Rákos Péterre emlékezünk

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének alapító tagja, lapunk, a Prágai Tükör arculatának alakítója, szerkesztőbizottságának elnöke, egy időben főszerkesztője. Az idén lett volna nyolcvan esztendős. Három éve távozott közülünk. Kollégája-barátja, Zeman László szavaival élve: „talán nem is értjük még ma igazán, mit is vesztett távozásával a magyarságtudomány, és egyáltalán a magyar tudományosság”. Ne habozzunk hozzátenni önös indíttatásunkat: Szövetségünk és a Prágai Tükör is.

* * * * *

Rákos Pétert, a pedagógust, irodalomtudóst, hungarológust és kultúraközvetítőt idézték azon az emlékülésen, melyet 2005. november 7-én tartottak a budapesti Cseh Centrumban a Nemzetközi Magyarságtudományi Társasággal és az MTA Irodalomtudományi Intézettel karöltve, jeles tudósok, műfordítók, tanárok, kollégák, egykori prágai lektorok, diákok, barátok és az érdeklődő magyar közönség jelenlétében. A rendezvényen részt vett Eva Rákosová, Rákos Péter özvegye is, az emlékülést Hana Hubáčková asszony, a Cseh Köztársaság magyarországi nagykövete nyitotta meg.

Nehéz tömören összegezni mindazt, ami az előadások és az azt követő felszólalások, majd a kötetlen beszélgetések során elhangzott, kirajzolódott. A „szigorú”, pontos és következetes tudósi profilt végigkísérte a nem csak a fényképéről sugárzó kedves, baráti arca, az egyes előadásokban fel-felidézett s személyétől elválaszthatatlan bölcs humora, anekdotizmusa, emberi, pedagógusi bája, amely oly vonzóvá tette és a rendezvényen részt vevők arcára is a meghitt együttlét derűjét varázsolta.

Itt és most talán azt idézzük fel, ami éppen lapunkban és Szövetségünkben végzett munkájával kapcsolatos, s amiről az ülésen - értelemszerűen - kevés szó esett.

Rákos Péter Szövetségünk és lapunk alapító okiratainak, programnyilatkozatának szövegét, szövegtervezetét tette az asztalra, gyakorlatilag kész, később is, ma is alig-alig módosított változatban. Megvitatandó szövegként hozta, szigorúan ragaszkodva a „névtelenséghez” és a kritikai észrevételekhez, módosításokhoz, vitához. Nem szerénységből, szeméremből, ahogy vélhetnénk és vélték is sokan. Elvből. Mint ahogyan kedvesen és óvón, de elvből hárította el a Szövetség tiszteletbeli elnökségét is, mondván: „nem vagyok szeplőtelen fogantatás”. Előrelátó volt, még ha mégoly szégyenteljes is, hogy ennek a mondatnak lehet még és, sajnos, van is ma tartalma. Sohasem személye, mindig az ügy szolgálata lebegett szeme előtt, mely ügyet s mely szolgálatot a 20. század embertelen megpróbáltatásait megélt sorsa, egyedülálló műveltsége, pedagógusi, tudósi, emberi magatartása tett hitelessé. Felelős demokrataként, hogy legyen még jelentése e szókapcsolatnak.

A közvetlen, közismert, de legalábbis ismert bensőségesebb életrajzi adatok hiányát jól érzékel(het)ték annak a Nap Kiadó jóvoltából megjelent monográfiának az írói is - jelesül G. Kovács László és Filep Tamás Gusztáv - akiknek Rákos Péterről írott kitűnő munkáját éppen az emlékülésen mutatta be Szörényi László (írását következő számunkban közöljük). A személyes vonatkozásokból leginkább levelezéseiből - melyekből az emlékülésen egykori tanítványa Fukári Valéria idézett néhányat -, a Zeman László által írt és az emlékülésnek megküldött személyes emlékeket felidéző írásból, a Rákos Péter pedagógiai tevékenységét bemutató előadásból (Gál Jenő írása a monográfia Bevezetője is) és egy-két felszólalásból kaphattunk némi ízelítőt (ide sorolható az egykori prágai lektor Rudnai Gábor írása is, aki betegsége miatt nem vehetett részt a rendezvényen, de lapunknak megküldte tervezett felszólalásának szövegét).

S habár Szlovákiából és Csehországból sem érkezett meg minden meghívott előadó, a Rákos Péter nemzetek közötti közvetítőszerepét bemutató Fried István, a hungarológián belüli elméleti és gyakorlati tevékenységét szemléltető Jankovics József, az irodalomtudományon (módszertanon) belüli érdemeit méltató Bojtár Endre és a nemzeti identitás kérdéseivel foglalkozó munkáit elemző Berkes Tamás előadásai így is összességében méltón és hivatottan jelezték mindazon területeket, melyek Rákos Péter szakmai pályafutásának pillérei, vissza-visszatérő elemei voltak.

Az alábbiakban az elhangzott előadások, felszólalások és az adott alkalomra készült írások szerkesztett változatát közöljük.