Az irodalmi málhásállat, avagy honnan fúj a szél?

Tavaly december 8-án zajlott le az a beszélgetés a Prágai Magyar Kulturális Központban, amely a Soumar (Současná maďarská revue - Kortárs Magyar Revü, www.soumar.cz) internetes irodalmi folyóiratot hivatott bemutatni. Maga a lap már régebben bemutatkozott a világhálón, de manapság, amikor a modern kommunikáció hétköznapi monitorarca egyre inkább eltávolítja egymástól a kommunikálókat, nem árt néha hús-vér emberi arcokat is látni, megismerni azokat, akik a kapcsolat túlsó végén nyomogatják a gombokat. Meg hát az internetes lap is csak lap, szerkesztői és szerzői annak is vannak, és a jó bornak is kell cégér. Legalább egy kicsi.

A Soumar szó jelentése a Dobossy-féle cseh-magyar szótár (s mint sokan tudjuk, ennél a hatvanas években kiadott szótárnál nincs is újabb…) szerint: málhásállat, teherhordó állat. Igazán szépen kiötlött, szótári jelentést is hordozó mozaikszó, amely, ha figyelembe vesszük azt az egyáltalán nem könnyű feladatot, amit maga a lap, valamint külön-külön a szerkesztői is magukra vállaltak, bizonyosan jogosan sejtet sokat a felvállaltak nehézségéről. A honlap célja nem más, mint a magyar irodalom és a magyar irodalmi történések közvetítése a cseh olvasó (esetünkben elsősorban az Interneten is olvasó) közönség felé. Tudtommal egyetlen példa sincs hasonló próbálkozásra, mert vannak más internetes irodalmi folyóiratok, vannak világirodalmi, azaz határon túli irodalmakra reflektáló oldalak, de az, hogy egy lap csak egy csatornára, azaz két konkrét irodalom közötti átjárásra, azon belül is valójában jobbára csak az egyik irányba történő szállításra szakosodjon, párját ritkítja. A Soumar a magyar irodalom cseh web-lapjaként határozza meg magát, s arról, hogy mivel kíván foglalkozni, a következő néhány sorban szól bevezetőjében:

„Az irodalmi lap szolgálni kívánja a fiatal olvasóközönséget, igyekszik kielégíteni a középnemzedék irodalmi igényeit, ugyanakkor »étlapként« is működik, amely lehetőséget nyújt a cseh könyvkiadóknak a magyar szerzők jobb megismerésére, a cseh nyomtatott és elektronikus médiumoknak a magyar szerzők műveinek közlésére. A lap egyben információkat szolgáltat a magyar irodalom fordítóinak is a magyarországi pályázati lehetőségekről. (…) A létrehozott rovatok friss híradásokat nyújtanak a magyar kulturális élet területeiről, új írásokat közölnek mai magyar művészek tollából, bemutatják a magyar irodalom tolmácsolásával foglalkozó cseh műfordítókat, szemelvényeket és verseket közölnek kortárs magyar művészektől cseh fordításban, beszélgetéseket közölnek magyar és cseh szerzőkkel, bepillantást engednek írói és fordítói műhelyekbe.”

Az utóbbi néhány évben igazán nem panaszkodhatunk a magyar irodalom csehországi megjelenésére, és ennek minden bizonnyal nem csak Kertész Imre Nobel-díja és Márai Sándor egyre nagyobb teret hódító világsikere (ezen belül növekvő csehországi ismertsége) az okozója. Tehát egy magyar szépirodalmat bemutató lap is joggal tarthat igényt az érdeklődésre cseh földön.

El kell még mondanunk, hogy a Soumaron nemcsak cseh nyelvű írásokat találunk, hanem magyarul és angolul írottakat is, ami dicséretes, ha belegondolunk, hogy mondjuk egy csehül nem tudó magyar irodalomkedvelő is kíváncsi lehet arra, hogy mit is olvashat a cseh érdeklődő a magyar irodalomról, irodalomból. Ezzel viszont akad némi gond. Nem olvasható minden cikk mindhárom nyelven, ami magában azért nem feltétlenül baj, mert, ahogy fentebb említettük, a magyar irodalom cseh web-lapjáról van szó, nem pedig a magyarról vagy angolról, de csehül talán minden cikknek meg kellene jelennie ezeken az oldalakon, illetve, ha már a menüben beállítható a honlap nyelve, akkor az állítható nyelveknek megfelelően valamivel jobban strukturálva kellene alakulni az egyes oldalaknak. Például ha magyar beállítás mellett az olvasónaplóra kattintok, az oldalon megjelenik Nádas Péter Kafka and Hašek című írása (azaz annak első bekezdése, amelyről a teljes cikkre lehet továbblapozni: ez jó megoldás), a címnek megfelelően angolul, majd Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi Two Slices of Prague Ham című, szintén angol nyelvű írása, ez alatt a Nádas-írás eredetije (Kafka és Hašek), majd ennek cseh fordítása (Kafka a Hašek), ezt pedig megint a Garaczi-Nagy írás követi, ezúttal eredetiben (Két szelet prágai sonka). Végezetül két további cikk első mondatai következnek, az egyikéi angolul és csehül, a másikéi magyarul és angolul. Így tehát kicsit belegabalyodunk ebbe a nyelvi elrendezésbe, és a végén nem emlékszünk rá, melyik cikknek is volt meg az ilyen vagy olyan nyelvű változata.

Amit még valamelyest felróhatunk a lapnak, az a magyar irodalmat bemutató további web-lapokra (litera.hu, irodalmiakademia.hu stb.) kapcsolódó linkek hiánya, mert ha ugyan nem is olvashat az ember mindegyiken csehül, nem árt bepillantást nyerni abba, hogy mennyire van digitálisan, az Interneten hozzáférhetően feldolgozva egy nemzet irodalma hazájában.

De nem akarom tovább hasogatni a szőrt, mert egy nagyon új honlapról van szó, amelynek a kezdeti kisebb elégtelenségeiről nyilvánvalóan a szerkesztői is tudnak (megjegyezzük, ez a bemutatkozó estén is szóba került), továbbá az értéke sokkal nagyobb annál, semhogy a szépséghibáival hosszan kelljen foglalkoznunk. Az internetes folyóiratoknak ugyanaz az előnyük, mint a hátrányuk: viszonylag egyszerűen aktualizálhatóak és változtathatóak, javíthatóak, ezt tudván viszont az olvasói el is várják, hogy időről időre megújuljanak és tökéletesedjenek. Bevallom, én viszont a jelenlegi állapotában is élveztem a Soumaron való szörfözést. Sok jó, érdekes és hasznos dolgot tudtam meg lapjairól, és nem utolsósorban jól szórakoztam böngészése közben. Lehet, hogy e cikk megírása óta a megjelenéséig eltelt idő alatt is változott már a tartalma és a formája.

A lap decemberi bemutatkozása a PMKK irodalmi estjei sorában az egyik legélvezetesebb beszélgetéssé sikeredett. Ez nem kis mértékben az estet vezető Martin Valášeknek, a Souvislosti folyóirat főszerkesztőjének volt köszönhető, aki irodalmi hozzáértése mellett a könnyed és kellemes humorú ceremónia-mesterségben való jártasságát (ha nem jártas, akkor alkalmasságát) is bizonyította.

Az esten jelen volt a Soumar összes szerkesztője (megjegyezték, ez nem biztos, hogy a jövőben még megismétlődik): Kiss Szemán Róbert, a PMKK igazgatója, a lap fő koordinátora, aki tervezet kiötlője és a lap elindítója volt, Lucie Szymanowská, a közismert műfordító, aki napjainkban talán a legtöbbet teszi a magyar költészet csehországi népszerűsítéséért, Simona Kolmanová irodalomtörténész, egyetemi tanár, Petra Alinčová, magyar filológus hallgató, aki a Soumar név elkövetéséért felelős és Harsányi Katalin közgazdász hallgató, aki elsősorban a lap technikai szerkesztését végzi. Rajtuk kívül Jaroslav Plesl, a Dejvické divadlo színművésze ült még a pódiumon, akinek nagyszerű (megkockáztatom, hogy feledhetetlen) tolmácsolásában meg is szólalt néhány mű. A bemutatón a jelenlévők bele is pillanthattak a lapba, mivel a PMKK nagytermében a mozivászonra ki is vetítették azt, és Harsányi Kati komoly alapossággal be is mutatta, hogyan működik, milyen rétegei vannak, majd a szerkesztők röviden ismertették a rájuk bízott rovatokat. A bemutatkozó beszélgetésnek gyakorlatilag a teljes lejegyzett szövege olvasható is magán a Soumaron, csak azt sajnálom, hogy ez az írott szöveg valahogy nem adja vissza az est oldott hangulatát. Egyébként a bemutatkozást az iLiteratura cseh irodalmi honlap is beharangozta, melynek egyébként szintén van magyar irodalommal foglalkozó része. Amikor az Interneten utánanéztem a Soumarnak, találtam annyi utalást, amiből arra követketettem, hogy bekerült a cseh internetes irodalmi köztudatba, vagy legalábbis jó úton halad afelé.

A Soumar megjelenését a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és a Prágai Magyar Kulturális Központ támogatja. A tervezet valamivel több mint egy éve indult útjára, s egy nagyjából fél évig tartó teoretikus előkészítés után kezdődött meg rajta a konkrét munka, aminek az eredményét minden irodalomkedvelőnek figyelmébe ajánlom, és remélem, hogy még sokáig figyelemmel követhetjük az útját ennek a kulturált málhásállatnak.

És hogy ne csigázzam tovább az olvasó kíváncsiságát, elárulom a címben feltett kérdés értelmét: A Soumaron az oldal cseh, magyar, illetve angol nyelvű változatának kiválasztását szolgáló ikonok kis zászlócskák, melyek az oldal indításakor lobognak, ha viszont az ember szemét zavarja az a kis vibrálás, a „ne fújjon a szél” (csehül „zastavte vítr”) parancsra történő kattintással kimerevíthetjük a lobogókat, az ellentétes parancsokkal pedig újraindíthatjuk. Ez a parancsszó fejtörést okozott néhány ismerősömnek (pedig elég próbát tenni egy kattintással), és a beszélgetés során is okot adott némi viccelődésre. Az esetünkben feltett kérdésre, azazhogy honnan fúj a szél?, a válasz elég egyértelmű: jobbára a Kápát-medence felől. Én mindig hagyni szoktam, hadd lobogjanak a zászlócskák, maximum egy próbatétel erejéig kattintok rá, hogy működik-e a kikapcs. Befejezésül pedig azzal búcsúzom, amivel Martin Valášek is tette a Soumar bemutatkozó estjén: fújjon csak a szél!

Gál Attila