Beszéljük meg

Húsz éve, hogy hatalmas fordulat történt életünkben. Kinek ilyen, kinek olyan irányban. Hátunk mögött hagytuk a diktatórikus, autoritatív, szinte minden szempontból központosított államot, és kiléptünk a szabadságba, olykor inkább a káoszba, ahol mindenki önmagáért felelős. Nem könnyű, nem kényelmes, de méltóságteljes helyzet.

Ha a csehországi magyarok szempontjából nézzük a dolgokat, akkor az 1989-es rendszerváltás pozitív fordulat volt. Mi is lehetőséget kaptunk az önszerveződésre, annak megmutatására, képesek vagyunk-e nemzeti közösségként is létezni, fejlődni.

Az elmúlt két évtized azt bizonyította, hogy minderre képesek vagyunk. Visszanézve a múltra, körültekintve a jelenben egyértelműen leszögezhetjük: látni mögöttünk és körülöttünk valamit, nyomokat hagytunk az életben, leraktuk a jövő alapjait. A csehországi magyar jövő alapjait.

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége mellett ma már több kisebb-nagyobb szervezet, klub, társulás működik. A teljesség igénye nélkül: Együttélés Politikai Mozgalom Magyar Tagozata, Iglice Egylet, Kőris és a Nyitnikék néptáncegyüttesek, Ady Endre Diákkör, Kazinczy Ferenc Diákklub, Csehországi Magyar Gazdasági Társulat, Csehországi Magyar Orvosok Társulata, Görgey Artúr Társaság, Rákóczi Alapítvány, Prágai Magyar Református Gyülekezet.

Ezek a szervezetek, s kiemelkedő rendezvényeik - kulturális napok, magyar bálok, klubestek, közös kirándulások, ünnepi megemlékezések - mind-mind azt bizonyítják, hogy vagyunk, s lenni akarunk. Magyarként.

Létszámunk sajnos az elmúlt időszakban nagyon megcsappant, az 1991-es 20 ezerről egy évtized alatt 15 ezerre apadt. Kíváncsian várjuk a következő népszámlást, hogy megtudjuk: most hányan vagyunk? Reménykedünk? Reménykednünk kell.

Függetlenül létszámunktól azonban szervezeteink további sorsa a mi kezükben van, hiszen mindegyiknek csak addig van létjogosultsága, amíg van tagsága, amíg van érdeklődés tevékenysége iránt. Ez pedig szinte kizárólag a mi kezükben van.

Gyakran felmerül a kérdés: Érdemes? Érdemes-e küzdeni önazonosságunk megőrzéséért, magyarságunkért olyan helyzetben, amikor - leegyszerűsítve - műsoraink szereplői és nézői egyaránt mi vagyunk? Szilárd meggyőződésem, hogy igen. Mindezt ugyanis elsősorban önmagunkért, gyermekeinkért tesszük, kell tennünk. Mert nekünk a magyarság érték, mégpedig olyan érték, amelyet meg akarunk őrizni.

Tisztelettel:

Kokes János