a Prágai Tükör 2005/1. száma

Kedves Olvasóink!

Említenünk sem kell, hiszen megszokhatták már, lapunk évente ötször jelenik meg, hogy az idei utolsó számunkat tartják kezükben. Az év végének közeledése - mint ahogy mindenkit - minket is számadásra késztet, ezért megpróbáljuk áttekinteni, mit is sikerült megvalósítanunk azokból a célokból, melyeket az év elején kitűztünk. Megkíséreljük mérlegelni, mennyire sikerült a „régiből” kiindulva, annak előnyeit, értékeit magunkkal hozva mindig valami újat nyújtanunk, természetesen úgy, hogy lapunknak a néhány évvel ezelőtt kitűzött céljai magmaradjanak.

Megpróbáltunk „sokszínűek” maradni, a témához, célokhoz mérten kicsiny terjedelmű lapunkban a „prágai őrjárat” eszméjét végig szem előtt tartva kínálni mindazt, ami számításba jöhet a cseh-magyar kapcsolatokat érintő események terén, legyen az egy-egy magyar irodalmi mű cseh fordításának, fogadtatásának ismertetése, illetve fordítva - hírt adni arról, hogyan fogadja a magyar közönség a nyelvére lefordított cseh alkotásokat, legyen szó akár klasszikusokról, akár kortárs szerzőkről. Sok esetben úgy éreztük, egy-egy szerző személyisége túlmutat az egyetlen műre összpontosító könyvismertetéseken, ezért életművének egészét kellene bemutatnunk - az idén erre kiváló alkalmat adott a Hrabal-jubileum. Nem maradt ki - nem is maradhatott ki - lapunkból a nyelvészet, legyen az egy-egy magyar nyelvemlék ismertetése vagy a csehországi, illetve a szlovákiai magyarok nyelvhasználatát vagy a cseh-magyar szótárirást érintő problémakör. Többször említettük már, fontosnak tartjuk, hogy a magyar kultúra csehországi fogadtatására is figyeljünk, ezért tudósítottunk azokról az eseményekről, ahol a csehországi szemlélő közvetlenül kerülhetett kapcsolatba a magyar szín-, film- vagy képzőművészettel. S most, az év végén csak remélni tudjuk, nem hagytunk ki semmit, ami fontos. Vagy ha netán mégis, akkor annak ismertetésére lesz mód a jövő évben. Mert - mint ahogy már annyiszor ígértük - folytatni fogjuk… S reméljük, lesz elegendő erőnk, időnk, lendületünk, kitartásunk a folytatáshoz.

Mit is kívánhatunk a kedves olvasónak, akinek véleménye alapján tudjuk csak eldönteni, jól dolgoztunk-e, s akiről reméljük, az új évben is hű marad lapunkhoz?

Neki is, övéinek is jó egészséget, örömet, boldogságot, „rohanó világunkban” nyugalmat, türelmet, s a Prágai Tükör olvasásával töltött kellemes perceket.