Kivilágos kivirradtig…

Megint „magyar bál” volt február közepén Prágában. Sorrendben - megszakítások nélkül - immár a tizennegyedik. Itt bizony már hagyományról, vagy legalábbis kialakuló hagyományról lehet beszélni. És megint sikeres volt, bár úgy láttam, hogy az idén azért kevesebben voltak, mint 2004-ben. Az okokat nehéz megmondani. Ismételten hiányoltam azonban a fiatalok részvételét. Úgy látszik, hogy ez a bál a fiatalokat valahogy nem tudja megszólítani, nem érzik a magukénak, vagy tán a belépőt sokallják? Nem tudom. Talán jó lenne ezt velük is megbeszélni.

A hangulat azonban, ahogy azt az utóbbi években megszoktuk, a régi jó volt, senki sem unatkozott. Nagymértékben hozzájárult ehhez a Trn v oku (Szálka a szemben) nevet viselő, négy bájos hölgyből álló tánccsoport két fellépése is. A tizenkilencedik század elejének hangulatát idéző elegáns öltözetük és az igen érzékletesen előadott táncuk hatalmas sikert aratott. A (különösen a férfiszemet gyönyörködtető) kánkánjukat pedig kifejezetten telitalálatnak mondhatjuk.

Az esemény társadalmi rangját emelte, hogy a bálon megjelent - s a jelek szerint jól szórakozott - Szabó István, Magyarország új prágai nagykövete családjával, valamint a diplomáciai képviselet néhány más rangos diplomatája is. Külön örömünkre szolgál, hogy a nagykövet megígérte: jövőre is eljön a bálba. Meggyőződésem: függetlenül attól, szeret-e valaki táncolni vagy sem, a prágai magyar bál valóban egy olyan reprezentatív rendezvény, amelyen ott a helye a csehországi magyar közélet, a Csehországban élő és dolgozó magyarok minden vezető képviselőjének.

Kisebb vitákat váltott ki, hogy az idén nem volt alacsonyabb a diák, illetve nyugdíjas belépő, s a jegy mindenkinek egységesen 400 koronába került. Korábban a „felnőtt” belépő 500, míg az alacsonyabb 250 koronába került. Akkoriban viszont abból eredtek a viták, hogy olyanok is diáknak vagy nyugdíjasnak adták ki magukat, akik egyértelműen nem voltak azok. Most ilyen problémák nem voltak. Ráadásul ha beszámítjuk, hogy az idén első ízben a jegy ára egy vacsorát is tartalmazott (a bécsi szelet krumplival egyébként mindenkinek nagyon ízlett), akkor meggyőződésem, hogy senkinek sem lehet oka panaszra a jegyárat illetően.

Ugyanakkor mindenki tudja, hogy Szövetségünknek egyre nehezebb összeszedni a pénzt a bál megrendezésére. A költségek már 150 ezer korona körül mozognak. A támogatókból pedig soha nincs elég. Az idén például kevesebb pénz jött össze a szponzoroktól, mint tavaly. Minden támogatónknak ez úton is csak hálás köszönetet tudunk mondani.

Épp ezért úgy vélem, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne előre - az itteni magyar szervezetek és képviseletek közös erejét, lehetőségeit kihasználva - összehozni, bebiztosítani minden évben egy pénzalapot, amely mindig amolyan induló tőkeként a szervezők rendelkezésére állna. Ha mondjuk előre összegyűlne így évi ötvenezer korona, akkor már minden esetben nyugodtabban lehetne hozzálátni a bál megszervezéséhez.

A rendezőket - elsősorban a prágai helyi szervezet vezetőségét és a velük együttműködőket - dicséri, hogy minden probléma ellenére is nagyon jól összehozták ezt a bált, s minden zökkenőmentes zajlott le. A párkányi Akustik zenekar is hozta a megszokott formáját, s játékukat mindenki csak elismeréssel emlegette.

Nem lehet tehát mást mondani, csak azt, hogy egy év múlva - 2006 farsangján - ismét találkozunk.

Kokes János Zoltán