használt magyar nyelv állapotát, jellemzőit igyekeztek feltérképezni, elsősorban abból a szempontból, hogyan hat erre a magyar nyelvhasználatra a cseh nyelv. A nyelvhasználati kérdőívnek készült egy változata a 14 éven aluli gyermekek számára olyan változtatásokkal, amelyek értelemszerűen vonatkoznak a gyerekek helyzetére. Segédanyagként képeket, felolvasásra szánt szósorokat és szöveget is tartalmazott mindegyik kérdőív.

A terepmunka a következőképpen zajlott: elutaztam a megbeszélt időben a megbeszélt helyre. Ott vagy egy közös helyiségben (pl. az ottani CsMMSz-alapszervezet székhelyén), vagy valamelyik, esetleg mindegyik adatközlő lakásán külön készültek az interjúk. A beszélgetés általában szeparált körülmények között történt, az egyik adatközlő nem hallotta tehát a másikkal folytatott beszélgetést. A kérdéseket és válaszokat minden esetben hangkazettára rögzítettem. Az interjúkészítésben néhány esetben segítségemre voltak magyarul is jól beszélő egyetemi hallgatóim.

A kérdőíves módszerrel történt gyűjtésnél a bevezető, ismerkedő beszélgetés után a gyűjtő feltette a nyelvhasználati kérdőív kérdéseit. Szerencsére általában olyan volt a hangulat, illetve olyan kedvesek, készségesek és felszabadultak voltak az adatközlők, hogy jóval többet elmondtak magukról, mintha csak szigorúan a kérdésre válaszoltak volna. Ezek a helyzetek tartogattak valódi élményeket a gyűjtő számára: az adatközlők megfeledkeztek a magnetofonról, s néha annyit meséltek, hogy többször kazettát kellett cserélni. A nyelvi interjúban voltak megoldandó feladatok: felolvasás, hangfelismerés, képen mutatott tárgyak megnevezése. Az adatközlők kivétel nélkül készségesen, sőt örömmel végezték el őket.

A következőkben felsorolom azoknak a nevét, akikkel interjú készült, ezzel egyben köszönetemet is szeretném kifejezni nekik. A név mellett feltüntetem az adatközlő lakhelyét, az interjú készítésének helyét és időpontját. A személy- és helyneveket a cseh hivatalos formában írom. (Az interjúk nagy részét ezen írás szerzője, a tábori és a České Budějovice-i beszélgetéseket Petra Trojanová és Zdenka Svobodová, a magyar tanszék akkori hallgatói készítették).

Név	Lakhely	A beszélgetés helye, időpontja
František Szappancsik	Velké Svatoňovice	Praha, 1998.
Marie Szappancsiková	Velké Svatoňovice	Velké Svatoňovice, 1998. XI. 7.
Štefan Szappancsik	Velké Svatoňovice	Velké Svatoňovice, 1998. XI. 7.
Attila Detáry	Brno	Brno, 1998. XI. 12.
Ida Detáryová	Brno	Brno, 1998. XI. 12.
Klára Salaquardová	Brno	Brno, 1998. XI. 12.
Alexandr Molnár	Brno	Brno, 1998. XI. 12.
Marie Procházková	Ostrava	Ostrava, 1998. XI. 14.
Anna Hyvnarová	Ostrava	Ostrava, 1998. XI. 14.
František Mónus	Ostrava	Ostrava, 1998. XI. 14.
Petr Švarný	Praha	Praha, 1988. XI. 27.
Michal Švarný	Praha	Praha, 1988. XI. 27.
Lea Mátisová	Hradec Králové	Hradec Králové, 1998. XI. 28
Edit Mátisová	Hradec Králové	Hradec Králové, 1998. XI. 28.
Karel Mátis	Hradec Králové	Hradec Králové, 1998. XI. 28.
Eutyn Mátis	Hradec Králové	Hradec Králové, 1998. XI. 28.
Lajos Popély	Hradec Králové	Hradec Králové, 1998. XI. 28.
Klaudie Patakyová	Praha	Praha, 1998. XII. 9.
Gizela Radová	Praha	Praha, 1999. III. 4.
Gabriela Chaloupová	Plzeň	Plzeň, 1999. III. 12.
Miklós Kutzman	Plzeň	Plzeň, 1999. III. 12.
Jozef Király	Tábor	Tábor, 1999. III. 20.
Jan Bucsay	Tábor	Tábor, 1999. III. 20.
Ladislav Bucsay	Tábor	Tábor, 1999. III. 20.
Valéria Tóthová	České Budějovice	České Budějovice, 1999. III. 21.
Klára Ledajaksová	České Budějovice	České Budějovice, 1999. III. 21.
Attila Čenger	České Budějovice	České Budějovice, 1999. III. 21.
Gabriela Navrátilová	Ústí nad Labem	Ústí nad Labem, 1999. IV. 17.
György Duka	Ústí nad Labem	Ústí nad Labem, 1999. IV. 17.
Juliana Šedivá	Ústí nad Labem	Ústí nad Labem, 1999. IV. 17.

Az interjúk hangfelvételeiből másolat is készült, egyik példányuk a Károly Egyetem Magyar Tanszékén Prágában, másik példányuk pedig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében van, mint olyan, kb. 1500 perces hangarchívum, amely további kutatásoknak szolgálhat alapul. Abban a másfél esztendőben ugyanis, amikor Prágában ezzel a témával foglalkoztam, az időt kitöltötte maga az anyaggyűjtés, az anyag egy részének (kb. 800 perc) lejegyzése, tehát írott formában való rögzítése, így a valódi tudományos kutatás éppen hogy csak elkezdődött: az anyagnak eddig csak egy részén és csak néhány szempontból készült tudományos elemzés.

4. Tudományos feldolgozás.

A rendelkezésünkre álló anyag alkalmas arra, hogy feldolgozásával képet alkossunk a magyar kisebbség kétnyelvűségének jellemzőiről, az azt befolyásoló tényezőkről, valamint az általuk használt magyar nyelv milyenségéről, arról, hogy mennyire befolyásolja szerkezetét a cseh nyelv. Így a nyelvhasználati kérdőívek elemzése a csehországi magyar kisebbség általános szociolingvisztikai leírását teszi lehetővé, a nyelvi kérdőíveké pedig a nyelvhasználati jellemzők által a nyelvvesztés-nyelvcsere folyamatának (fonetikai-fonológiai, morfológiai, szótani és mondattani) jellemzését.

Az eddig elkészült tanulmányok a következő kérdésköröket tárgyalják: a csehországi magyar kisebbség

1. történelmi-társadalmi jellemzése: története, létrejötte, jelene,
2. 1. nyelvhasználati szokásai: kétnyelvűségük szociolingvisztikai típusa és jellemzése,
   2. magyar nyelve: a kétnyelvűségnek az általuk használt magyar nyelv struktúrájára tett hatása.

Az 1. pont részletesen ki van dolgozva, a tanulmány meg is jelent A csehországi magyar kisebbség nyelve (eredetileg tkp. jellege és története, csak a szerkesztő, sajnos, átalakította a címet) címmel a Hungarológia című folyóirat 2000/I-II. számában, a 199-214. oldalon. Erre az áttekintésre szükség volt ahhoz, hogy a kisebbség mai helyzetét, nyelvállapotát értelmezni lehessen. Végigkövettem benne a kisebbség történetét 1918-tól kezdve egészen máig. Korábbra azért nem volt érdemes visszatekinteni, mert a XIX. században Csehországban, elsősorban Prágában élt magyarok semmiképpen nem alkottak olyan létszámú közösséget, hogy kisebbségnek lehessen tekinteni őket. 1918 óta pedig történetük szorosan összefügg a csehszlovákiai, szorosabban véve a szlovákiai magyar autochton kisebbség történetével. Így, ha vázlatosan is, de ennek nyolcvan évét is áttekintettem, hiszen a közelmúltig elválaszthatatlanul, de ma is szervesen kapcsolódik össze a csehországi magyar kisebbség az egykori csehszlovákiai, a mai szlovákiai magyar kisebbséggel.

A 2. a) pontból elkészült egy részletesebb elemzés az anyag egy kisebb részének, nyolc adatközlő válaszainak a feldolgozásával. A tanulmány A csehországi magyarok bilingvizmusa nyelvhasználati kérdőívek alapján címmel megjelenés előtt van a Nyelvtudományi Közlemények című folyóiratban. Az elemzett anyag nyelvhasználati kérdőívek kérdéseire (illetve azoknak egy részére) adott válaszokat vizsgálja a következő szempontokból:

• Melyek a magyar és a cseh nyelv használatának színterei?
• Hogyan értékelik az adatközlők saját magyar- és csehnyelv-tudásukat?
• Hogyan viszonyulnak a magyar, illetve a cseh nyelvhez?

Az eredmények bemutatása azonban meghaladná ennek az áttekintésnek a kereteit. Megjelenés alatt van még ezeken kívül egy angol nyelvű tanulmány, amely Lucie Hašová társszerzőségével készült Egy új, Csehszlovákia szétválása után keletkezett nyelvi kisebbségről címmel (On the emergence of a new linguistic minority after the division of Czechoslovakia) az International Journal of the Sociology of Language című nemzetközi szociolingvisztikai folyóiratnak a cseh monotematikus számában. Ebben az eddig összefoglalt történeti áttekintés, valamint a kérdőíves vizsgálat eredményei olvashatók.

A nyelvhasználati kérdőívek feldolgozásának folytatása további feladat, és gazdag eredményt ígér.

A 2. b) pont, a nyelvi elemzés a kutatás eddig legkevésbé kidolgozott része. Egy áttekintés készült csak el arról, milyen a csehországi magyarok magyar nyelvének állapota. Az már világos, hogy mind a hangállomány, mind a szóelemek, mind a szókincs, mind a mondatszerkezet mutatja a cseh nyelv hatásait, az adatközlők egyes kor-, ill. egyéb csoportjainál természetesen különböző mértékben. Ennek a kutatása az előző szempontú vizsgálatokkal együtt azonban még a jövő feladata.

5. Összefoglalás

Remélem, hogy az olvasó számára nem volt érdektelen ez a tudósító összefoglalás saját nyelvi kisebbségük kutatásának menetéről, még akkor sem, ha most a kutatásból eddig levont következtetésekkel szűkmarkúan bántam is. Ezeknek leírása több helyet igényel, egy másik alkalommal, ígérem, csak velük foglalkozom.

Eőry Vilma
Budapest, 2002. január 23.