a Prágai Tükör 2005/5. száma

Kedves Olvasóink,

e sorok írásakor gondban van a szerkesztő. Mi az, amit e rovatban hozzátehetne a Prágai Tükör 2005-ös évfolyamának utolsó számához? Mi az, amivel bemutathatná, vonzóbbá, érdekesebbé tehetné a lap e számát? Az lenne a megoldás, ha felsorolná, mi minden található a lapban? Kinek keltené fel ez úton a figyelmét és mire?

Hiszen az, aki e sorokat írja, tanítvány csupán, aki igyekszik hű maradni mesteréhez, ahhoz, aki évekkel ezelőtt a Prágai Tükörnek az e bemutatkozáshoz hasonló rovatába szokta írni azokat a mindig találó és a dolgok mélyébe hatoló bevezető sorokat. Már három éve nincs közöttünk. S mi, a Prágai Tükör szerkesztői máig is érezzük hiányát, személyének pótolhatatlanságát. Igyekszünk, próbálkozunk, fogadkozunk, hogy hűek maradunk az általa képviselt szellemiséghez. A lap szerkesztésekor nemegyszer önkéntelenül felmerül bennünk a megválaszolhatatlan kérdés: Tetszene-e neki, ha ma is közöttünk élne? Valóban úgy dolgozunk-e, hogy lapunk ne csupán az egyik legyen az első pillantásra változatosnak tűnő, ám lényegüket tekintve hasonnemű sajtótermékek palettáján? Biztosan ugyanazt nyújtja-e olvasóinak a Prágai Tükör ma is, mint 1993-as alapításakor?

A 2005/5. számunkban őreá emlékezünk, illetve írásaikban emlékeznek rá mindazok, akik részt vettek a tiszteletére rendezett emlékülésen a budapesti Cseh Centrumban 2005. november 7-én. S ilyenkor a szerkesztő feladata nem lehet más, mint hogy megköszönje mindannyiuknak, hogy úgy döntöttek, az ott elhangott beszámolóikat lapunk rendelkezésére bocsátják. Örömmel fogadtuk, hogy lapunk olvasóival is meg kívánják osztani Rákos Péterhez kötődő élményeiket, illetve hogy Rákos Péter sokoldalú személyiségének olyan részét kívánják lapunk hasábjain bemutatni, melyet olvasóink nem ismernek, nem ismerhetnek. Cikkeiket olvasva csak remélni tudjuk, lapunk e száma nem csak a következő szám megjelenéséig marad a tisztelt Olvasó polcán.

S ha valóban ott marad, a szám megjelenése óta eltelt idő távlatából majd emlékezhetnek az idei év utolsó hónapjaira, mérlegelhetik, milyen viszonyok közt, milyen ideológiák hatalma alatt éltünk ekkortájt, mely kérdésekről vitatkoztunk. Milyen volt valójában ez az időszak? Mi az, ami a mai újságok vezércikkeiben közvetített üzenetek közül kiállja az idő próbáját? Valóban szabadon élünk-e? Szabadon szólhatunk-e? S van-e bátorságunk ahhoz, hogy feltárjuk gondolatainkat társaink előtt?