A sóskúti nyári Iglice tábor

2004. augusztus 1-től 8-ig a Budapest tőszomszédságában található Sóskút, pontosabban a Sóskúti Lovassport Club adott otthont az immár harmadszor megrendezett népi hagyományőrző és nyelvi táborunknak.

Többé-kevésbé a sors hozta úgy, hogy az idei nyári táborunkat lovak társaságában tartsuk meg. Lovakkal keltünk, szomszédságukban étkeztünk, játszottunk, táncoltunk, énekeltünk. Még az álmainkat is lovak őrizték, és persze a lovászok, akik még éjszaka is vigyázták kedvenc állatai(n)kat, azaz Szikrát, Csillagot, Vércsét, Marcit. E nevek azóta legendává váltak. A lovak közelsége, a kocsikázás és a lovaglás nyújtotta élmények egyaránt megalapozták a tábor jó hangulatát, ahol kicsik és nagyok, gyerekek, szülők és nagyszülők együtt élvezték a nyár melegét.

Negyvenhetenen érkeztünk augusztus 1-jén a tábornyitás estjére. Régi jó tábori szokás szerint csoportokra osztódtunk: a CSENGŐ BARACK csoportjába kerültek az óvodások és szüleik, a MOSOLYGÓ ALMA csoportját alkották az iskolás lányok, a SZÓLÓ SZŐLŐ csoportját az iskolás fiúk.

A hattagú Igriczek zenekar szolgáltatta a zenét. Ismerkedtünk a magyar népi hangszerekkel: a rebekkel, hegedűvel, kobozzal, furulyával és kecskedudával. Navratil Andreát méltán nevezik a gyerektáncházak táncmesterének és énektanítójának. Fennhangon énekeltük vele a Szederindát (csángó gyermekdalt), jártuk a kecskés táncot és játszottuk a dinnyés játékot. Az agyagozás titkaiba Kovács Erika keramikus avatta be a társaságot. Kígyót, hurkát gyúrtunk, és készítettük a szebbnél szebb agyagedényeket. Nemezeltünk - az első napon labdával és karkötővel kezdtük, a tábor után pedig egy hatalmas nemezszőnyeggel érkeztünk haza. A kötélverés is sok mindenkit szórakoztatott. A zene, az ének, a tánc és a kézműveskedés mind-mind gyermekeink örömére szolgált, de egy igazi hagyományápoló táborból nem hiányozhattak a mesék sem. Kedvenc meséink közül a Kis gömböc, a Mese a kökényszemecskéről, A szebeni muzsikusok és A papucsszaggató királykisasszonyok hangzott el. Sőt, ez utóbbit Furik Rita koreográfus segítségével zenés-táncos mesejátékká változtattuk. A nagyobbak élvezettel játszották, a kicsik még nagyobb élvezettel hallgatták. Ezenkívül meghívásunkra a Vajdaságból érkeztek gyerekek, akik Petőfi Sándor elbeszélő költeményét, a János Vitézt adták elő.

De a honismereti (avagy Magyarország-ismereti) kirándulások sem maradhattak el. Együtt kerestük fel a táborhelyünkhöz közel eső nevezetes helyeket. Első célpontunk Martonvásár, az angolkert övezte martonvásári kastély, ahol megtekintettük a Beethoven Múzeumot és Közép-Európa egyetlen óvodamúzeumát. Bepillantást nyertünk a magyar „kisdedóvás” történetébe egészen 1828-tól, amikor is Budán, a Mikó utcában Brunszvik Teréz megnyitotta az első kisdedóvó intézetet. A budapesti kirándulást akár rendhagyó irodalomórának is tekinthetnénk. Kedves ismerősünk, Giovannini Kornél bábművész szervezett iskolás gyerekeink számára tanösvényt Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regénye nyomán. A budapesti Természettudományi Múzeum is sok meglepetéssel és érdekességgel tárulkozott elénk. Izgalmas látnivaló volt a százhalombattai Régészeti Múzeum és a Régészeti Park, mely a településnek nevet adó vaskori halmok tövében épült.

Hogy mi mindent sikerült megtanulnunk, azt hűen tükrözte a tábor utolsó napján megrendezett kincskereső játék, ahol a gyerekek a kincs után kutatva a játék egy-egy állomáshelyén tanúbizonyságot tettek jó megfigyelőképességükről és tudásukról.

A magyar nyelvű környezet nagyban elősegítette gyermekeink magyar nyelvismeretének javulását, a tábor családi jellege pedig még élvezetesebbé tette a foglalkozásokat.

Köszönjük Sviták Karinnak, Nyárfás Károlynak és Moravcsík Zoltánnak a tábor szervezésében nyújtott segítséget!