www.pragaitukor.com - Prágai Tükör

2007/5 bemutatkozik

Beszéljük meg

Nem mondok különösebb újdonságot, ha leszögezem, hogy a nemzeti kisebbségi sorban mindig is rendkívüli helye van a hagyományoknak. Hagyományaink és anyanyelvünk együvé tartozásunk, önazonosságunk legfontosabb ismérvei, amelyeket a jövő számára is meg kell őriznünk, ha magyarként akarunk megmaradni.

Az sem éppen újdonság, hogy hagyományaink között pedig különleges helye van a karácsonynak. Hosszú évtizedek óta ez a legkedvesebb ünnepünk, amelyet felnőttek és kicsik egyaránt mindig nagyon várnak. Ki ilyen, ki olyan okokból és teljesen függetlenül attól, hogy gondolunk-e még a kis Jézuska megszületésére, vagy pedig már rég elfeledtük „a názáretit”, és „csak” a család, az együvé tartozás, egymás megsegítésének a jelképét látjuk a karácsonyban.

Mert mondhat bárki bármit a család, a jó család, a mai modern korban is az a természetes közeg, az a szűkebb környezet, amely még mindig a legjobban tudja biztosítani egy gyermeknek, hogy szépen felcseperedjék, megerősödjék, erkölcsi tartást kapjon, s szülei védőszárnyai alól kikerülve önmaga sorsáról felelősen dönteni tudó teljes értékű emberré váljon.

Ezért aztán - és ez sem újdonság, de sosem lehet elégszer hangsúlyozni -, óvnunk kell a családot, amely az életben minket érő jóban és rosszban is egyaránt a mentsvárunk, amely az önazonosságunkat is formálja, sőt meghatározza. És ne feledjük: nemzeti identitásunkat is.

Annak ellenére, hogy a csehországi magyarok döntő többsége nemzetiségileg vegyes házasságban él, a magyar nyelv objektív okok miatt a családokban többnyire háttérbe szorul, gyermekeink cseh iskolába járnak, mégis: használjuk ki a karácsonyt és a nagy ajándékozáskor adjunk a kezünkbe magyar szót, magyar írást is - hanghordozót, videokazettát, könyvet - s a családban elevenítsük fel, ápoljuk nemzetünk szokásait, fiainkat, lányainkat emlékeztessük származásukra. Aki ezt időben megtette, tudja: ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az otthon helyett valóban itthon legyünk a családban. Ugyanakkor megmarad a reményünk arra is, hogy egyszer majd kisunokánk is édes anyanyelvünkön szól hozzánk.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új évet kívánok mindenkinek az egész szerkesztőség nevében.

Tisztelettel:

 

Kokes János