a Prágai Tükör 2002/2. száma

Jaj, csak el ne kiabáljuk!

Már megint és még mindig itt vagyunk.

Kínáljuk a portékánkat.

Messziről sem annyit, amennyit szeretnénk. Hiszen úgy képzeltük minden számunkat, ahogyan a nagyáruházak hirdetik: "minden szinten szinte minden". (A "minden" ez esetben a témák változatosságát jelzi, a "szint" a színvonalak többrétűségét).

De azért ebben a számban is találhat az olvasó egy s más kedvére valót.

Történelmünkből: végre a már korábban beharangozott beszélgetést Borsody Istvánnal, de minden bizonnyal a mába nyúló történelmünknek is szerves részét illeti két írás az ún. "státustörvény"-ről, az egyik szlovák, a másik cseh tollból. Lapunk itt nem állást foglal, hanem teret ad két olyan írásnak, melyek szerzői kritikusan és szándékuk szerint elfogulatlanul viszonyulnak saját nemzetükhöz és a magyarokhoz egyaránt. S ehhez a témakörhöz sorolnám a (Kis)Tükör megemlékezését is a március 15-iki nemzeti ünnepről. Másik ünnepünkről, az Ady Endre Diákkör 45. évfordulójáról, pedig a szervezet jelenlegi elnöke emlékezik meg; a lapzártával gyakorlatilag azonos időpontban lezajlott ünnepi nagytalálkozóra szép számú közönség érkezett a cseh fővárosba, de idő hiányában részletesebben most nem volt alkalmunk az eseménnyel foglalkozni. Ígérjük, következő számainkban ennek is megtaláljuk módját, az AED gazdag múltjából és jelenéből is felvillantunk majd fontos eseményeket.

Irodalmat is hozunk, persze: a csehből és a magyarból is méltó s időszerű szemelvényt, s azonfelül három ismertetést: a magyar irodalom egy impozáns angol nyelvű antológiájáról, egy Márai-regény frissen megjelent cseh kiadásáról, illetve egy kiadványról, amely Szövetségünk tízéves múltjának eseményeit, dokumentumait gyűjtötte csokorba.

A színjátszást a "Portugália" csehországi sikeréről szóló beszámoló képviseli, a filmet a Febiofestről és a Kis(Tükör)-ben közölt írások közül ezúttal legalább új rovatunkat, az Arcképcsarnokot emeljük ki, melyben olvasóink óhajának vélünk eleget tenni: ne csak hozzá szóljunk folyamatosan, de olykor-olykor róla is.

A nyelvre, nyelvművelésre, szánjuk-bánjuk, ezúttal kevesebb jutott, mint terveztük, majd ezt is pótoljuk! De valamelyest azért idevág elvben a Médiákok rovat is, benne egy majdnem szenvedélyes írás "játékvilágunk" nem éppen biztató állapotáról, s egy tanulmány lapunk nevezetes elődjéről: a Prágai Magyar Hírlapról.

Külön nyomatékkal szeretnénk ezúttal is felhívni az olvasó figyelmét "szerkesztőségi posta" rovatunkra, amely viszont egyértelműen biztató.

S végezetül: még ennél is biztatóbb, hogy - mint Szövetségünk titkársága jelenti - a Prágai Tükör olvasótábora további száz érdeklődővel gyarapodott.

Veszik a lapot!

A szerkesztőség