a Prágai Tükör 2003/4. száma

Ha valakivel kapcsolatba szeretnénk kerülni, aki még nem ismer minket, ildomos bemutatkozni, ezt mindenki tudja. Bemutatkozni sokféleképpen lehet, attól (is) függ, mi a fő célja az aktusnak. Történhet pusztán udvariasságból, amikor nincs konkrét információértéke annak, amit közlünk általa, vagy lehet nagyon is fontos eleme bizonyos rólunk szóló ismeretek eljuttatása a címzettnek. Ez utóbbi egyik esete, amikor valamilyen okból a bemutatkozó a figyelmet szeretné felhívni önmagára: például egy konyhabútorokat forgalmazó cég esetleges internetes „bemutatkozása” nyilván nagy részben arra szolgál, hogy közölje mindenkivel, aki rábukkan honlapjára, hogy nincs cég széles e vidéken, aki nála jobb és olcsóbb konyhabútorokat képes szállítani. Nyilvánvaló, hogy az igyekezetünk szerint számunkra mindig természetes és kötelező udvariasság mellett bemutatkozásaink célja az éppen aktuális számunk bizonyos vonásainak ismertetése, és bizony-bizony az Olvasó érdeklődésének remélhető felkeltése is - bár eszünk ágában sincs olyasmit állítani, hogy senki ne kínálna nálunk jobb „konyhabútort” a Föld kerekén. (Az olcsó daraboktól pedig kifejezetten tartózkodunk.) Csupán annyit remélünk szerényen, hogy mi is utat találunk olvasóinkhoz.

A Prágai Tükörnek már egy jó ideje nem szükséges bemutatkoznia olvasóink legtöbbjének. Tudják, hogy mit kereshetnek (sőt, mit találhatnak) benne, és azt is, hogy egy-egy szám kézbevételekor semmiféle hatalmas meglepetés nem érheti őket, gyökeres változás nem várható se a mondandójában, se a stílusában. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne változatos! Szépen is néznénk ki, ha ugyanazt szajkóznánk számról számra! És mivel új számunk értelemszerűen nem lehet ismert a legszemfülesebb olvasónk előtt sem, valóban illő bemutatkoznia. Nem túl terjedelmesen, a hosszú önismertetés könnyen unalmassá válhat, s végtére is szerencsés esetben a tárgy úgyis önmagáért beszél. Egy udvarias mozdulattal emeljük meg tehát kalapunkat, és monjuk el pár mondatban, mit is találunk (többek között persze) lapunk idei 4. számában.

Például évfordulót. Jeleset, kereket. Ötven éves a Prágai Magyar Kulturális Központ, mely nélkül nagyon sok csehországi (nemcsak) cseh és (nemcsak) magyar nehezen tudná elképzelni ünnep- és mindennapjait. Úgy tűnik, a magyar kedvezménytörvény aktualitása is állandó az elmúlt években, bár remélhetőleg nem tart majd ötven évig, amíg megszűnik létezni mint probléma, amely viharokat kavar, és egymásnak ellentmondó véleményeket szül. Ezenkívül foglalkozunk a Bánságban élő csehekkel, Anton Strakával, a két világháború között Budapesten tevékenykedő csehszlovák kultúrattaséval, és persze könyvekkel, jó szokásunk szerint. Akad közöttük magyar szépirodalmi mű cseh kiadása, Prágában élő magyar alkotók kötetei és magyarországi bohemisztikai mű ismertetése is: tán senki nem panaszkodhat, hogy sivár, egysíkú lenne a kínálat. Az elmúlt két számunk bőséges nyelvi témái után ezúttal se érkezünk üres kézzel, ami ezt a témakört illeti: mi több, a fordítások kérdése nemcsak egy, hanem legalább két nyelvhez kötődik... Ami a kultúra egyéb területeit illeti, film, színház és képzőművészet alkotja a sort, és minden esetben valóban tiszteletreméltó, nagyon színvonalas alkotásokról vagy eseményekről van szó, bárki meggyőződhet róla.

És folytassuk a bemutatást a lap másik szerves részével, a (Tü)körképpel. Többször leírtuk már, hogy a Szövetségben mindig történik valami. Még az általában kevesebb közösségi és kulturális programot hozó nyári nyári időszak alatt is, erre jó példa a CsMMSz augusztusi művelődési tábora vagy az etnikai kisebbségekről szóló ausztriai tanácskozás. Az alapszervezetek szerkesztőségbe beérkezett eddigi őszi programjai viszont már a nyarat követő időszakra utalnak, ahogy a Mindentudás Egyetemének harmadik szemesztere is. És a többi téma: Třebíč városa a világörökség része lett, bemutatjuk (tessék, már megint!) a prágai magyar református gyülekezet honlapját, folytatjuk a magyar származású Nobel-díjasokról szóló sorozatunkat, más sajtótermékekből böngészünk.

Íme, az udvariassági és gyakorlati céloknak eleget tettünk, bemutatkoztunk, és (bevalljuk) kínáljuk is a portékánkat.