„Tükröm tükröm, mondd meg nékem…”

A sors úgy hozta, helyi tudósítóként a PT mellékletének szerkesztőbizottsági tagja lettem. Addig sem volt közömbös a lap, de azután már szinte megszállottként követem, figyelem a reakciókat, véleményeket itthon és akár külföldön is, de feladatkörömből adódóan elsősorban tagságunk körében. Nos, ez késztetett e sorok megírására.

Azt előrebocsátanám, hogy a Prágai Tükör nagy elismerésnek örvend. A hazai hivatalos szervek szerint az egyik legjobb kisebbségi lap, a külföldi vélemények is hízelgőek, magam is tapasztaltam ezt: a Kufstein-találkozón pillanatok alatt eltűntek a kiállított példányok, s mint kiderült, éppen azért, mert már ismerik, és nagyra értékelik. Ezt igazolják az elismerő sajtóvisszhangok is, ezek lényegét talán legjobban a PT 2003/4-es számában kivonatosan ismertetett cikk foglalja össze: „…elgondolkodtató, hogy egy ilyen kiválóan szerkesztett, remek folyóiratot, mint a Prágai Tükör, mindössze egy húszezres közösség számára készítenek.” (Andrássy Mária, Szín - a Magyar Művelődési Intézet folyóirata, 8/3., 2003. június).

Ha így van, (márpedig bizonyára így van!), akkor jogos a kérdés, miért nem felhőtlen az örömöm, miért keveredik abba egy kis „üröm” is. A válasz egyszerű. Szerintem - bizonyára sokunk szerint is - a Prágai Tükörről alkotott kép akkor lenne teljes, ha ebből nem hiányozna sajnálatosan e húszezer (pontosabban a 2001-es népszámlálási adatok alapján 15 ezer) - s főként ennek egy kis hányadát alkotó CsMMSz tagság - véleménye, hiszen a lap végeredményben értük és általuk van. Ilyen visszajelzés azonban nincs, vagy alig. A lap visszhangjáról faggattuk a legutóbbi szerkesztőségi ülésen a főszerkesztőt, aki elmondta „eddig minden szám megjelenése után csupán egy-egy levelet szokott kapni rendszeresen - ennek szerzője a lap hűséges olvasója, a Brünn melletti Letovicében élő Tóth Ferdinánd, aki szorgalmasan gyűjti a lapban szereplő nyomdahibákat, elírásokat…”. A tartalmi értékelés azonban e levelekből is hiányzik. Remélem azért, mert azzal változatlanul elégedett. A (Tü)Körkérdésre (2002/3) adott válaszában ugyanis Tóth úr első pillanatra talán meghökkentő módon, de valójában szellemesen és tömören - akár az iskolai bizonyítványokban - számokkal osztályozta a lapot (1-kitűnő, 2 - elég jó, 3 - közepes, 4 - gyenge, 5 - pocsék).

Akkor a lap színvonalát 2-essel minősítette!

A legrosszabb osztályzatot, 5-öst, az olvasói reakciók kapták. Bizonyára ezek elmaradása, vagy gyér száma találtatott értékelésében „pocséknak”.

Én ezt nem tudom ily sommásan minősíteni. A reakciók valóban szegényesek, de tapasztalatból tudom, hogy ez semmi esetre sem jelent érdektelenséget! Ha a Tükörről beszélünk (mint ahogy a legutóbbi évzárógyűlésünkön is), pillanat alatt felforrósodik a hangulat, a megjegyzésekből csak egy párat idéznék, főként a leggyakrabban elhangzottakat: meghatározni és következetesen megőrizni a PT profilját. Néha ugyanis tudományos szaklapnak tűnik, méghozzá olyan tematikával, amely nagyon keveseket érdekelhet, sok mindenről viszont, ami széles érdeklődésre számíthat, ritkán, vagy csak esetlegesen esik szó. Írunk a népszavazásról, de alig ejtünk szót azokról, akikről az szólt: például az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, vagy akár a nyugat-európai magyarokról. Vagy az utóbbiak szervezetéről a NyEOMSzSz-ról, melynek éppenséggel tagjai vagyunk. No, meg nem lehetne-e színesebb az önmagunkról alkotott kép? A PT melléklete megjelenésével sokat gazdagodott ez is, de - mint helyi tudósítója nem kis önkritikával mondom én is - még sok itt a tennivalónk! Elég-e az amit egymásról tudunk?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések, kívánalmak fogalmazódnak. De ezeket ott és azoknak kellene elmondani, akiket ez legjobban érdekel: a Tükör szerkesztőinek! Bizonyára meghallgatásra talál! Tapasztalatból tudom, hogy mindannyian azon munkálkodnak, hogy színvonalas sajtóorgánum kerüljön a csehországi magyarok kezébe, számolva azzal is, hogy sokak számára talán ez az egyetlen anyanyelven olvasható tudósítás. Ezért várták és várják a visszajelzést, véleményt, elképzeléseket (lásd például a (Tü)Körkérdés 2001, 2001).

Kedves Tagtársak, most tehát rajtunk a sor, tartsunk tükröt a Tükör elé, és feleljünk a kérdésre: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…”

Weszely Éva