a Prágai Tükör 2006/4. száma

Kedves Olvasóink,

Igen, ismét a Prágai Tükör legújabb számának „kínálgatásával” kellene foglalkoznunk e a rovatban. Leírhatnánk, mennyire színes, érdekes, tetszetős a „portékánk”. De vajon valóban színes, érdekes, tetszetős az, amit mi ilyennek találunk? Vajon mitől lenne „színes” ez a lap, ha benne minden egyes kép fekete-fehér. „Érdekes”-e, ha egyre-másra azt halljuk vissza, hogy bizonyára csak mi, szerkesztők találjuk érdekesnek a Prágai Tükör, mert ami benne van, az bizony az „átlagembert” nem érdekli. Lehet-e tetszetős az, amiről a „többség” úgy véli, hogy csak nekünk tetszik. Ne magunk elé, hanem őeléjük tartsunk tükört a Prágai Tükörben.

Bizony, be kell látnunk, ha a Prágai Tükört a „szabad verseny” szabályainak eleget téve az újságárusok standjain árulnák, bizonyára még a legjobb szándékú árusnál is csak szerényen bújhatna meg a fényes, színes, nagy képekkel, figyelemfelkeltő címekkel, hívogató címlapokkal megtűzdelt magazinok, a frissebbnél frissebb hírekről beszámoló hírlapok kupacai között. Vajon miért? Annyival vonzóbb, érdekesebb mindaz, amit azok kínálnak? Vagy csak azért kellene a lapunknak szerényen megbújnia, mert nem vonzza a nagyszámú „átlagos olvasót”?

Az „átlagos olvasó” többek között azért olvas, mert kíváncsi - feltételezi, hogy minden pillanatban bizonyára újabbnál újabb, érdekesebbnél érdekesebb esemény történik. Ezekről ő mindenképpen tudni akar... És mi módon akar eme „érdekességekről” értesülni? Úgy, hogy az a lehető legkisebb erőkifejtésébe kerüljön. Ezért olyan lapot vásárol, ami a vásárlás után azonnal fogyasztható - tömegközlekedési eszközökön utazva, vacsorafőzés közben vagy az irodában, ha épp nincs benn a főnök. S az ilyen lap nem csak könnyen fogyasztható, hanem könnyen elfogyasztható is egyben. És - tegyük hozzá - ennek folyományaképpen egyszeri „fogyasztás” - azaz egyszeri átlapozás után elég is belőle. A folyóirat átminősül fogyasztási cikké…

És ha az ilyen lapot esetleg félretesszük a polcra, mi marad belőle egypár nap, hét, hónap vagy netán év elteltével? Továbbra is „színeseknek”, „érdekeseknek”, „tetszetőseknek” látjuk őket? Hiszen az, ami tegnap még új volt, divat volt, ma már unalmasnak, ómódinak számít. Nincs semmi, ami fogózót nyújthatna, csak az itt van és a most, menekülünk az olyan tükrök elől, amelyek megmutatják, mi az, ami kiállja, kiállhatja az idő próbáját…

Ne feledjük, a folyóirat és a magazin közötti alapvető különbség az, hogy a „míg azok, akik folyóiratot készítenek, tudják, hogy csak olyan dolgokról írhatnak, amelyek már megtörténtek vagy meg fognak történni, és így a jelen - természetéből adódóan - nem válik a lap részévé. Ezzel ellentétben a magazinok, mivelhogy tartalmuk a jelenben játszódik, olyan illúziót próbálnak kelteni, hogy képesek megalkotni az állandóság egy mozdulatlan, elévülhetetlen pillanatát.”