Beszéljük meg

Fontos jubileumokkal teli év az idei. Például kilencven éve bomlott fel a történelmi hazánk Magyarország, s alakult meg egyebek között a Csehszlovák Köztársaság, minek következtében mibelölünk felsö-magyarországi magyarokból, kisebbségi, csehszlovákiai magyar lett.

Negyven éve volt az új reményeket hozó, de eröszakkal eltiport „prágai tavasz“, s jövöre pedig két évtizede lesz már, hogy egy újabb sorsfordulattal a szocialista rendszer helyett a pluralista-piacgazdasági rendszerben találtuk magukat. Nemsokára csehszlovákiai magyarból csehországi magyarrá lettünk.

Mindezek olyan témák, amelyekkel fogalkoznunk kell, hiszen életünket befolyásolták, befolyásolják. Lapunk foglakozik is a történelmi jubileumokkal. A kerek évfordulók ugyanakkor a csehországi magyarok kisebb-nagyobb közösségeiben is jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy számot vessünk azzal is, ami minket egészen konkrétan érint.

Önszervezödésünk az 1989-es bársonyos forradalom után két évtizeddel elsö ránézésre örvendetes képet mutat: Ha jól számolom hat magyar társadalmi szervezetünk, egyletünk, két diákklubunk és egy alapítványunk van. Tevékenységük konkrét és látható. Vannak újságjaink, s megjelentettünk néhány könyvet és hanghordozót is. Míg a nyolcvanas évek végéig alig volt, de ma már van magyar társadalmi élet Csehországban.

A sikerek mellett a gondokról sem szabad megfeledkeznünk. Egy évtized alatt 20 ezerröl 15 ezerre csökkent a számunk. Szövetségünk tagsága stagnál, alig 5-600-an vagyunk. Lehet vitatkozni, sok vagy kevés-e ez. Egyet azonban ne feledjünk: minden szervezetnek csak akkor van létjogosultsága, ha van tagsága és tevékenysége, s rendezvényei iránt van érdeklödés. Kisebbségben még nagyobb erövel kell tudatosítani, hogy a szervezettségben erö rejlik. Nekünk pedig jövönk, megmaradásunk szempontjából eröre, sok-sok eröre van szükségünk.

Tisztelettel:

Kokes János