Beszéljük meg

Nyár van. A vakáció, a nagy kirándulások, a pihenés, a szabadságok legfontosabb időszaka. Számunkra, a szórványban élő csehországi magyarok számára, ez ugyanakkor jó alkalom arra, hogy egy, a szokásos hétvégénél hosszabb látogatást tegyünk többnyire Szlovákiában élő szüleinknél, rokonainknál, ahol gyermekeink magyar szót hallhatnak, tanulhatnak, belekóstolhatnak a magyar kultúrába, magyar világba. Miután erre Csehországban nem igen van lehetőség, érdemes megfontolni, hogy ne küldjük-e csemetéinket a nyári vakáció egy részére a magyar nagymamához, nagyapához, unokatestvérekhez, akiktől kötetlen formában elsajátíthatja édesanyja vagy édesapja nyelvét. A családi, rokoni kötelékek, tehát érzéki kötelékek erősítése mellett - úgy vélem - ez is egy fontos, rendkívül fontos dolog.

Nyilvánvaló, hogy ezt a Csehországban élő szülőknek kell elsősorban akarniuk. S azt is tudatosítani kell, hogy a gyerekkel - ha már a nyáron úgy, ahogy esetleg megtanultak magyarul - év közben is foglalkozni kell, beszélni kell velük magyarul, őket érdeklő magyar könyvet, folyóiratot, hanghordozót kell a kezükbe adni. A gyerekeknek érezniük kell, hogy a magyar nyelv is jó valamire, hasznos, és érdemes megtanulni.

Tetszik vagy nem, de tény, hogy Csehországban magyar iskola nincs, s nem is valószínű, hogy egyszer lesz. Óvodásfoglalkozások magyar nyelven vannak ugyan - nagyszerű és követendő példa erre a prágai Iglice egylet immár több éves, minden elismerést megérdemlő tevékenysége -, de ez nem elegendő. Az apró gyerekek kikerülve a magyar szülő, jobbik esetben szülők, védőszárnyai alól, cseh iskolába, abszolút cseh környezetbe kerülnek, ahol a magyar identitás bármiféle megőrzése objektív módon nagyon, de nagyon nehéz. Komoly és kemény férfimunka ez, amelyet először a szülőknek kell elvégezni a csemetéiken, s majd csak ha ez meghozta a sikert, akkor tudják azok vállalni magyarságukat.

Nincsenek illúzióim. Kevés, nagyon kevés magyar nemzetiségű, magyar származású csehországi gyermek tud magyarul beszélni, s még kevesebb írni, hogy az egészséges magyar öntudatról már ne is beszéljünk. Segítséget ezen a téren sajnos gyakorlatilag senkitől sem várhatunk. Amit mi ezen a téren nem teszünk meg a magunk érdekében, azt más helyettünk megtenni nem fogja. Talán nem is tudja. Nekünk nem szabad elfelejtenünk: Magyar gyerek nélkül nincs magyar jövő Csehországban.

Tisztelettel:

Kokes János