Csoma Borbála: Magyarok priznicben

Avagy a gräfenbergi magyar fürdővendégek hétköznapjai
2. rész

(folytatás)

A fürdők, zuhanyozások, izzadások, séták verklijét az étkezések szakították meg. A reggeliről és a vacsoráról már röviden esett szó, ezek időpontját a kúra szabta meg. A menü általában tej, vaj, kenyér, esetleg túró volt, kevésbé változatos, ám a gyomrot kímélő ételekből állt. A hajnal óta talpon lévő betegek számára a déli ebéd egyáltalán nem lehetett korai, a szabad levegőn, mozgás közben alaposan megéheztek. Mind Munde, mind Tompa kiemeli, hogy a gräfenbergiek étvágya feneketlen. Munde a heti 4 forintot az élelemért egyáltalán nem drágállja, sőt. "Gräfenbergben mód felett eszik az ember, s rendszerint mindenki többet, mint amennyivel éhségét lecsillapíthatja. Az élelem amellett jó és nagy mennyiségű, az étvágy pedig mindig rendkívüli, minek oka a sok mozgás, gyakori friss vízivás, ferdés, s leginkább az erős izzadás." - véli. Tompa is hasonló tapasztalatokról számol be fürdőlevelében. "Priessnitz nagyterme, barátom! az étvágyak országa. Soha nem láttál életedben olyan evést, minőt a víz által kiéhezett, folytonos mozgás által meghajtott nép teszen!" - mondja. Munde feljegyzése szerint délben általában húsleves galuskával, sóbafőtt tormával vagy valamiféle mártással, sült, pecsenye szilvával, krumplival, becsinált, különféle tésztaneműk, sütemények, (pl. rétesek, fánkok, lepények), rizskása, olaszkáposzta, zöldségek és "közkenyér", vagyis barna kenyér kerülhetett az asztalra. Tompánál húsról, főzelékről és valami süteményféléről olvashatunk, megjegyzi, hogy levest sosem kaptak. Az ételt, a priessnitzi elveknek megfelelően langyosan vagy épp hidegen tálalják, a meleg folyadék és egyáltalán a meleg ugyanis csak gyengíti a szervezet ellenálló képességét.

Az egyszerű kosztot ki-ki a maga módján igyekezett kiegészíteni. Leginkább az édesség és a gyümölcs hiányzott a betegeknek, elsősorban a hölgyeknek. Freiwaldauban, a főtéren működő cukrászda nagy népszerűségnek örvendett a kocsmától, alkoholtól eltiltott Priessnitz-vendégek körében. Kekszei, süteményei nemcsak a gyengébbik nem körében arattak sikert, Wesselényi is be-betért néhányszor, hogy a cukrászdában hozzáférhető újságokat olvasgatva 1-3 forintért édességet vásároljon, néha csak úgy vendégségbe, ajándéknak, máskor magának. Mivel e finomságok, elsősorban a gyümölcs, szintén sokba kerültek, nagy értéke volt az otthonról küldött csomagoknak. A fiatal Benke Rozália, Laborfalvi Róza törvénytelen lánya, aki feltehetőleg tüdőbaját gyógyíttatta Gräfenbergben, haza írott levelében első helyen emlékezik meg az édesanyja által küldött befőttről, ami a távoli, zord időjárású, téli magányba zárt fürdőhelyen az egyedüli vigaszt nyújtotta a kis Rózának. "Kedves Édes jó Mama, a befőttöt megkaptam, oly jól esett, hogy én nem tudom leírni, hogy a mama gondolt rám. (...) A befőttel úgy gazdálkodom, hogy csak három szemet eszem napjában." - írja.

Sokakat azonban eltiltott Priessnitz az efféle nassolástól, egyeseket még a főétkezésektől is. A diétára kényszerült vendégek az étkezések idejét hosszú sétákkal vagy különféle fürdőkkel igyekeztek kitölteni, éhségüket tejjel, túróval csillapították. Tompa megemlékezik a diétás kosztról is. "Van itt egy drágalátos sütemény, Priessnitz kenyérnek hívják. Alighanem soványabb annál, mint néhány udvarban az agarak, sőt annál is, mit a cselédek sütnek. Ha valakinek a gyomra igen el van gyengülve, fáj, rángása van, nagy étvágya nincs, Priessnitz kenyeret kell ennie savanyú tejjel, és okvetlen helyre jön. Nem zsömlye vagy köménymagos leveske jár itt a betegnek, hanem masszív gombócok! Hadd birkózzék a gyomra, úgy erősödik. Olyan betegek jönnek ide gyakran, hogy a legkönnyebb eledelt sem képes többé megbírni a gyomruk, s néhány hét múlva esznek, mint a farkas, éspedig húst." - festi le a gräfenbergi diéta lényegét.

A gräfenbergi gyógyvendég minimális szabadidejében többféle szórakozási lehetőségnek hódolhatott. A sziléziai fürdőn sem hiányozhattak a Monarchia-szerte kedvelt színházi előadások, bálok, a fürdőzenekar produkciói, illetve a könyvtár és olvasóterem, amelyek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Gräfenberg szép lassan gyógyintézetből fürdővé válhatott.

A társasági élet központjául a Hrad nevű gyógyépület nagyterme szolgált. Tompa ottléte idején a terem egyik szögletében már zongora állt, amelyet nyugodtan kipróbálhatott bárki. A hírekre éhes vendégek szintén ebben a teremben töltekezhettek fel az olvasósarokban elhelyezett újságokból. Gräfenbergbe több nemzet hírlapjai jártak, több nyelven, persze a metternichi szigor elvei szerint gondosan megválogatva. Tompa, aki szívesen töltötte olvasgatással szabadidejét, epésen jegyzi meg, hogy "az újságok közül csak a Jelenkor jár ide, mert a mély bölcsességű politika nem engedett a Pesti Hírlapra előfizetni."

A fürdőkönyvtár, bár a határon tilos volt könyveket átvinni, mégiscsak a vendégek adományaiból gyarapodott, "a gyanútalan irományokat ugyanis - tudjuk meg Mundétól -, általbocsátják a határszélen". Az 1840-es évek végén már körülbelül kétezer könyvet számlált a gyűjtemény, amelyben Tompa, legnagyobb meglepetésére, egyetlen magyar nyelvű könyvet sem talált. Német fordításban volt meg Eötvös Carthausija, illetve Széchenyi egy - meg nem nevezett - munkája. Az első magyar nyelvű művet, Arany János Toldiját Tompa Mihály ajándékozta a könyvtárnak 1848-ban. A fürdőkönyvtár az azóta eltelt több mint százötven évben a történelem változásaival többször élt át szanálást, a könyvek nagy részét széthordták.

A Monarchia nagyobb fürdőin elengedhetetlen, a promenádok menti pavilonokban, esti mulatságokon játszó zenekart Gräfenbergben is megtaláljuk. Az 1870-es évekből fennmaradt program szerint délelőttönként és délutánonként fent a főforrás közelében játszottak, kedd és péntek délután pedig lent a városban. Jó idő esetén a szabadban, a promenádok mentén felállított zenepavilonban, ha rossz volt az idő, a gyógyépület zenetermében adtak koncertet. A színielőadásokat néhány fős, legtöbbször házaspárok alkotta vándortársulatok szolgáltatták Gräfenbergben. Wesselényi naplójából kiderül, hogy körülbelül kéthetente, de havi egyszeri alkalommal mindenképpen volt színházi előadás a fürdőn. Ha szakképzett zenész és színész nem akadt a közelben, hát a gyógyvendégekből verbuváltak előadóművészeket. A biedermeier-kor házi zenélésben és irodalomban jártas előkelő ifjú hölgyei és fiatalurai szívesen adtak ízelítőt tudásukból ilyen alkalmakkor. Az előadások színvonala olykor kívánnivalót hagyott maga után, de, mint azt Tompa maga is megjegyzi, "ilyen helyen nem annyira a művészetet, mint a főczélt kell tekinteni". A koncertek alkalmával ki-ki anyagi lehetőségéhez mérten ajánlott fel kisebb-nagyobb összegeket a Szépítő Bizottmány javára. Előfordult azonban, hogy olyan híresség adott koncertet Gräfenbergben, mint Liszt Ferenc (1843. március 9-én), akit aztán az előkelő társaság meghívásokkal halmozott el. Hetente egyszer, vasárnap esténként, a házirend szabályozta takarodó 10 óra helyett sokszor hajnalig elhúzódott. A bálokra kötelező belépti díj is volt amellett, hogy sokszor még felajánlásokat is tettek bizonyos nemes célokra. Egy átlagos báli este Wesselényi naplója szerint 1-5 Forinttal vékonyította az ember pénztárcáját, ehhez képest rendkívül drága mulatság volt a Vince-napi bál, amelyre 44 Forintot adott ki Wesselényi, míg a császár születésnapja alkalmából rendezettre "csak" húszat. A Strauss-keringők, lampionok, csinos báli ruhák kellemes hangulatot teremtettek a gräfenbergi gyógyvendégek kúraszabta hétköznapjaiban.

A hagyományos fürdői szórakozásokon kívül a gyógyvendég a szabadidő eltöltésének sajátosan gräfenbergi módját is választhatta, gondolunk itt a sportversenyekre, népies mulatságokra, közös kirándulásokra és forrásfelfedező túrákra. Gräfenberg klímája ritkán kényezteti el a turistát. A magas hegyek között sokáig megreked a nedves, hűvös levegő, gyakran esik az eső, a hótakaró sokszor október végétől március végéig megmarad. A sokszor barátságtalan időjárás a kevésbé elszánt magyar honfitársainknak is kedvét szegte. Benke Róza már októberben arról tudósítja Jókait, hogy mindennap várják a havat, és hogy már régen fűtenek. Majd a tél beálltával azt írja haza, hogy "arról a hidegről, szélről és hóról nincs a mamának fogalma", mellyel neki ott nap mint nap meg kell küzdenie. Hogy tavasszal és kora nyáron sem volt sokkal rózsásabb a helyzet, arról Tompa egyik májusi levelében olvashatunk, amelyben Szemerének panaszkodik. "Kedves Miklóskám! - kezdődik a levél - Onnan veszed levelemet, honnan még soha. Graefenberg hideg kútfejeitől, irtóztató hideg, ködös havas, decemberi nap délutánján iratva." - írja 1848. május 5-én. Két hónappal később pedig ezt jegyzi fel: "Íme, július 15-én jól bélelt télikabátban írom e sorokat, s bíz egy csepp melegem sincs."

A hideg időjárást egyedül a praktikusan összeállított ruhatár és a rengeteg mozgás ellensúlyozhatta. A sziléziai fürdőre igyekvőket ruházkodási tanácsokkal is ellátta Munde. "Említenem kell, hogy a Gräfenbergbe szándékozó ne terhelje pakkját sok szép öltözettel, inkább csak kényelmességre nézzen, mivel ott a külső cziczomára senki sem ügyel, nincs is reá idő. Inkább tanácsolom, hogy a helyett hozzon magával vagy 6 lepedőt, néhány asztalkendőt, több használt gyolcsdarabokat borítéknak (borogatásnak), egy csomó kendőt, két pár pántoflit, egy pár erős vízbe való csizmát, egy meleg jáponikát (Schlafrock), mely kivált a zuhanyferdés után jó szolgálatot teszen, s egy köpönyeget." - tanácsolja. A lepedők a fürdés utáni törölközésre szolgáltak, a papucsot pedig a zuhanyozás alkalmával használhatta a gyógyvendég. Munde megjegyzi, hogy ezek persze helyben is beszerezhetők, de igen drágán, és a választék sem túl széles. Tompa is megemlíti egyik fürdőlevelében, hogy a gräfenbergi vendégsereg öltözködésére mindkét nemnél az egyszerűség jellemző. Kissé meglepődve a látványtól feljegyzi, hogy a betegek, fittyet hányva a jó ízlésnek, sokszor ingujjra vetkőzve, mi több, kalap nélkül száguldoznak futóbolondok módjára az erdei ösvényeken. Tompa maga szánakozva tekint a "dühödt priessnitzisták" e csoportjára. Benke Róza édesanyjának írt leveleiből azért kiderül, hogy a hölgyek nagy része a rideg körülmények közt is igyekezett megőrizni nőiességét ruhatárában, öltözködésében is. A biedermeier illemet azonban esetünkben praktikus szempontok is befolyásolták. Róza a csinos báli ruhák és divatos télikabátka helyett kénytelen volt a gräfenbergi télre berendezkedve a legszükségesebbekkel beérni. "Kérném a mamát, hogy ha olyan jó lenne és nekem egy olyan húzós meleg slafrokot kűdene, amelyiket száraz időbe fel vehetnék, mert ami itt van, azt már csak rossz időbe vehetem fel, és a szürkét kímélem, hogy legyen egy ruhám, mikor a terembe felmegyek. Édes mama, a meleg kesztyű nem jó, mert nem tudom benne a poharat megfogni, hanem van olyan szövött meleg kesztyű, amelyik jól lejön. A ruhámhoz nem kell gallér, hanem ha a mama még elkűdené a plüs mantillámat, a szürkét", az nagyon jól jönne neki - írja. Aki tehette, persze helyben is készíttethetett magának néhány öltözetnyi ruhát.

A Gräfenberget övező hegyoldalakon és erdőkben szinte lépten-nyomon tisztavizű, hűs forrásvíz bugyog elő a földből. A gyógyvendégek kedvelt időtöltése volt, hogy kisebb-nagyobb társaságokban nekiindulva a környéknek, új utakat s még újabb forrásokat fedeztek fel. A felfedezésekről aztán büszkén meséltek egymásnak a vacsoránál. Az újonnan talált forrásokat saját költségükön megtisztíthatták, és kisebb-nagyobb impozáns kőcsobogót állíttattak fölé. Mivel az új forrást maguk is nevezhették el, nagy ünnepségek keretében adták át az elkészült kutakat. A Gräfenberg környéki bejegyzett források között több magyar vonatkozásút is találunk.

Akiket a séták és a környék felfedezése helyett a messzi tájak vonzottak inkább, szintén hódolhattak utazási kedvüknek. A porosz határ közelében fekvő fürdőből hetente vállalkoztak kisebb-nagyobb társaságok arra, hogy a közelebb eső porosz városok nevezetességeit pár napos kirándulás keretében meglátogassák. Az úti cél leggyakrabban Neisse volt, Reguly Antal pedig a közeli glücki és landecki fürdőkre tervezett kirándulást, de előfordult, hogy távolabbi városokig is eljutottak. A kirándulásokra a városi magisztrátustól, később a fürdőrendőrségtől kellett engedélyt kérni, akik a megfelelő illeték lefizetése után kiadták a vendégek ott őrzött útlevelét. A kispénzű Tompa ezt az eljárást igen sérelmezte.

Sajátos gräfenbergi jelenség lehetett az a sportverseny is, amelynek emlékét Tompa egyik fürdőlevele őrizte meg számunkra. "Néha népies mulatság is rendeztetik, a férfiak versenyt futnak, birkóznak, másznak. Egypárszor az angol vendégek a híres öklözésben mutatták magukat. Ilyenkor zászlók is kirakatnak. Ott lobognak csaknem minden valamirevaló nemzetnek díszei, a csillagos észak-amerikaitól a morváig." - írja, majd megjegyzi, hogy a "fényűzési mánia" a Gräfenbergben gyógyulókat is utolérte, akik nemzeti érzésüket a minél drágább és pazarabb lobogókkal kívánják kifejezni. "A magyar zászló igen szép, háromszáz pengő Forintba került. (...) Eddig a magyar zászló volt a legszebb, most a csehek ezer-száz pengő Forinton csináltattak egy dúsgazdag zászlót. A közepén Csehország czímere, az oroszlán alatt ez áll: Hűség és erő." - írja. A zászlóállításon cseh részről a márciusi forradalmak, majd a júniusi prágai események (szláv kongresszus, prágai felkelés) után egyáltalán nem csodálkozhatunk, hiszen az első alkalmak egyike lehetett, hogy lobogójukkal büszkélkedhettek.

A Gräfenbergben eltöltött hosszú hónapok és évek alatt szoros barátságok szövődtek a gyógyvendégek között. A jó kapcsolat - ahogy azt levelezésükből is láthatjuk - sokszor hazatérésük után sem szakadt meg. Priessnitzhez írott hálás leveleikben többször érdeklődnek név szerint gräfenbergi társaik hogylétéről, és többször lehetünk annak is tanúi, hogy másoktól szerzett híreiket osztják meg Priessnitzcel, mintha a világban szétszóródott rokonaikról mesélnének egymásnak. Jó barátság fűzte őket Priessnitzhez is. Leveleikben "drága barátunk"-nak szólítják, és beavatják családi életük örömteli és szomorú eseményeibe. Wesselényi például büszke férjként, nagy szeretettel számol be egy levelében fiatal felesége ragaszkodásáról és kisfiuk születéséről. Bánffy Albert is azzal zárja egy levelét, hogy "A jótanácsokat követve elhatároztam, házasságra lépek. Amikor az Ön válaszát megkapom, már házas leszek, egy fiatal és meglepően szép Esterházy grófnővel, a sok játék, mászkálás már nem volt kedvemre." Ugyanazzal a természetességgel, amivel beszámolnak önmagukról, tudakozódnak Priessnitztől családja és a fürdő állapota felől is, nem mulasztva el állandó jókívánságaikról és barátságukról biztosítani a vízgyógyászt. Wesselényi külön is gratulál Priessnitznek, amikor megtudja, hogy unokája született. "Őszinte örömömre szolgált, hogy megtudtam szeretett barátomtól, Újházi Lászlótól, az Ön veje nagybátyjától, hogy unokája született, hogy egy igen élénk fiúcskát ajándékozott az ég Önöknek. Adja Isten, hogy szüleinek, nagyszüleinek sok öröme teljen benne. Feleségem - velem együtt - sokszor üdvözli Önt és kedves családját. Igaz barátság érzésével és nagyrabecsüléssel maradok az Ön Wesselényije".

Vegyünk mi is búcsút egy kis időre Gräfenbergtől! Dolgozatomban terjedelmi korlátok miatt nem tértem ki részletesen a gräfenbergi magyar emlékekre és báró Wesselényi Miklós fürdői éveire sem. Ezek, a magyar kutatás számára jórészt még ismeretlen adatok képezzék egy újabb dolgozat tárgyát.

Karl Munde: i. m. 43.

Tompa Mihály: i. m. 4. levél.

Benke Rozáliát 1859-ben vitte Jókai Gräfenbergbe, hogy a - valószínűleg tüdőbajtól - sokat szenvedett fiatal lányon ott segítsenek. Ekkor gyűjthette össze azokat a fürdőre jellemző részleteket is, amelyeket később a Kárpáthy Zoltán című regényének végén (Régi jó barátok c. fejezet), Abellino vízgyógyintézet-beli kínszenvedésének megrajzolásához használt fel. Benke Róza levele Laborfalvi Rózának 1859 telén, Gräfenbergből. Oltványi Ambrus (szerk.): Jókai levelezése 1860-75. Budapest, 1975. 447.

Tompa Mihály: i. m. 4. levél

A Jelenkor, amely gróf Széchenyi István közbenjárására jelenhetett meg, a radikális hangú Pesti Hírlappal szemben a mérsékeltebb politizálás híve volt. Tompa Mihály: i. m. 7. levél.

Karl Munde: i. m. 45.

Gustav Krause: Vinzenz Priessnitz a hospodářský rozvoj Frývaldova a Gräfenberku v letech 1848-1938. Almanach. Jeseník, 1999. 73.

Tompa Mihály: i. m. 4. levél

W:N: 1843. március 9.

Benke Róza levele Jókai Mórnak 1859. október 20-án, Gräfenbergből. Oltványi Ambrus: i. m. 230.

Benke Róza levele Laborfalvi Rózának 1859 telén, Gräfenbergből. Oltványi Ambrus: i. m. 448.

Tompa Mihály levele Szemere Miklósnak. Freiwaldau, 1848. május 5. Bisztray Gyula: i. m. 79.

Tompa Mihály: i. m. 11. levél.

Karl Munde: i. m. 45.

Benke Róza levele Jókai Mórnak 1859. október 20-án, Gräfenbergből. Oltványi Ambrus: i. m. 231.

A szanatórium főépületének közelében található a Zsófia forrás ma is álló kis emlékműve. A forrás felirata máig jól olvasható: "ZSÓFIA - FORRÁS. Priessnitznő s Leányának szentelve a MAGYAROK által." A forrást, amelynek szomszédságában a Wesselényi Miklós által legtöbbet látogatott Sofie-zuhany működött, hívták építtetője után Magyar forrásnak is. 1945 után neve Forradalmi forrásra változott, majd 1989 után ismét az eredeti Zsófia névvel szerepelhetett a kalauzokban. Vítězslav Mazura - Jaromir Latner: Průvodce po Čechách, Moravě a Slezsku. Lázně Jeseník. Prameny a pomníčky. Praha, 1999. 15. A "Gyula-forrás" és a közelében lévő Bezruč forrás közötti tisztást szabadtéri koncertek és előadások számára rendezték be. Kedvelt nyári találkozóhelye volt ez a hangversenyeket kedvelő fürdőközönségnek. Uo. 28. Sajnos már csak a romjai láthatók a Wesselényi forrásnak, amely a gräfenbergi kiépített források közül a legkorábbiak közé tartozott. A forrás és a telken kialakított angolpark sokaknak adott enyhülést a nyári hónapokban, télen pedig korcsolyapályaként funkcionált a lapos fekvésű terület. Uo. 40.

Reguly Antal levele Toldy Ferenchez 1847. július 21-én, Gräfenbergből. (MTA Kézirattár, MIR 4-r. 88. sz.)

Tompa Mihály: i. m. 7. levél

Tompa Mihály: i. m. 4. levél

Uo.

Lásd például Mocsáry Lajos Reguly Antalhoz írt leveleit. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár. MS 5983.

SOKAJ, Osobní fond Priessnitz-Ripper, Karton č. 7. No. 7., Zsibó, 1845. december 22.

SOKAJ, Osobní fond Priessnitz-Ripper, Karton č. 8. No. 261., Kolozsvár, 1846. április 28.

SOKAJ, Osobní fond Priessnitz-Ripper, Karton č. 9. No. 119., Zsibó, 1848. február 17.