a Prágai Tükör 2003/1. száma

mellyel létezésünk második, remélhetőleg messze nem utolsó tíz évébe lépünk. Új évtized (mármint a „saját időszámításunk” szerint), új (és régi, leggyakrabban persze régi-új) feladatok, kihívások. Ahogy minden téren, úgy technikailag is igyekszünk egyre csak fejlődni: legutóbbi, 2002/5-ös számunkban már jeleztük, hogy a Prágai Tükör megtalálható az Interneten is, akkor még egy picit kezdeti állapotban, szerényebb tartalommal. Azóta fokozatosan bővült és bővül honlapunk kínálata, és saját címmel is rendelkezünk immár. Ezentúl elegendő a világ bármely részén, Benintől Venezueláig, leülni egy internetes kapcsolattal rendelkező számítógép elé, megadni a www.pragaitukor.com címet, és máris a lapunkat bemutató oldalakon találja magát az érdeklődő. Aki megtalálja rajta a friss és régebbi számok tartalmát, mindegyikből hat-hét cikket elolvashat, mindegy kedvcsinálóként, és ezenkívül természetesen megtudhatja rólunk a legfontosabb információkat is. Mindenkit - Csehországból és Beninből egyaránt - szeretettel várunk és bíztatunk: kukkantson bele a Tükörbe ilyen módon (is). Bízunk benne, hogy érdemes.

Új és régi, és leginkább régi-új feladatokról szóltunk az elején. Ha belepillantunk a szám tartalmába, rögtön kitűnik, mennyire helyes ez a megállapítás. Itt vannak mindjárt a könyvújdonságok. Rákos Péter, akinek posztumusz kötetként jelent meg nemrég új könyve, természetesen még nagyon sokáig itt marad közöttünk, eszméi és erkölcse pedig remélhetőleg tartósan. Ha egy cseh szerző érdekes Hrabal-monográfiája a cseh kiadást megelőzve jelenik meg magyarul, joggal számíthatott és számíthat érdeklődésünkre, csakúgy, mint az egyik legjelentősebb kortárs magyar prózaíró egy regényének cseh kiadása.

A csehországi magyarok nyelve természetszerűleg mindenkor vizsgálódásunk tárgyát képezi, sorozatunk a harmadik, egyelőre befejező részéhez érkezett. A Prága - Budapest - Prága kritikai rovat viszont hosszabb idő után tér vissza oldalainkra, mégpedig a magyar és cseh fasizmus történelmének és egyes jellemzőinek érdekesnek ígérkező összevetésével. Kertész Imre Nobel-díja sem olyan téma, amelyet a díj kiosztásának napján egyszer s mindenkorra befejezettnek tekinthetnénk, most - a prágai laudáció felidézésén kívül - maga az író is nyilatkozik a Prágai Tükörnek. A magyar státustörvény újabb szemszögből történő megvizsgálása ugyan az Aktuális rovatba került, ám olvasóink jól tudják, milyen régóta és mennyire sokoldalúan igyekszünk elemezni a témát. Ilyen szempontból „újabbnak” talán csak a Mindentudás Egyetemének, ennek a fontos és népszerű kezdeményezésnek a bemutatása tűnhet.

Aki találkozott már vele, valószínűleg nagyon nehezen hiszi el (ha nem tudja), hogy Zádor András a közelmúltban töltötte be 90. életévét. A Prágai Tükör első „évtizedét” nem lehetett nélküle, munkája nélkül elképzelni, könnyen megjósolható, hogy ez a most kezdődő másodikban is így lesz. Gratulálunk Zádor Andrásnak!

A (Tü)körképben egyre világosabban rajzolódik ki a koncepció: lehetőleg mindig minden alapszervezet kapjon benne teret, hisz két lapszám közötti időben rengeteg minden történhet az egyes városokban, régiókban, amelyekről érdemes beszámolni, nem is beszélve a közben megszülető, megfogalmazódó gondolatokról. Brünn, Litoměřice, Ostrava, Pilsen, Prága, Teplitz... ezúttal teljes a sor. Az alapszervezetekből érkezett írások nagy részét az évzáró tagsági gyűlések ismertetése és a soron következő év munkaterve teszi ki, de értesülhetünk arról is, hogy a teplitziek felvették a kapcsolatot a Drezdában és környékén élő magyarokkal.

Mindenki számára ismert tény, hogy új köztársasági elnöke van Csehországnak. Az elnökválasztás is helyet kap jelenlegi számunkban, és ehhez kapcsolódnak a cseh, magyar és szlovákiai magyar sajtóból kiválasztott részletek is. Talán már A technika és tudomány történetéből rovat is jól ismertnek, érzésünk szerint ráadásul sikeresnek nevezhető. Feltéve és remélve, hogy sikerült közös nevezőre jutnunk az olvasókkal.

Maradjunk ennyiben.