Forrai Kristóf:

Érdemes figyelemmel kísérni a cseh pragmatizmust…

Forrai Kristóf, Magyarország idén távozó prágai nagykövete 1956-ban született Budapesten. Egyetemi tanulmányait szülővárosában a Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén végezte. A magyar diplomácia szolgálatába 1990-ben lépett. Korábban az Amerikai Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban működő magyar diplomáciai képviselet első titkára volt, majd Prágába jövetele előtt a külügyminisztérium Regionális Együttműködési Főosztályát vezette. Ugyanakkor Magyarországot képviselte a nemzetközi Duna Bizottságban. Forrai Kristóf nős, két gyermek apja. Angolul és oroszul beszél. Magyarország prágai nagykövetségének az élén 2000. nyarától 2004. nyaráig állt.

Nagykövet Úr, szalad az idő! Négy éve, amikor Magyarország új csehországi nagyköveteként Prágába érkezett, a magyar diplomáciai képviselet még a Hradčanská metróállomáshoz közel, a Badeniho és a Na valech utcák kereszteződésénél egy régi épületben volt, ami bizony nem volt éppen tipikus nagykövetségi székhely. Ma, négy év elteltével viszont már a Českomalínská utcában egy elegáns villában ülünk, amelyre méltán lehet büszke Magyarország. A prágai magyar nagykövetség székhelye tehát sokat változott, de hogyan alakult ez idő alatt a cseh-magyar viszony?

A magyar nagykövetség mai épülete valóban rendkívül szép és értékes. Építészetileg is egységes, stílustörés nélküli berendezésével bekerültünk az európai uniós országok legszebb, legszínvonalasabb prágai nagykövetségi székhelyei közé. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren könnyebb volt változást elérni, hiszen a korábbi épület kevésbé volt alkalmas a nagykövetségi funkciók ellátására, a követelmények teljesítésére. Ami a cseh-magyar kapcsolatokat illeti, tudni kell, hogy ezek korábban is igen jók voltak, ezért itt nem lehet ilyen ugrásszerű változást elérni. Egy nagyon jó kapcsolatból lehet ugyan egy kicsit jobbat csinálni, de óriási különbség, ugrásszerű változás azért nem lehetséges.

Maradjunk a nagypolitikánál. Hogyan jellemezné vázlatszerűen a cseh-magyar kapcsolatokat?

A cseh-magyar kapcsolatok az elmúlt években is természetesen tovább fejlődtek, erősödtek. Mindenekelőtt ki kell emelni azt a tényt, hogy mindkét ország az Európai Unió tagja lett. Így tehát most már nemcsak a NATO-ban, hanem az EU-ban is egy szövetségi rendszer tagjai vagyunk. Közismert, hogy államközi viszonyunk rendkívül jó, a magas szintű kapcsolatok államfői, kormányfői, külügyminiszteri szinten rendszeresek. Sőt, több más tárca vezetője is rendszeresen találkozik kétoldalú, visegrádi, illetve az egyéb fórumokon. Nagyon fontosak a szakértői találkozók is, hiszen itt beigazolódik, hogy Magyarország és Csehország az a két ország a térségben, amelyek leginkább összemérhetők, s ennek a két országnak a problémái is számos tekintetben megegyeznek. Ez adódik a közös történelmi, kulturális múltból, az azonos területi nagyságból, a hasonló gazdasági fejlettségi fokból. Tapasztalatom, hogy a szakértői tárgyalásokon rendszeresen kiderül: gyakorlatilag a problémáink 90-95 százaléka ugyanaz. Ami ennél is fontosabb, hogy a problémákra adandó válaszok is megegyeznek. Ezekkel a válaszokkal kapcsolatban a kérdés csak az, hogy melyik fél találja meg hamarabb - a magyar vagy a cseh fél. Minden szakértői tárgyalás ezért azzal zárul, hogy a tapasztalatcserét folytatni kell, hiszen kölcsönösen nagyon sokat tanulhatunk egymástól. E kereteken belül - illetve egyrészt ennek köszönhetően is - szinte példa értékű az a gazdasági növekedés, ami a két ország közötti árucsere-forgalom területén megmutatkozik.

Elértük már az évi másfél milliárd dolláros árucsere-forgalmat?

Már meg is haladtuk! Az utóbbi három évben gyakorlatilag megduplázódott az árucsere-forgalom értéke, ami kimagasló eredmény, s a térség más országai viszonylatában ilyen magas növekedési ütemről bizony nehéz beszámolni. Ez másrészt azt is jól mutatja, hogy - bár egyes helyeken, egyes területeken, egy-egy kiemelkedő beruházásért Magyarország és Csehország versenyeznek egymással (s általában ez az, ami nyilvánosságot kap a médiákban) - gazdaságunk nagy része egymást kiegészítő jellegű. Természetesen ez is elősegítette az említett rendkívül jó, dinamikus növekedést az árucsere-forgalomban.

Milyen magyar termékek, áruk iránt mutatkozik érdeklődés Csehországban, illetve fordítva: mely cseh termékek keresettek a magyar piacon?

Nagy vonalakban, nagy általánosságban sajnos elmondható, hogy a cseh közvélemény jelentős részének körében egy korszerűtlen, körülbelül 15-20 évvel ezelőtti, a mai valóságnak már nem megfelelő kép él Magyarországról. Eszerint Magyarország inkább mezőgazdasági termékeket szállít Csehországba, pedig ez ma már egyáltalán nem így van. Kevesen tudják például, hogy az egyik legnagyobb tétel, amelyet ma Magyarország szállít Csehországba, az éppen a rendkívül népszerű Škoda gépkocsik motorja, amelyet Magyarországon gyártanak több típushoz. Ezenkívül például kiemelhetőek még a mobiltelefon-készülékek, ezeket is jelentős mennyiségben Magyarországról szállítják Csehországba. Természetesen az előbb említett agrártermékek is a piacon vannak. Sőt nagyon remélem, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően könnyebben fognak bizonyos termékek - például a kitűnő magyar borok - bejutni a cseh piacra. Az EU-csatlakozásig ugyanis a borok csak bizonyos kvótákban érkezhettek a cseh piacra vámmentesen, most viszont már szabadon jöhetnek. Én abban reménykedem, hogy a minőségi magyar borok ezután nagyobb számban és nagyobb választékban lesznek elérhetők az itteni piacon az igényes cseh fogyasztók számára.

Évek óta fennálló probléma, hogy az árucsere-forgalom kimutatása a cseh, illetve a magyar statisztikákban egymástól eltérő eredményeket mutat. Általában azonban mindkét fél jelentős magyar kereskedelmi passzívumról beszélt éveken keresztül. Mi a helyzet most ezen a téren?

Ez a passzívum soha nem volt túlságosan jelentős. Ennél azonban fontosabb kérdés, hogy vitatható. Az eltérő eredmények az eltérő számítási módokkal magyarázhatók. A szakértők azt állítják, hogy a különböző statisztikai hivatalok más-más módon számolnak. Ennek ugyanakkor azért nehéz pontosan utánanézni, mert bizonyos adatokhoz rendkívül nehezen lehet hozzáférni a gazdasági érdekekre való hivatkozások miatt. Ebből kifolyólag csak hosszas szakértői tárgyalásokon lehet azt kideríteni, hogy kinek a számítása közelíti meg jobban a valós adatokat - a magyar vagy a cseh statisztikai hivatalé. Én tehát azt mondom, hogy nem is biztos, hogy akkora a passzívum, mint ahogy az látszik, mármint ha egyáltalán van valamilyen passzívum.

Térjünk át a kultúrára, ami a laikusok számára jobban érzékelhető területe a cseh-magyar kapcsolatoknak. Itt kézzelfogható, jól észrevehető a változás a cseh közegben: a közszolgálati Cseh Televízióban több a magyar film, számos magyar irodalmi mű került fordításban a cseh könyvesboltokba, elég sok a magyar kiállítás, ismét látni itt a magyar színházakat, s a Prágai Magyar Kulturális Központ is növelte vidéki rendezvényeinek számát, s ezzel országszerte ismertebbé vált.

Valóban. A magyar kultúra jelenléte egyre jobban megfigyelhető Csehországban, s ez úgy tudom, hogy a cseh értelmiség számára is örömet jelent. A magyar kultúra számára ez pedig egyre nagyobb elismerés. Ebben komoly szerepe van a Prágai Magyar Kulturális Központnak is, amely évek óta magas színvonalú rendezvényekkel népszerűsíti a magyar kultúrát Csehországban. Műsorajánlata igen széles: van zenei, színházi élet, könyvbemutatók, képzőművészeti kiállítások és egyéb rendezvények. Amit rendkívül fontosnak tartok, az pedig az, hogy ez nemcsak Prágában történik, hanem egyre több vidéki városba is eljut.

Úgy tudom, egyre intenzívebbek a partnervárosi, testvérvárosi kapcsolatok is. Ez a „civil szféra” szintén rendkívül fontos szerepet játszik a két ország, a két nép viszonyának elmélyítésében…

A „civil szféra” nagyon jól kiegészíti a magas politikát, hiszen ez közvetlenül az emberek közötti kapcsolatokat ápolja. Ezen a területen valóban kiemelt szerepe van a testvérvárosi viszonyok kialakításának. Ez szívügye volt Rudolf Jindráknak, a volt cseh nagykövet úrnak, aki tevékenységével nagy lendületet adott a magyar-cseh testvérvárosi kapcsolatok fejlődésének. Hana Hubáčková, a jelenlegi cseh nagykövet asszony szintén támogatja az együttműködést, mint ahogy természetesen én is megtettem minden tőlem telhetőt. Ma már elmondhatjuk, hogy a dolgok szépen fejlődnek. Jelenleg ilyen testvérvárosi kapcsolat van például Zlín és Szombathely, Kutná Hora és Eger, České Budějovice és Kaposvár, Brünn és Győr, Olmütz és Pécs, valamint a prágai és a budapesti belvárosi kerületek között is. Hasonlóan alakulnak és fejlődnek a testvérvárosi kapcsolatok Mělník és Csongrád, Ostrava és Miskolc, Český Krumlov és Szentendre, valamint Rousínov és Halásztelek között is. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a cseh-magyar kapcsolatok egy másik örömteli vonulata az, hogy az emberek valóban szolidaritást éreznek egymás iránt. Ez nagyon jól megmutatkozott a csehországi árvíz idején, amikor magyar segélyszervezetek nagyon komoly segítséggel járultak hozzá az itteni árvízkárok helyreállításához. És természetesen ez a másik irányban is működik. Több alkalommal is megfigyelhettük, hogy magyarországi szerencsétlenségek folyamán szinte azonnal - és az elsők között, ha nem elsőként - a csehek voltak azok, akik jelezték segítőkészségüket. Legyen ez akár egy közúti szerencsétlenség vagy esetleg egy barlangba szorult magyar kimentése.

A jelek szerint ismét fellendülőben van a cseh-magyar idegenforgalom is, hiszen jóval több magyart látni ma Prágában, illetve Csehországban, mint korábban. És fordítva: a csehek érdeklődése is megnőtt Magyarország iránt…

A rendszerváltást követően a kilencvenes évek elején természetes dolog volt, hogy az emberek (akik a szocialista időkben nehezen utazhattak, hiszen különféle megkötések, ellenőrzések voltak), a határok megnyitása után értelemszerűen azt szerették volna elsősorban megismerni, ami eddig többségük számára hozzáférhetetlen, „tiltott” terület volt. Úgy hiszem, lelki igénye minden embernek, hogy azt tegye, amit akar, és ne azt, amit parancsolnak neki. Eljött tehát végre az az idő, amikor szabadon utazhatnak, távoli tájakat ismerhetnek meg. Megjegyzem - ahogy azt már korábban is említettem -, a múlt az oka annak, hogy korszerűtlen, elavult kép él a csehekben Magyarországról, illetve a térségbeli országokról, mivel az még a rendszerváltás előtt alakult ki. A rendszerváltás után ezek az országok dinamikus átalakuláson mentek keresztül, alapvető változások mentek végbe Magyarországon és Csehországban egyaránt. Várható volt tehát, hogy miután az inga kilengett az egyik irányba, idővel visszatér, majd a másik irányba lendül ki. Éveken keresztül mondogattuk ezt, s most be is következett. Valóban, egyre több magyar fedezi fel újra azt a tájat - esetünkben Csehországot, Prágát - ahol korábban nagyon szép hétvégeket, szabadságokat, kirándulásokat töltött el. Ugyanez elmondható a csehekről is. Az elmúlt egy-másfél évben értesüléseim szerint mintegy harminc százalékkal megnőtt a Magyarországra utazó csehek száma. Közkedveltek a termálfürdők, a Balaton és Budapest. Konkrét adatot ugyan nem tudok mondani a turisták számáról, de ez az emelkedés nagyon lényeges. Ez nagyon fontos, mert itt is közvetlen emberi kapcsolatokról van szó, és ez semmivel sem pótolható. A médiákból szerzett információk iránt az emberek bizalmatlanok, nagyon sokaknak fenntartásaik vannak, és csak az az igazán maradandó, amit valóban saját maguk tapasztalhattak meg, saját bőrükön, saját élményeiken keresztül.

A cseh-magyar kapcsolatok fejlődése tehát nyilvánvaló, tagadhatatlan. Ennek ellenére úgy tudom, mégsem sikerült a korábban tervezett megállapodások mindegyikét tető alá hozni…

Nos, általában elmondható, hogy a magyar-cseh kapcsolatok terén gyakorlatilag minden rendezett. Valóban van azonban egy-két szerződés, megállapodás, amit még nem sikerült létrehozni. Ennek egyik oka például az említett európai uniós csatlakozás. Az uniós csatlakozást követően vagy ezzel párhuzamosan ugyanis nagyon sok régebbi nemzetközi szerződés érvényét vesztette, illetve az uniós tagságból adódóan ezeket módosítani kellett. Mindez időigényes, de folyamatban van. Ilyen például a magyar-cseh kulturális, oktatási, tudományos és ifjúsági egyezmény, amelynek munkálatai jelenleg is folynak. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy már majdnem készen van, s néhány hónap alatt olyan formát kap, hogy mindkét fél számára elfogadható lesz, s aláírásra kerülhet.

Csehországban a legutóbbi népszámláskor mintegy 15 ezer ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Ez körülbelül hatezerrel kevesebb, mint a kilencvenes évek elején. Milyen volt a nagykövet úr kapcsolata a csehországi magyarokkal és szervezeteikkel?

Nagyon jó és baráti volt a kapcsolatom a csehországi magyarokkal, illetve az itteni magyar szervezetekkel. Ideérkezésemkor elhatároztam, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének minden alapszervezetét meg szeretném látogatni legalább egyszer, de ez nem volt egyszerű a rendkívül zsúfolt program miatt. Ennek ellenére sikerült Ostravára, Pilsenbe, Teplicébe, Brünnbe és Litoměřicébe is eljutnom, de természetesen a prágai szervezetet sem hagytam ki. Az Együttélés Politikai Mozgalom több rendezvényén is részt vettem. Minden alkalommal azt tapasztaltam, hogy nagyon lelkes emberek vezetik ezeket a szervezeteket, és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. Nagyon bízom abban, hogy továbbra is fel fognak karolni olyan fontos ügyeket, mint amilyen például Esterházy János rehabilitációja.

S még mire fog emlékezni? Kikkel voltak jó kapcsolatai, mi ragadta meg leginkább a figyelmét?

Sok öröme van a diplomata-életnek, de vannak sajátos bánatai is. Az egyik éppen a vándorlás. Az ember négy évre elmegy valahová, eltölt ott szép napokat, éveket, időközben sok szimpatikus embert ismer meg, barátokat szerez, de már előre tudja, hogy négy év után ezeknek az embereknek a nagy részétől el kell majd búcsúznia, és az életben kis esély van arra, hogy újra találkozzanak.

Ami Prágát illeti, én nagyon szeretem a várost, és ez a szerelem nem új keletű. Már korábban is sokszor megfordultam itt, hiszen én is azok közé az egykori magyar diákok közé tartozom, akik sok hétvégét töltöttek el Prágában a hetvenes-nyolcvanas években.

Most tehát a régi itt-tartózkodásom után nagyon örülök, hogy újra ennyi időt Prágában tölthettem. Bár arra kevés idő maradt, hogy az ember egymaga sétáljon a városban, de amikor a vendégeket kellett kísérni, mindig örömmel fedeztem fel újabb és újabb arcát ennek a csodálatos városnak. Ami pedig a vidéki városokat illeti, ott is csodálatos helyeken jártam. A kedvencem - ha szabad ezt így említenem - Český Krumlov. Persze ezzel nem akarom a többi várost sérteni. Český Krumlovban azonban legalább hatszor-nyolcszor megfordultam, mert annyira elvarázsolt az, hogy ebben a városban az ember szinte visszamegy a középkorba.

Milyen volt a diplomáciai közeg, a társasági élet a prágai diplomaták körében?

Erről csak jót tudok mondani. Rendkívül szoros kapcsolatok vannak a diplomáciai testületek között. Elsősorban az Európai Unió, a NATO és a szomszédos országok diplomatáit említeném, de az ázsiai, dél-amerikai nagykövetekkel vagy a dél-afrikai nagykövettel is kitűnő a kapcsolatunk. Számtalan alkalommal voltunk együtt az elmúlt években a közös rendezvényeken. Ami valóban nagyon jól esett - és bevallom, egy kicsit szokatlan is volt - az az őszinteség, ahogyan beszéltek. Bár hagyományosan azt mondják, hogy a diplomaták nyelve olyan, hogy nem kell feltétlenül szókimondónak lennie az embernek, a magam részéről elmondhatom, hogy itt nagyon sok esetben ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Őszintén, világosan mondták el véleményüket partnereim, a nagykövetek egymás között akár Csehországra, akár a térség más országaira, az esetleges konfliktusokra vonatkozóan is.

Ilyen volt a tapasztalata a cseh hivatalokkal a mindennapi életben is?

Egyéni tapasztalataim nagyon jók. Itt természetesen ki kell emelni a külügyminisztériumot, ahol értelemszerűen a legtöbbször fordultam meg. Minden alkalommal segítőkészséget, őszinteséget, jóakaratot tapasztaltam. Ezért búcsúlátogatásaim során külön is köszönetet mondtam a cseh külügy vezetőinek. Mert valóban nem jellemző ez a nyitottság más hivatalokra, más országokra, ahol eddigi életem folyamán jártam. Más minisztériumokban is hasonló tapasztalatokat szereztem, a miniszterekkel, államtitkárokkal mindig őszintén meg lehetett beszélni az esetleges problémákat, például az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos kereskedelmi gondjainkat, ahol esetleg súrlódások, érdekellentétek voltak például a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan. Azonban itt is szeretném kiemelni a nyíltságot és a korrekt hozzáállást.

Milyennek tűnt Önnek a cseh politikai, társadalmi közeg és a közhangulat?

Meggyőződésem, hogy magyar szempontból nagyon fontos, érdemes és tanulságos figyelemmel kísérni a cseh pragmatizmust, hiszen ebben a bonyolult világban, amelyben élünk, a cseheknek sokszor nagyon jó megoldási mintákat sikerült találniuk különböző problémákra, kérdésekre. Emiatt is vallom azt, amit korábban már hangsúlyoztam, hogy négy év után szilárd meggyőződésem: a két ország közötti szoros kapcsolatból mindkét fél nagyon sokat profitálhat.

És a jövő? Mi vár egy nagykövetre, ha visszatér hazájába?

Tervei, elképzelései nyilván mindig vannak mindenkinek. Megvalósításuk azonban nagy mértékben függ attól, milyen lehetőségek adódnak. Velem kapcsolatban tudomásom szerint még nem született meg a központban a végleges döntés.

Nagykövet Úr! Köszönöm a beszélgetést, és a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége valamint szerkesztőségünk nevében jó egészséget, további sikeres munkát kívánok Önnek és családjának is.

Prága, 2004 júliusa
Kokes János Zoltán