KÖSZÖNTŐ

Zádor András 90 éves

Ajándékot kaptam - az ajándékot én nyújthatom át. A véletlen úgy hozta, hogy váratlanul ölembe hullott a feladat - legyek én a felköszöntő sorok megfogalmazója. Ugye ismerik azt az érzést, amikor már maga a megbízás ténye is örömmel tölti el az embert? Az a tudat, hogy alkalmasnak találtatott arra, hogy megszólaljon, és az a tudat, hogy köszöntő szavait mások is meghallhatják. Ez történt most velem. Természetesen nagy megtiszteltetésnek veszem a felkérést, örülök, hogy nem csak a magam nevében köszönthetem Zádor Andrást. A műfordítót, akinek minden sorát úgy fogadom, mint a szép magyar irodalmi nyelv iskolapéldáját. Az irodalmárt, akinek fordításait olvasva már a harmadik mondatnál elfelejtem, hogy az adott mű nem magyarul szólalt meg először. Az embert, akit nem csak koráért tisztelek végtelenül, hanem szerénységéért, munkabírásáért, emberségéért és azért a csodálatos nyelvi élményért, amelyben minden irodalomkedvelő olvasóját egyformán és mindenkor részesíti.

A műfordító Zádor házaspárt - Margitot és Andrást - 15 éve ismerem személyesen, mégpedig barátnőm, Tuscher Tünde révén, aki a Magyar Rádió számára készített riportot az akkor 75 éves Zádor Andrással. Álljon itt egy idézet a Rádió és TV újság 1988. februári előzetes műsorismertetéséből:

"A születésnapi látogató vihet magával virágot, tortát vagy becsöngethet könyvvel, egy kazal újsággal és hazai kenyérrel a hóna alatt. De ha a Szigorúan ellenőrzött vonatok fordítóját akarja meglepni, jobban teszi, ha felszed néhány gyöngyszemet a pesti aszfaltról. Olyan kifejezéseket, mint például »tele van a hócipőm«, meg hasonlókat, mert ő ilyesminek örül a legjobban."

A fenti sorok leírása óta újabb kerek évfordulók állnak már Zádor András mögött - a 80-as, a 85-ös. Ám a Zádor család "látogatói kiskátéja" mit sem veszített aktualitásából. Igaz, az ünnepelt talán egy kicsit lassabban, komótosabban vezeti be a vendéget a nappaliba, és a "hócipő" helyett a "drótposta", az "emil" és a "maroktelefon" újsütetű kifejezések magyarázgatása jelenti a kuglófos-kávés délutáni beszélgetés "szakmai" programját. Zádor Andrással és feleségével természetesen találkozhatok máshol és máskor is. Irodalmi esteken, hangversenyeken, színházi előadásokon és egyéb kulturális fórumokon. És az elmúlt években Andrással természetesen leggyakrabban a Prágai Tükör szerkesztőbizottsági ülésein.

Figyelmes olvasóink Zádor András nevét folyóiratunk szerkesztőinek sorában már az 1993. évi legelső számban megtalálhatják - és azóta is, folyamatosan. A Prágai Tükörben a mai napig mintegy félszáz hosszabb-rövidebb novella, regényrészlet, értekezés fordítása alatt szerepelt Zádor András neve, és legalább ugyanennyi az idézett szerzőkről írt rövid ismertetők száma is. Akihez nem jutott el Čapek, Aškenázy, Páral, Olbracht, Hrabal, Škvorecký, Fuks, Langer, Vančura, Ota Pavel prózája egy-egy teljes regény, dráma formájában, vagy Březina, Halas, Seifert, Šrámek, Nezval, Wolker valamely verseskötete, azok számára a Zádor András által kiválasztott, lefordított és bemutatott "prágaitükörös" gyöngyszemek kitűnő ízelítőt nyújthatnak a XX. századi cseh irodalomból.

Zádor Andrásnak óriási szerepe van a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok fejlesztésében, éltetésében. Pályája kezdetén (Dénes Endre néven) csehül szólaltatta meg Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila, Weöres Sándor és mások költeményeit. Ezután a cseh irodalom felé fordult, és elsődlegesen annak propagálását tűzte ki műfordítói tevékenysége zászlójára. Sikeresen válogatott a kevésbé ismert szerzők művei között is, akik aztán a XX. század során szinte kivétel nélkül mind "befutottak". Zádor András "magyarsága" egyúttal európaiság is - hiszen élete folyamán hol Prágában, hol pedig Budapesten szolgálta az ügyet, a közvetítést kultúráink között. 1951 és 1961 között a budapesti Csehszlovák Kultúra első igazgatója volt, majd Prágában a Csehszlovák Kultúrkapcsolatok Intézetének igazgatóhelyettese. 1973-tól ismét Budapesten találjuk mint az ELTE Kelet-európai kutatócsoportjának munkatársát. 1977-től Prágában él és alkot. 1979-ben kandidátusi fokozatot szerzett Magyarországon, 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét. Munkái számtalan kiadónál jelennek meg, írásai, műfordításai és a róla szóló méltatások szintén nem ismerik a határokat. Büszkén vallhatjuk, hogy ebben az elmúlt évtizedben a Prágai Tükör is jelentős szerephez jutott.

Zádor András műfordítói tevékenységének első jelentős állomása az 1937-ben kiadott Szlovenszkói magyar írók antológiája kötet tucatnyi verse. A lírához a későbbiekben is hű maradt. Illusztrációként idézzük fel Vítězslav Nezval sorainak magyar változatát a Cseh költők antológiája kötetből, amely kötet 1980-ban jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó Kozmosz könyvek sorozatában. Az antológia összeállítása, szerkesztése, az előszó, az életrajzok, a tanulmány megírása, no meg az abban szereplő versek közül 64 magyarra ültetése Zádor András munkája.

A tengerparti kék csúcsról leszállván
széjjelterült a hűvös esti csend.
A zengő ágú cédrusfáknak árnyán
a hegytetőn már nyájkolomp se cseng.

Kantár feszül a kis szamár fején,
a zöld legyecske fél irdatlanul;
a rakoncátlan kis suttyó legény
egy ócska fésűn trillázni tanul.

Csak a lánytestű nagy halak
vínak egymással s omlanak
álomra készülőn hanyatt,

míg ezüstszín hullámhegyen
ölébe vesz szerelmesen
egy csillagot az alkonyat.

/Tengerparti pasztoral/

Az önálló prózai műfordításkötetek sorát Ivan Olbracht Átok völgye (eredetiben: Golet v údolí) című műve nyitotta meg 1938-ban. Még ugyanebben az évben jelent meg Vladislav Vančurától a Szökés Budára (Útěk do Budína). (Az előbbiből néhány éve, az utóbbiból tavaly készült sikeres film). A fordítások kiadója a legendás Prager Könyvkiadó volt, amely cseh szerzők magyar és német nyelvű terjesztését vállalta fel. A háború viszontagságait követően az 1950-es években vette kezdetét Karel Čapek műveinek magyar megjelentetése. Ezek közül a legelső kötet a "Betörők, bírák, bűvészek és társaik" címet viselte (eredetiben: Povídky z jedné kapsy és Povídky z druhé kapsy). Mindenki ismeri Bohumíl Hrabal kisregényét, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat (Ostře sledované vlaky), amelynek alapján Oscar-díjas filmet is forgattak, a regény 1965-ben kiadott magyar nyelvű változata szintén Zádor András munkája. Ugyanebben az évben szólalt meg Ludvík Aškenázy is magyarul az Emberek és emberkék című. kötetben. Josef Škvorecký Gyávák (Zbabělci) című regényét 1967-ben adták ki először magyarul, aktualitását az 1998-as másodkiadás is jelzi. Ugyancsak jól ismert Vančura Szeszélyes nyár (Rozmarné léto) című regénye és annak filmváltozata, magyarul a könyv 1974-ben jelent meg. És ha már a filmeknél tartunk, megemlítem Ota Pavel nevét is, akinek a Szép őzek halála (Smrt krásných srnců) című, úgyszintén filmvászonra került alkotását 1976-ban adták ki magyar nyelven. Jiří Langer elbeszéléskötete, a Kilenc kapu (Devět bran), melynek címe egy nagyszabású prágai kulturális fesztivál mottójává is vált, magyar fordításban a cseh újrakiadással szinte egyidejűleg jelent meg 2000-ben, a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában. Egy évvel később ugyanennek a kiadónak az újdonságai között szerepelt a korábban betiltott cseh szerzők műveiből összeállított novelláskötet Feltámadt tetszhalottak címen, amely Zádor András és Zádor Margit első közös fordításkötete.

Hosszú a sor, amiből válogattam. Zádor András bibliográfiája, amely a monográfiáktól (Olbracht, Čapek) kezdve a cikkeken, tanulmányokon, lexikonok társszerzőségén (pl. a Világirodalmi Lexikon cseh címszavai) át a már megjelent, valamint még kiadatlan műfordításokig vezet - versek, drámák, prózai művek sokaságáig -, 32 hosszú oldalt tesz ki. Egy gazdag életpálya színes vetülete, 60 évnyi műfordítás súlya, ami megkettőzhető a hű pályatárs és feleség, Zádor Margit 50 évnyi hasonlóan pazar tevékenységének eredményével. Több mint 90 kötet, aminek szerzője a Zádor házaspár.

Hosszúra sikerült ez a köszöntő - pedig a tényleges köszöntő szavak eddig még el sem hangzottak. Tisztelettel és főhajtással köszöntöm tehát a 90 éves Zádor Andrást, Bandi bácsit; kívánom, hogy Margit néni oldalán még nagyon sok erő és jó egészség adasson meg neki. Kívánom, hogy továbbra is élvezze a múzsák kegyét, hogy tengernyi szép szavában - mindannyiunk örömére - még sokáig gyönyörködhessünk itt, lapunk hasábjain is!

A Prágai Tükör szerkesztői és olvasói nevében:
Rónai Katalin