(TÜ)KÖRKÉRDÉS

A kedvezmény- avagy státustörvényről volt prágai diákokat kérdeztünk

Olvasóink eddig is láthatták, hogy bizonyos témákhoz rendszeresen vissza-visszatérünk lapunk hasábjain. Nem is tehetünk mást, jelentőségük és a történések menete ezt természetesen gyakorta megkívánja. A magyarországi ún. kedvezménytörvényről sem először esik szó a Prágai Tükörben, és nem is utoljára, ez egészen bizonyos. Ezúttal a szokásos (Tü)körkérdésünkhöz választottuk remélhetőleg érdekes témának, a megkérdezettek pedig most nem Csehországban élő magyarok, hanem volt prágai egyetemisták, AED-osok. A lehetőséget minderre az Ady Endre Diákkör 45 éves születésnapi ünnepsége szolgáltatta április 13-án, amikor is közel 300 volt prágai diák jött el egymással találkozni, emlékezni, ünnepelni. (A születésnapról lásd lapunk ... oldalán Száraz Zoltán elnök írását). Az ünnepi program esti részét, a vacsorát-sörözést használtam fel arra, hogy az ilyenkor szokásos oldottabb hangulatban megkérdezzem pár vendég véleményét. A kérdésem egyszerű volt: Mi a véleménye(d) a kedvezménytörvényről, egyrészt céljairól és elvéről, másrészt megvalósításának módjáról, a kivitelezésről. Lapunk szellemiségével összhangban arra bíztattam mindenkit, hogy se tetszését, se semmiféle kritikai észrevételét ne titkolja el előlünk.

Horkay László (Prágában Harkály), programozó, Dunaszerdahely

Nekem mindenképpen tetszik a státustörvény. Ki is váltottam, bár azt hiszem, nem fogok semmit sem kihasználni belőle, igazából még az utazási kedvezményeket sem. Az pedig szerintem nem az ő hibájuk volt, hogy néhányan ingerülten reagáltak rá. Valószínűleg az okozta, hogy részben Magyarország területén kívülre is vonatkozik, a gyereküket magyar iskolába járatók után kapható támogatásra gondolok. Azt hiszem, ez az egyetlen, amibe bele tudnak kötni, ez az egyetlen, ami diszkriminatív jellegűnek számít, tehát hogy Szlovákia területén belül is hatályos. A többihez, ami Magyarország területén belül történik, senkinek semmi köze. Szóval, ha ezt a részt kihagyták volna, valószínűleg sokkal kevesebb probléma lett volna.

Tóbl Ottilia (Prágában Lotti), közgazdász, Budapest

Én a kedvezménytörvénynek nem igazából vagyok érintettje, mert bár Szlovákiában születtem és az ország kettéválásakor szlovák állampolgárságot kaptam, később elintéztem a csehet, csak ehhez meg kellett válnom a szlováktól. Tehát én cseh állampolgár vagyok, három éve élek Magyarországon. A kedvezménytörvény egyik szemfényvesztésének éppen azt tartom, hogy az én esetemen például nem javított semmit. Lehet, hogy az a fő gond, hogy nem volt megfelelő módon és időben megmagyarázva, de az ismerőseim közül máig nagyon sokan úgy gondolják, hogy a kedvezménytörvény megkönnyíti az érvényesülést Magyarországon az ott élő külföldi magyaroknak. Ez pedig nem igaz. Tudom, hogy nem is ez volt a célja, csak valahogy végül nem került összhangba azzal, amit az emberek feltételeznek róla. Lehet, hogy nagyon önző az én megközelítésem, de szerintem ennyi erőfeszítést lehetett volna szánni arra is, hogy az ott élő, dolgoző, adózó magyarok adminisztrációját megkönnyítsék. Amennyi pénzt, energiát - esetleg nem biztos, hogy jó módon - ebbe belefektettek, ahhoz képest az én ottani életemre például nincsen kihatással. Egyébként más komolyabb ellenvetésem nincs a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban, elvileg nem tartom rossz ötletnek.

Lovász Attila, újságíró, Pozsony

Én nem "alanyi jogon" vagyok itt mint AED-os, a feleségem az AED-os. A külföldön élő kisebbségekkel való törődés egy természetes törődés, ebben Magyarország nem egyedi. Más országoknak is megvannak a saját kedvezménytörvényei. A különbség abban van, hogy a magyar kedvezménytörvény kimondottan a Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségét fogalmazza meg mint célpontot. Ez egy jelentős különbség, ugyanis ezzel elhanyagolja azokat a magyar közösségeket, amelyek nyelvi szigeteken, szórványban élnek, távolabb az anyaországtól és annak kultúrájától. Az pedig várható volt, hogy legalább két országgal, Romániával és Szlovákiával politikai botrányok alakulnak ki. Az, hogy ezek végül ekkora problémák letek, az valahol a magyar diplomácia számlájára írható. Nem voltak képesek előre fölmérni hatását, és ennek köszönhetően mindkét országgal utólag komoly egyeztetéseket kell folytatni, hogy a kedvezménytörvény egyáltalán megvalósítható legyen. Romániával már sikerült megegyezni, Szlovákiával még nem, de ez már csak hetek kérdése. Az új magyar kormány megalakulása után, bárki is alakítson kormányt (a két választási forduló között beszélgettünk - a szerk. megj.), Szlovákiával szintén létrejön a megegyezés. A gyakorlati megvalósítás másik nagyon komoly hibája, hogy a külföldön élő magyarokat két kategóriára osztja: a magyar igazolvánnyal rendelkezőkre és az ezzel nem rendelkezőkre. Az ilyen megosztás általában rosszul végződik, könnyen elvezethet odáig, hogy vannak "jó magyarok" és "rosszabb magyarok". Ez a tendencia az elmúlt 4 évben már megjelent, ha nem is olyan erősen, mint 1990-94 között. Mindezek ellenére jó, hogy megszületett és létezik a kedvezménytörvény, de megtartom magamnak azt a kritikus álláspontot, hogy vannak pontok, amelyekben a magyar külpolitika hibás lépéseket követett el vagy hibás döntéseket hozott.

Mészáros Péter (Prágában Pedro), magánvállalkozó, Vághosszúfalu (Dlhá n. Váhom, Szlovákia)

Elég nehéz válaszolni erre a kérdésre, hogy mi a véleményem a kedvezménytörvényről. Én nem élnék vele, mégpedig azért, mert én személy szerint mindenféle igazolvány ellen vagyok. Hogyha ez magyar útlevél lenne, akkor az első pillanatban kérném, de így, mivel csak egy igazolvány, nem kértem, annak ellenére, hogy magyarnak érzem magam. Úgy gondolom, hogy főleg a diákoknak, esetleg az idősebbeknek és talán a tanároknak adhat kedvezményeket. Szóval én támogatom az ilyet, de jómagam nem fogok élni vele. Semmiféle elhibázott lépést nem látok ezzel kapcsolatban, pozitívan értékelem a magyar állam és a magyar kormány részéről.

Keszegh Margit (Prágában Titi), jogász, a Komáromi Járási Hivatal Elöljárója, Komárom (Szlovákia)

Úgy gondolom, hogy a státustörvény egy nagy lehetőség számunkra, mégpedig azt tekintve, hogy a magyar nemzetet valamiképpen összefogja. Személy szerint a népszámlálási adatok kapcsán elég csalódott voltam és úgy gondolkodom, hogy ez a státustörvény bizonyíthatja, hogy mekkora a magyarság lélekszáma a Kárpát-medencében. Ebből a szempontból nagyon-nagyon örülhetünk, hogy erre sor került. Nem szabadna az embereket elijeszteni egyik oldalon sem ezzel kapcsolatban. A másik dolog, hogy szerintem nem a kedvezmények a lényegesek itten, a határon túli magyarság nem eladható, tehát nem azért van erre szükség, hogy bármilyen kedvezményhez hozzájussunk. Ami a munkalehetőségeket illeti, végül is eddig is lehetett külföldiként Magyarországon dolgozni, tehát nincs olyan veszély, hogy most elárasztja Magyarországot a határon túli magyarság. Másrészt az anyaországon belül fogy a magyar nemzet, települnek be emberek, hát szerintem nem baj az, hogy ezek pont magyarok lesznek és teszem azt értelmiségiek. Ez egy természetes folyamat és ha a határok valamiféleképpen átjárhatók lesznek, akkor talán a státustörvény is egy emlékkép lesz a következő nemzedéknek. Habár jogászként azért azt is el kell mondanom, hogy van mit javítani rajta, tehát ez a törvény is éppen olyan, mint a többi törvény: vannak olyan részei, amelyek azért gondolkodásra késztetik az embert és lehet rajtuk valamit változtatni. Összefoglalva: nagyon örülök a törvénynek és nincs semmi komoly kifogásolnivalóm. Persze, el lehetne azt is mondani, hogy a kritikák szerint a választások előtt ez egy választási kampányfogás, de én nem látok ebben akkora zavaró tényezőt, az eredmény számít.

Pásztó Gábor (Prágában Leila), programozó, Esztergom

Amióta van ez a kedvezménytörvény, azóta már Magyarországon élek, így ez most már annyira nem érint. A véleményem róla, hogy mindenképpen kell egy ilyen törvény, Magyarországnak törődnie kell azokkal, akik a határokon túl élnek. Az, hogy a törvény mennyire sikeres vagy szerencsés: amit én róla hallottam, az az, hogy mondjuk mindenki kapjon egy ún. magyar igazolványt, amit semmire nem tud használni. Tehát adok egy igazolványt, az nagyon jó, mert igazándiból az ottaniak lelkivilágának az nagyon jót tesz, különösen az idősebb generációnak. Azt, hogy mire fogják használni - nem akarok aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozni -, szerintem semmire nem lesz jó. Alkalmazni ugye Magyarországon fogják tudni, munkavállaláshoz vagy diákok, egészségügyi ellátáshoz stb. A fiataloknak biztos az utazási kedvezmények fontosak, amit szerintem mondjuk megérdemelnek, bár amikor én egyetemistaként Magyarországon utaztam, nekem nem volt magyar igazolványom, mégis minden lehető kedvezményt igénybe vettem... Mindenesetre ha csak gesztusként fogjuk föl a magyar igazolványt, akkor szerintem sokan örülnek neki. A családon belül azt látom, hogy akik a határon túl élnek, azoknak valamilyen szinten szimpatikus és hízelgő, hogy foglalkoznak velük.

Összeállította: Csandal Zsolt