Művelődési tábor Medlovon

avagy az ilyenfajta jóból nem árt a sok

A fenti bölcsesség élő bizonyítékai azok a prágai magyar gyerekek és felnőttek, akik az Iglice Egylet sóskúti népi hagyományőrző tábora után a CsMMSz medlovi művelődési táborában is élvezettel vettek részt az előkészített műsoron. Ezúttal persze a brünni és más városokban élő magyar társaikkal együtt, nagy egyetértésben.

A táborba egyesek busszal, mások autóval érkeztek. Az ismerkedést a gyerekek kezdték érkezés után azonnal, éspedig az üdülőt körülvevő málnásban. Versenyeztek, ki talál többet, szebbet. Pedig már augusztus utolsó hétvégéjét írtuk, amikor a melegebb területeken már a később érő erdei finomság, a szeder is régen elfogyott az indákról.

Az időjárás napos volt, de őszies hangulatú, fürödni nem volt kedve senkinek. A csónakok azonban az előadások közti szünetekben vízre csábították a családokat, akik így sorra felfedezték a túlsó part eldugott szegleteit és kikötőhelyeit.

Az előadások mindenki számára tartogattak valami újat. Az első estén Szabó Rezső foglalta össze a Csemadok tevékenységének 55 évét. Berecz András mesemondó feladata volt a komolyabb előadás után oldani a hangulatot. Ízes meséi a gyerekek körében is nagy kacagást váltottak ki, pedig ők egy-egy tájszó hallatán bizony feltették a kérdést: „Mama, ez mit jelent?” Az estét a nyárasdi citerazenekar fellépésének kellett volna zárni, ha - fogalmazzunk finoman - odatalált volna Medlovba. Mivelhogy azonban Berecz András a mesékből talán soha nem fogy ki, fel sem tűnt, hogy hiányoztak volna.

Másnap, szombaton délelőtt a joggal közkedvelt Balázs Géza nyelvész, egyetemi tanár fiatalos lendülettel ecsetelte az informatika nyelvfejlesztő - vagy inkább nyelvrontó? - hatását. Tény, hogy az „e-mailezik”, „internetezik” és társaik már szervesen beépültek nyelvünkbe. Már csak azt lehet fejtegetni, hogy mennyire valódi ikes igék.

Az előző előadónak érdekes ellentéte volt Kemény Bertalan, aki a maga „keményen” megfontolt stílusában a közösségek széthullásának problémáját taglalta. A történelmi visszatekintéssel összehasonlítva a mai állapot szomorúan festett, azonban az a tudat, hogy a CsMMSz vagy az Iglice Egylet tevékenységével éppen közösségépítő munkát végez, jó érzéssel tölthette el a résztvevőket.

A szombat délután a táborban immár hagyományosnak számító kirándulásra volt fenntartva. A busz a Žďár nad Sázavou szélén elhelyezkedő kolostor elé vitte a társaságot. Az ottani helytörténeti- és hangszerkiállítást, valamint a kolostor templomát tekintettük meg. A kolostorban és környékén számos építmény viseli G. Santini építőmester keze nyomát, így az ő munkásságával is behatóbban megismerkedtünk az állandó tárlat idevágó részében. Megtudtuk, hogy egyedülálló stílusa a reneszánsz és barokk stílus jegyeit ötvözi.

Különleges élmény volt meghallgatni a nagy tehetségű brünni Vojtek János játékát a zongorakiállítás egyik értékes darabján.

Este a jelenlévő két mesemondó mintha versengeni akart volna. Előbb Gulyás László szerepeltette a színpadon a kicsiket és nagyokat egyaránt A vándormuzsikus című előadásában. Majd Berecz András vette át a szót, felelgetős játékká alakítva az estet. Imitt-amott a résztvevők is hozzáfűztek egy-egy vidám történetet, és a jó bor mellett a dalolás sem maradhatott el.

A vasárnap délelőtt ismét a nyelv bűvöletében telt. Balázs Géza ezúttal mókásabbnál mókásabb szójátékokat és nyakatekert hivatalos közleményeket varázsolt elő képzeletbeli kalapjából. Gyűjteményét a közönségtől származó „értékes példányokkal” gazdagította.

A délután folyamán egy népmese-feldolgozást láthattunk, mégpedig a Szépen szóló pelikánmadár történetét. Ez a mese is megmozgatott mindenkit, aki hajlandó volt viselni a királyi koronát vagy a nyakába kanyarítani a tarisznyát (benne a hamuban sült pogácsával) és a pelikánmadár keresésére indulni, illetve eljátszani a gonosz boszorkányt vagy éppen segíteni a vándorló legényt kalandos útján.

Az előadás után a gyerekek még siettek vissza napsütötte „műhelyükbe” Moravcsík Tímeához, az Iglice Egylet által működtetett prágai óvoda óvó nénijéhez, hogy befejezzék a megkezdett nemezlabdákat és nemeztakarókat, kukoricacsuhé-babákat vagy a különböző technikákkal készített képeket. Munka közben pedig szállt a dal a szederindáról, gyapjúról, ökrökről, legényekről és leányokról. Minél inkább összetömörödtek, zsugorodtak a labdák és takarók, száradtak a babák és egyre tarkábbak lettek a képek, annál inkább közeledett a búcsúzás ideje. Kincseit ki-ki hazavitte, hogy segítségükkel otthon is emlékezzenek erre a néhány napra.

„Medlov” tehát ismét sikerült. Alkalmas volt a helyszín, ezenkívül bebizonyosodott, hogy a művelődési tábor jó koncepció, ahol idősebbek és fiatalok, szülők és gyermekek egyaránt jól érzik magukat. Reméljük, jövőre is sikerül ilyen kitűnő előadókat és művészeket hívni a táborba.

Sviták Karin