Beszéljük meg

Nem éppen szívet melengető hírek érkeznek az utóbbi időben Szlovákiából, ahonnan a csehországi magyarok döntő többsége származik. Az embernek az az érzése, mintha a Robert Fico miniszterelnök vezette kormánykoalíció, amelynek a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt oszlopos és meghatározó tagja, újra és újra meg akarná mutatni az országnak, a világnak, de különösen a félmilliós szlovákiai magyar kisebbségnek, hogy ki az úr a házban.

A pozsonyi parlament a közelmúltban nemcsak megszigorította az 1995-ben elfogadott államnyelvtörvényt, de újra bevezette a szankciókat is. A jogszabály megsértésért akár 5000 eurós - nagyjából 125 ezer cseh koronás - pénzbüntetés is kiszabható. Hogy konkrétan miért? Hát például azért, ha a magyarul tudó orvos egy olyan kórházban beszélne magyarul páciensével, amely olyan településen működik, ahol a magyarok aránya nem éri el a 20 százalékot. Mert a magyar nyelv használatának ez a feltétele. Húsz százalék felett lehet, húszon alul nem. Az, hogy egy kórházban azért mégiscsak a gyógyítás a legfontosabb, az mintha a hatalmat nem érdekelné. Ép ésszel nehéz felfogni, miért kell szabályba foglalni, milyen nyelven értesse meg magát egy orvos a páciensével. Bár a szlovák politikai elit váltig azt állítja, hogy a törvény a kisebbségi nyelvhasználatot nem érinti, mindenki előtt világos, hogy éppen a kisebbségek, s konkrétan a magyarok ellen irányul.

Nyilván nem véletlen, hogy a törvény újabb éles vitát váltott ki Pozsony és Budapest között, s ennek következményeként ismét elmaradt a hivatalos magyar-szlovák kormányfői találkozó. Bár szomszédokról van szó, a kormányfők hivatalosan nyolc éve nem találkoztak. Az Európai Unióban ez példa nélküli…

Más. Az sem örvendeztethetett meg minket, hogy júniusban néhány parlamenti képviselő kivált a Magyar Koalíció Pártjából, mivel nem ért egyet annak politikai stílusával, s Híd néven új pártot alapított. A Híd elnöke Bugár Béla, majd egy évtizeden át állt a Magyar Koalíció élén állt, mígnem 2007-ben az elnöki székért való küzdelemben vesztett Csáky Pál ellenében. Bugár szerint a Híd olyan magyar párt, amely nyitott a szlovákok számára is. S mint ilyenkor már szokás, folyik a sárdobálás, a vádaskodás, ami bizonyára nem teremt jó alapokat az esetleges jövőbeni együttműködéshez. Szerintem nem az a fő probléma, hogy két magyar párt van, hiszen az első republikában mindig is volt, hanem az, hogyan tudnak ezek a választások alkalmával együttműködni. A két világháború közötti pártvezetők ezt meg tudták tenni, mi elvárjuk, hogy ezt a mostaniak is megtegyék. Különben könnyen megtörténhet, hogy magyar képviselő nélkül áll fel a következő szlovákiai parlament.

Tisztelettel:

Kokes János