Beszéljük meg

Nem egészen másfél év múlva - várhatóan 2011 februárjának végén, márciusának elején -, újra népszámlálás lesz Csehországban. Minket, csehországi magyarokat is számba vesznek, és létszámunktól függően fog nőni, illetve csökkenni súlyunk az itteni társadalomban. Világosan látni kell, hogy nagyon komoly eseményről van szó, s számunkra rendkívül fontos, hogy minden csehországi magyar, magyar nemzetiségűként legyen megszámláltatva, lajstromba véve, mégpedig több okból is.

Az elsőnek azt említeném, hogy saját magunknak, tehát a csehországi magyaroknak is fontos tudni hol, melyik régióban hányan vagyunk. Ebből kiindulva lehet szervezkedni, s tervezni a jövőt. A csehországi magyar jövőt! A népszámlálásig fennmaradó nem egészen másfél évet ezért a magyar szervezeteknek ki kell használni arra, hogy minél szélesebb körben felvilágosítsák az embereket arról, illetve arra biztassák őket, hogy bátran vállalják nemzetiségüket, anyanyelvüket, vallásukat. Függetlenül attól, hogy ezen adatok kitöltése kötelező, vagy nem. Rendkívül fontos, hogy aki magyarnak érzi magát, az a népszámlálási ív megfelelő rovatába is ezt írja majd bele. Ennyivel önmagunknak, szüleinknek, nemzetünknek is tartozunk.

A másik fontos ok, ahogy már az előbb is jelezve volt, lényegében politikai, szociológiai, anyagi. A nemzeti kisebbségek létszáma országos, regionális és helyi viszonylatban ugyanis nagy szerepet játszik abban, milyen társadalmi és anyagi támogatáshoz tudnak majd jutni szervezeteink. Ha valakik sokan vannak, nyilván többet kérhetnek, mint azok, akik száma elenyésző, nem oszt és nem szoroz. Különösen érvényes ez a régiókban, illetve városokban, esetleg falvakban.

A legutóbbi, 2001-es népszámláláskor a Cseh Köztársaság 10,23 millió lakosából 14 672 vallotta magát magyarnak, ami 5260 fővel kevesebb, mint 1991-ben, amikor 19 932 magyar volt az országban. 2001-ben a magyarok a csehországi lakosság 1,143 százalékát tették ki.

A csökkenés egy évtized alatt 26 százalékos volt, ami nagyon-nagyon sok. Szociológiai felmérések nélkül azonban nehéz, lehetetlen megmondani, hogy ez a szám mennyire tükrözi a valóságot, illetve mi van létszámunk ilyen nagyméretű esése mögött. Másfél év múlva azonban már új adatok lesznek birtokunkban. Három népszámlálás alapján minden valószínűség szerint már többet fog lehetni mondani a csehországi magyarokról, és a részletes, regionális adatok elemzése után talán kimutathatóak lesznek a fejlődési irányzatok is, illetve rátapinthatunk, mi és miért történik. Bízzunk és reménykedjünk, hogy az elmúlt évtizedben megállt létszámunk csökkenése, s demográfiailag is van jövője a csehországi magyaroknak.

Tisztelettel:

Kokes János