Az elektronikus kommunikáció és a cseh nyelv

A Cseh Nyelvtudományi Intézet múlt év végi felmérése szerint a cseh nyelvhasználók mintegy 58%-a véli úgy, hogy a cseh nyelv minősége romlik. Ezt a nézetüket gyakran azzal az érvvel támasztják alá, hogy sok idegen szó került a nyelvbe. A cseh átlagember ugyanis idegen szavak beáramlásaként érzékeli a cseh nyelvhasználatban végbemenő változásokat, melyeknek valójában mélyebb okai vannak (az ország aktív részvétele a nemzetközi együttműködésben, új technológiák használata, gyakori érintkezés idegen nyelvi környezetekkel és idegen nyelvű szövegekkel stb.). Az idegen szavak benyomulása és a neologizmusok kialakulása mögött az áll, hogy nevet kell adni sok új fogalomnak, melyeket az új szakterületek, technológiák, kommunikációs műfajok hoztak magukkal. A cseh környezetben hagyománnyal nem rendelkező szakterületek és technológiák tartalmával együtt az idegen terminológiát és nyelvi sablonokat is átvesszük. Az új kifejezések elsősorban az angol nyelvből érkeznek.

A számítógépek körüli nyelv

Az egész világon, így Csehországban is az angol vált a tudomány nyelvévé, a számítástechnika területén egyértelműen, vetélytárs nélkül. A cseh számítástechnikusokat, de akár egy egyszerű, szövegszerkesztővel dolgozó felhasználót hallgatva is azt tapasztaljuk, hogy a cseh nyelvből gyakran csupán a toldalékok maradnak meg: a Windows vagy a DOS szó mellé illesztett cseh képzővel („windowsista, windowsář, windowsák”) kialakuló kifejezés a Windows vagy az MS DOS rendszerben dolgozó felhasználót jelöli; de lehet szörfözni az Interneten, belogozódni, fájlt save-elni, enterezni, klikkelni, sőt még double-klikkelni is... Különbség van természetesen a szleng, a félprofesszionális és a szakmai kifejezésmód között, ám ez olykor elmosódik. Az angol szakkifejezések már meghonosodtak beszédünkben, s mi vagy eredeti formájukban használjuk, vagy „csehesítjük” őket, pl.: A kompilátor továbbá egy jó debuggert, profilert, asszemblert és egyéb segédprogramokat is tartalmaz...

Az anglicizmusok átvétele és csehesítése feltartóztathatatlan folyamat. Persze nem áll a határon cenzor, hogy cseh fordítást vagy javasolt kiejtést és írásmódot tartalmazó cetlivel lásson el minden idegen szót. A meghonosodás folyamatát az befolyásolja, mennyire illik bele az átvett szó formálisan a cseh nyelv rendszerébe, nehézségbe ütközik-e a ragozása. A szó átvehető angol helyesírással és angol vagy cseh kiejtéssel, az írásmódban is megmutatkozó helytelen kiejtéssel, vagy az eredeti angol ejtésmód fonetikus leírásával. Ezt a legutóbbi megoldást (pl. szoftver) tartják haladónak. Az angol nyelvvel szemben kíméletesebb lenne ugyan az eredeti írásmód megtartása (software), a csehben azonban gondot okozhat az ilyen szavak ragozása.

Az új fogalmak elnevezésének kényszere ugyanakkor ösztönzőleg is hat a cseh nyelv ilyen irányú adottságainak fejlődésére. Használjuk ugyan az angol notebook és laptop kifejezést, de mégiscsak gyakrabban mondunk számítógépet, mint computert, nem keyboardon írunk, hanem billentyűzeten, a képernyőt figyeljük, lefordítottuk angolból az egeret, s az angol provider mellett a szolgáltató (pl. internetes csatlakozásé) is meghonosodott nyelvünkben. A cseh nyelv tehát igyekszik az angollal lépést tartani, s ha nincs kéznél megfelelő cseh kifejezés, megpróbálja legalább saját morfológiai rendszerébe beépíteni s ragozni az angol szót. Sok múlik azon, írunk-e vagy beszélünk a számítógépekről. A szakszövegekben, például egy kézikönyvben megmarad a szavak eredeti angol írásmódja:

A shell alaputasításainak használatát az előző folytatásból vett script menu sh segítségével mutathatjuk be: az echo és read parancsokat, valamint case-döntést tartalmazó while true-ciklus exittel ért véget, vagyis a teljes script mellett a seance is befejeződött.

A következő szemelvényben, mely kissé parodisztikus ízelítő a számítástechnikusok által használt makaróninyelvből, fonetikus átírással szerepelnek az angolból átvett kifejezések:

Egy rakás vórningot dobott ki ez a szort az apdejtolt opsönökkel. A sziszmen alá szviccseltem, és kollektoltam a júzerhúkokat, de akkor meg szisztemerrort mutatott...

A cseh és az angol szöveg vegyítésével mindenképpen hibrid szövegek keletkeznek. Egy bohemista egyszer úgy fogalmazott, hogy az angol és a cseh nyelv annyira eltérő (felépítésében és szókészletében), hogy ugyanolyan naiv dolog lenne elképzelni a keveredésüket, mintha azt kívánnánk: nőjön búza a hegyen. Elméletben ez a megállapítás a mai napig helytálló, csakhogy ő nem láthatta előre azt, aminek mi most tanúi vagyunk. Érthetetlennek tűnik számunkra a számítástechnikusok nyelve? Ezt az adót fizetjük azért, hogy a számítógépes szakembereknek köszönhetően mi többiek könnyen és hatékonyan kommunikálhatunk.

A számítógépeken belüli nyelv

A számítógépek kétségkívül nagy áttörést hoztak a szövegek lejegyzésének terén, melynek technikája ősidőktől fogva változik: gondoljunk csak a kőbe vésett, agyag- vagy viasztáblába nyomott, kézzel papiruszra, fakéregre vagy pergamenre írott szövegekre. Nagyszüleink generációja még emlékszik az iskolai palatáblákra, melyre palavesszővel vetették a betűt. A szűkös hely miatt minden szót meg kellett fontolni. A papír használata nagy előrelépést jelentett, jóval szabadabbá vált a szövegalkotás. A XIX. század végétől fokozatosan elterjedt az írógép, s a XX. század utolsó évtizedéig ez a találmány határozta meg az írott szöveg készítését. Még emlékszünk, milyen figyelemmel és tisztelettel ültünk az írógép mellé s töltöttük meg az üres oldalakat szavakkal, melyeket már nem lehetett visszavonni, módosítani, kijavítani, mennyire nagy gondot és figyelmet fordítottunk - a véglegesség tudatában - gondolataink megformálására. Csak a legkiválóbb szerzők írták szövegeiket egyenesen az írógépbe, a legtöbben először kézírásos piszkozatot készítettünk, melyet csak a szükséges javítások, igazítások, húzások, rövidítések, toldások, átírások után másoltunk le írógéppel.

Ebből a szempontból vitathatatlanul forradalmi változásokat hoztak a számítógépes szövegszerkesztő programok. Umberto Eco kijelentése, mely szerint a számítógép alkalmas a szerkesztetlen beszéd lejegyzésére, arra mutat rá, hogy a számítógéppel jóval lazábban, kényelmesebben, felszabadultabban írhatunk. Nyoma sincs már az üres papír előtti szeméremérzetnek, leírjuk, ami csak eszünkbe jut, hiszen később bővíthetjük vagy kurtíthatjuk a szöveget, felcserélhetjük egyes részeit. Nem érezzük a visszavonhatatlanság terhét, így nem ok a szorongásra, ha szövegünk félkész, nyers vagy stilisztikailag kiforratlan. Ráérünk utólag kialakítani a végleges változatot és rendbe tenni a helyesírást a helyesírás-ellenőrző segítségével. Törölhetjük az ismétlődő szavakat és mondatokat, szinonimával helyettesíthetünk egyes kifejezéseket, megváltoztathatjuk a mondatszerkezetet, törölhetjük, ami már nem tetszik, áthelyezhetünk bizonyos szakaszokat, új tagolást adhatunk a szövegnek, kiegészítő címeket iktathatunk be, a szövegbe másolhatunk valamit egy másik dokumentumból. Alkotásunk grafikai megjelenésével elég, ha csak a legvégén kezdünk foglalkozni: választhatunk betűtípust, meghatározhatjuk a betűméretet, dőlt vagy félkövér szedéssel, esetleg aláhúzással emelhetjük ki a szöveg bizonyos részeit, színezhetünk, szimbólumokat vagy felsorolásjeleket használhatunk stb.

Mindez azonban nemcsak óriási előnyöket jelent a szövegalkotásban, hanem bizonyos veszélyekkel is jár. A szövegszerkesztő grafikai lehetőségeitől szárnyakat kapva tartalmilag szegényes szövegnek is tökéletes formát adhatunk; a szövegmásolás egyszerűsége csábítást jelent a lustaságra a fogalmazás terén, hiszen az új szövegbe egyetlen számítógépes paranccsal beiktathatunk egy régi szövegrészt. A szövegalkotás folyamatát tehát nagymértékben befolyásolják a szövegszerkesztő programok lehetőségei. A számítógépes technikára hagyatkozva elérhetünk arra a pontra, amikor már inkább hiszünk a komputernek, mint saját fejünknek. Fölösleges nagy igyekezettel keresnünk, hol is használtuk ezt vagy azt a szót a szövegben, amikor azt a pillanat töredéke alatt képes megtalálni a kereső, mellyel memóriánk semmiképp se versenyezhet. Ha a szövegszerkesztő agya ennyivel megbízhatóbb a sajátunknál, nem csoda, hogy akár félrevezetni is hagyjuk magunkat, mint az gyakran megesik a helyesírás-ellenőrző funkció használatakor. A számítógép agya csupán annyit tud, amennyire emberi agyak megtanították: amit ezek az emberek tudtak, fontosnak tartottak, feltételeztek. A program pontosan ezt nyújtja, semmi egyebet. Például létező, használható, de archaikus szavakat könnyen lehet, hogy nem ismer, és kijavíthatja azokat létező, de szövegkörnyezetbe nem illő szavakra, ilyesmire bizony akad példa bőven.

A nyelv változásával bizonyos szavak fokozatosan kivesznek nyelvünkből, példának okáért a beszéd jelentésköréből, s ez nem is csoda, hiszen az utóbbi évtizedben egy egész sereg olyan új kifejezéssel lettünk gazdagabbak, melyek a szöveges kommunikáció új formáit jelölik: mailezik, e-mailezik, chatel, SMS-ezik stb.

A számítógépek közötti nyelv

Eddig összefüggő, monologikus szövegek számítógépes szerkesztéséről beszéltünk. A komputerek elektronikus hálózatba kapcsolásával azonban megnyílt a lehetőség arra, hogy a közvetlen, személyes párbeszédtől eltérő dialógust folytassunk egymással a távolból. Egyre többen érintkeznek bel- és külföldi barátaikkal, munkatársaikkal a telefon, fax és a hagyományos levél mellett e-mail, esetleg chat útján. Hogyan hat a kommunikáció módjára az e-mailezés? Rányomja bélyegét az ilyen kapcsolatban használt kifejezésmódra? A nyelvtudósok a számítógépes kommunikáció megjelenéséig abból indultak ki, hogy kétféle, szóbeli és írásbeli kommunikáció létezik, s ezek stílusukban meglehetősen különböznek. A beszélt nyelv közvetlen, spontán, gyakran fésületlen, hiszen az idő szorításában jön létre, s befolyásolja a beszédhelyzet adta kontextus, különösen a célszemély jelenléte. A szóbeli megnyilvánulás ezért hiányos, töredékes is lehet, mivel a közlést mimika, gesztusok, mozgás egészíti ki. Ráadásul a partner kérdezhet, ha valamit nem ért. Az írott szöveg ezzel szemben nem hordozza magán az idő szorításának nyomait, szerzője általában mindent kellően végiggondolhat, lecsiszolhat, elrendezhet, lekerekíthet. Az e-mailes kommunikáció elsimítja a beszéd és az írás közötti éles ellentétet, nyelvét a kettő stílusjegyeinek vegyülése jellemzi. Az írott nyelvre épül ugyan, maguk a felhasználók gyakran mégis beszélgetésként említik az e-mailes érintkezést. Mi lehet ennek az oka?

Az e-mailes kapcsolat - a partnerek közötti fizikai távolságtól függetlenül - a közeli kontaktus érzetére épül, mely a személyes jelenlét jellemzője. Mindez megmutatkozik az e-mailes üzenetek nyelvezetében is. Ha nincs is jelen a partner úgy, mint egy hagyományos párbeszédben, azonnali válasz várható tőle. Arról is értesülhetünk, mikor ült le számítógépe mellé, hogy megnézze üzeneteit, köztük az általunk küldöttet is. Ez után pedig várjuk a választ. Az elektronikus levél gyorsabb választ igényel, mint más médium. Az e-mailes etikett ebben eltér a levelezés illemszabályaitól: párbeszédének ritmusa pergőbb, a beszélgetéséhez közelít. Az üzenet küldője tudni szeretné, mi a helyzet a fogadóval, s az egyik oldal hallgatásának következményei is hasonlítanak ahhoz, mint amikor egy beszélgetésben valamelyik fél nem válaszol. Az e-mailes üzenetek egyik leggyakoribb témája a kapcsolat felvétele vagy felújítása: Visszajottel mar? Csak probalkozom.; Szia Otto, hogy vagytok? Reg nem jelentkeztetek. A hagyományos levelezéstől eltérően, melyben tudatosítjuk, hogy a címzett nincs jelen, az e-mailezés a jelenlét érzetére épül: Ott vagytok, vagy nem mukodik a mail?

A párbeszédes kapcsolat ez a kvázi-egyidejűsége olyan kommunikációs formát teremtett, mely köztes állomás a szóbeli és az írásbeli kommunikáció között. A résztvevők fizikailag távol vannak egymástól, nem látják és hallják egymást, elektronikus üzenet írásakor mégis a telefonáláshoz hasonló helyzetben érzik magukat. Spontaneitását tekintve az e-mailes üzenet erősen közelít a valódi párbeszédhez. Kiderült tehát, hogy nemcsak a beszéd, hanem az írásos kommunikáció is lehet spontán.

Az e-mailes közlések spontán mivolta is megerősíti azt, ami az összefüggő monologikus szövegek létrehozására érvényes: a legtöbb ember kevesebb visszafogottsággal ír a számítógépbe, mint egy darab papírra. Az üres papír mellé annak tudatában, hogy az írás megmarad, bizonyos tisztelettel ülünk le, a számítógép képernyője előtt azonban ez a szorongás megszűnik - pusztán technikai médiumnak tekintjük az e-mailt, melynek minimálisak a stilisztikai és esztétikai követelményei.

Ezzel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy a cseh e-mailezők nagyon hamar megszokták a mellékjelek nélküli írásmódot (kezdetben csak erre volt lehetőség). A cseh nyelv kódolásának fejlődésével időközben eljutottunk oda, hogy általában már használhatók az e-mailes üzenetekben az ékezetes és lágyítójeles cseh betűk. Született egy tesztmondat is, melyben az összes mellékjeles cseh magán- és mássalhangzó szerepel, melyekkel az üzenet továbbításakor „baj” történhet. („Příliš žluťoučký kůň pěl ďábelské ódy”) Ha ezt a címzett hibátlanul olvasható formában kapja meg, akkor a feladóval azonos nyelvi kódolást használ. Az említett tesztmondat azonban ilyen formában is megérkezhet: P59li3 6lu+tou4k7 k;+a (p21 +D8belsk0 =dz, ezért (másrészt pedig megszokásból) a felhasználók zöme lemond a diakritikus jelek használatáról.

Az üzenet írója - különösen ha ismerőseinek firkant valamit - gyakran nem ügyel arra, hogy ujjai mindig a megfelelő billentyűt nyomják le. Sokan egyáltalán nem javítgatnak maguk után. A kész szöveg számos esetben tele van elírásokkal és elrendezési hibákkal, s ezeket csak tetézik a technikai átvitel okozta esetleges fogyatékosságok. A tökéletlen szövegírás nem számít vétségnek, a feladó lazaságához a címzett toleranciája párosul. Egy hagyományos levelet általában átírunk, ha sok benne a hiba és az áthúzás, netán jobb ötletünk támadt, s valamit átfogalmaznánk, az elektronikus levélre azonban ez nem érvényes.

Az e-mailezés, nem is beszélve az on-line chatelésről, valós időben folytatott dinamikus, folyamatos nyelvi tevékenység, így közel áll a beszédhez. Az író persze látja szövegét a képernyőn, s néha kommentálja is hibáit vagy tévedéseit, általában azonban csak közli, hogy hibásan ír, s megmagyarázza, miért:

A gondolataim neha megelozik az ujjaimat a billentyuzeten, aztan ilyen az eredmeny...

Elnezest, de gyorsabban gondolkodom, mint irok - vagy forditva?

Mindig ugy beindulok, hogy nem nezem, mit irok.

Az elektronikus levelek stílusa rendszerint egyáltalán nem formális. A skála persze rendkívül széles: egyik végén a merevebb, hivatalosabb levelezés (ez a helyzet számos, lényegében monologikus értesítés vagy kérelem esetén tudományos, vállalkozói, kereskedelmi környezetben), a másik oldalon pedig a laza, a tájékoztatást a társadalmi kapcsolatok ápolásával vegyítő csevegés áll (főként diákok között).

Szia Misi, fel hat van, szerintem lassan pakolok, hazamegyek bekapni valamit, es magammal viszem a cuccot, mar csak azzal a CubeToSquare fuggvennyel kell egy kicsit vacakolnom, de mar kitalaltam valamit. Elviszem a kek tolladat, mert nem tudom, visszajossz-e meg. Jol illik a sisakomhoz. Spider

Ezek a rövid üzenetek általában barátságosak, szívélyesek és humorosak - ez ma kétségkívül meghatározza az e-mailes kommunikáció jellegét. Néha úgy tűnik, mintha elektronikus formában gyakoribb és bővebb lenne a kommunikáció, mint egyébként a köznapi életben, talán azt kompenzálva, hogy személyes találkozáskor nem mindig jut az ember eszébe valami szellemes, vagy csak nincs idő az ilyesmire.

A számítógépes hálózatokon rendkívül sok nyelvi leleményre, ötletre bukkanhatunk. Meglepő gazdagságban jelennek meg nyelvi játékok, méghozzá nemcsak egy nyelven belül, hanem gyakran többet is kombinálva. A cseh nyelvben elég sok az anglicizmus, szakkifejezések és hétköznapi kifejezések (ready vagyok - elkészültem) egyaránt, néha fonetikusan leírva, sőt alaktanilag is csehesítve („s deadlajnou”).

A nonverbális kommunikáció elemeinek hiányát az e-mailekben grafikus megoldásokkal lehet ellensúlyozni. Hangsúlyosabbá tehetők egyes részek például félkövér, dőlt vagy nagybetűs írásmóddal, a megfelelő írásjelekkel stb. HURRRRRRA!!! Sikerult kompilalni!!!! Rohanok hozzad debuggolni. misi

A különleges grafikus megjelenítés és jelek az író hanglejtését (sooooorry), hangulatát vagy érzelmi állapotát (byyyyyye!), illetve az írást kísérő gesztusait vagy tevékenységét jelzik. Az ilyen jeleket emotikonoknak hívják. Az örömöt például egy nevető (J), a lehangoltságot pedig egy szomorú arc (L) fejezi ki, s egyre-másra születnek az újabb jelek. A lelkiállapotot jelző ábrák beépítését az írott szövegbe ugyancsak stílusjegynek kell tekintenünk a párbeszédnek ebben a kialakulóban lévő típusában, melyet az elektronikus kommunikáció hozott magával. Ezt a stílust netikettnek (azaz hálózati etikettnek) is hívják.

A számítógépes hálózatok összekapcsolása rendszerint a munkához kötődik, de mint láttuk, szociális szerepe is jelentős. A számítógép valószínűleg sokakat ösztönöz olyan szöveges megnyilvánulásra, melyek egyébként nem jönnének létre. A komputer mellett a szöveg írója nem érzi úgy az idő szorítását, mint a valódi párbeszéd közben, nem zavarja a beszélgetőpartner jelenléte, ráadásul nem elvárás a tartalmi és formai tökéletesség, így nő a szövegalkotó magabiztossága. Van, aki annyira felszabadul a gép mellett, hogy végenincs fejtegetéseket küld a háló több résztvevőjének egyszerre, és várja, hogy valaki válaszoljon neki. Így új hálózati beszélgetési műfajok, úgynevezett konferenciák alakulnak ki, melyek érdekes módon elégítik ki az ember kommunikációszükségletét.

A mobiltelefonok közötti nyelv

Az állandó kapcsolat iránti egyre fokozódó igény kielégítésére szolgál az elektronikus kommunikáció további formája: a mobiltelefonok. Ezek a készülékek hihetetlenül megnövelték tulajdonosuk elérhetőségét. A magyar mobilis szó cseh megfelelője eredeti jelentésén kívül ma már azt is jelzi, hogy az illető mobiltelefonja révén elérhető (Mobilis vagy?). Ha valami miatt éppen nem tudunk beszélgetni, s kikapcsoljuk telefonunkat, a hívó fél üzenetet hagyhat hangpostafiókunkban. Ezzel a lehetőséggel azonban a mobiltulajdonosok jelentős része nem él. Tapasztalatból tudjuk, hogy a hangpostafiókkal folytatott beszélgetésnek semmi köze a párbeszédhez. Köszönünk, üzenetet hagyunk és elköszönünk, de olyan az egész, mint fél kézzel tapsolni. Nem kapunk választ, csak beszélünk az ürességbe. Hanglejtésünk éppen ezért rendszerint természetellenes, és örülünk, ha túl vagyunk ezen a szerencsétlen aktuson.

Annál szívesebben használják azonban a mobilosok-mobilisek, különösen a fiatalabbak az írásbeli kommunikáció új formáját: az SMS-nek (az angol Short Message System rövidítése) nevezett rövid szöveges üzeneteket. Míg e-mailezéskor nincs terjedelmi korlát, SMS írásakor szövegünk hossza (a betűk, írásjelek és szóközök együttes száma) nem haladhatja meg a 160 karaktert. Mivel minden médiumhoz - legyen az távíró, telefon, fax, e-mail vagy mobiltelefon - alkalmazkodik valamelyest az általa hordozott vagy átvitt szöveg formája, az SMS-ezés is hat a cseh nyelvre. Esetünkben elsősorban a tömörségről van szó. A helytakarékosság kényszere folytán SMS-íráskor rövidíteni kezdünk. Kihagyunk mindent, ami nem lényeges, amit az üzenet olvasója maga is hozzágondolhat a szöveghez. Mint egykor, táviratozáskor.

A rövid szöveges üzenetek írása különösen a gyerekek körében annyira elterjedt, hogy sokan emlékezetből billentyűzik be fürgén a szöveget, vagyis oda se kell nézniük ahhoz, hogy tudják, hányszor és melyik gombot kell megnyomni a kívánt betű előhívásához. Spontán írásmódjukban nem fordítanak nagy gondot az írásjelekre és a helyesírásra, sőt, ez utóbbival el is játszadoznak. Ehhez kedvező feltételeket teremt, hogy az SMS-eket szinte mindig mellékjelek nélkül írják. Már olyan véleményt is hallani, hogy mivel ma a beszéden és íráson kívül e-mailezünk és SMS-ezünk is, a cseh nyelv számára tulajdonképpen előnyösebb lenne ismét elővenni az (egyébként a XV. századig használt) betűkapcsolásos helyesírást. Ez azonban csupán az elektronikus hálózatok lelkes felhasználóinak elszigetelt és szélsőséges nézete, nem a nyelvtudósoké.

A rövid szöveges üzenetekben használt cseh nyelv nemcsak az ékezetek és lágyítójelek hiánya miatt tér el a megszokottól. Hiszen ha ezek úgyis elmaradnak, mi végre törődnénk a helyesírás egyéb követelményeivel? Talán mondanunk sem kell, hogy az SMS-ekben a gyerekek (s nemcsak ők) rendszerint az irodalmi cseh nyelv helyett annak jóval köznyelvibb változatát használják. Fölösleges ott a két vagy három betű, ahova egy is elég: a fexik-hez vagy tyuxem-hez hasonló megoldásokkal találkozhatunk, akár két szó összevonásával is, ahol így a szóköz sem foglal fölösleges helyet („jaxe mas = jak se máš” stb.).

Sok ilyen elem angol hatásra kerül az SMS-ek (s került már régebben az e-mailek) szövegébe. Az angol nyelv sokkal alkalmasabb a rövid és tömör megoldásokra, szavai többnyire csupán egy vagy két szótagosak, s e nyelvben régebben kezdődött a játék a szavak rövidítésével, a nyelv leírt és beszélt formájával, az azonosan hangzó szavakkal és számokkal: U - You (te), 4U - For you (neked), RU there? - Are you there? (ott vagy?), Gr8 - Great! (remek!), CUL8R - See you later! (viszlát!), DNTBL8 - Don´t be late (ne késs).

A cseh nyelv erre kevésbé alkalmas, mint az angol, mindazonáltal átveszi és használja az angol nyelv ilyen trükkjeit: 1etem (egyetem), k5 (köt), meg6o (megható). Az elektronikus levelezésben megszokott különböző rövidítések ugyancsak helyet kapnak a rövid szöveges üzenetek nyelvében („kdklv=kdekoliv, tm=tam, td=tady, po=pondělí, ut=úterý, led=leden”). Az SMS-ek az anglicizmusokat is átveszik az e-mailekből: if (ha), hi (szia), I (én), pls - please (kérem), sőt egész kifejezések rövidítéseit is: BTW - by the way (mellesleg), IMHO - in my humble opinion (szerény véleményem szerint), ASAP - as soon as possible (amint lehetséges); s természetesen az emotikonokat is. Hosszú emotikonjegyzékek készültek már - ezek nagyon népszerűek, de nem vagyok róla egészen meggyőződve, hogy a felhasználók ismerik őket, és mindig értelmezni tudják az esetleg érkező bonyolult grafikus jeleket.

Kétségtelen, hogy az elektronikus hálózatokon új, technológiafüggő változata alakul ki a cseh nyelvnek, mely nemcsak a felhasználók, hanem a bohemisták számára is érdekes. A Cseh Nyelvi Intézethez gyakran fordulnak azzal a kérdéssel, nem jelent-e veszélyt az e-mailek és SMS-ek írása a cseh helyesírásra nézve. Bízzunk benne, hogy az elektronikus hálózatokon kialakult írásmód megmarad azok keretein belül, s nem lesz hatással a cseh nyelv általános színvonalára. Hiszen az e-mailek és SMS-ek írásakor a (magyarnál jóval több mellékjelet használó) cseh nyelv szavainak megkülönböztethetősége is csorbát szenved: sor - sör, talal - tálal/talál, szarba szokken - szárba szökken... De nemcsak erről van szó. Azt próbáltam bemutatni, hogy az elektronikus hálózatokon folytatott kommunikációt korlátozott nyelvi kód jellemzi, mely kielégíti ugyan a közvetlen kommunikáció követelményeit, ám sok stilisztikai értéket nélkülöz.

Mindezek ellenére azonban a hálózatok roppant módon gazdagítják a kommunikációt. Vitathatatlan, hogy új elemeket hoznak életünkbe, megváltoztatják az ember lelkivilágát és társadalmi viselkedésmódját. Vitatkozunk, beszélgetünk, viccelődünk egymással a hálózaton, lenyűgöz a lehetőség, hogy hasonló véleményű és érdeklődési körű emberekkel teremthetünk kapcsolatot. Azt mondják, az elektronikus kommunikáció a személyes találkozások hiányát ellensúlyozza, így elégítve ki az emberi kapcsolatok szükségletét. A számítógépes hálózatok és az Internet amúgy is nagyszámú híveinek csoportja egyre bővül. De ez nyilván nem gátolja azokat, akik jobban szeretnek közösségbe járni és személyesen, nemcsak számítógépes hálózatokon találkozni másokkal. Ami persze hihetetlenül hatékony, idő- és energiatakarékos, ám valami hiányzik belőle: a közvetlen emberi kapcsolat.

Az elektronikus kommunikáció az írni-olvasni tudás egy újabb szintjét követeli meg a felhasználótól. Mást, mint amire papír fölé hajolva, tollal a kezünkben van szükségünk. Van, akinek megkönnyíti a munkáját, másoknak élvezetet jelent, egyeseknél még a számítógép-függőség kialakulásának veszélye is fönnáll. A lényeg, hogy az őket megillető helyre tegyük életünkben a számítógépeket és a mobiltelefonokat, s ne mondjunk le könnyen a hagyományos írástudásról.

Světla Čmejrková
Böszörményi Péter fordítása