www.pragaitukor.com - Prágai Tükör

2009/5 bemutatkozik

Beszéljük meg

A karácsony - immár évszázados hagyományként - az egyik legnagyobb egyházi, s egyben az egyik legmeghittebb családi ünnepünk. Szerves része a templomlátogatás, akárcsak a családi együttlét. Még akkor is, ha egész éven nem jártunk templomba, s ha egész éven keresztül szinte nem is láttuk egymást családtagjainkkal, rokonainkkal. Mindnyájan érezzük, hogy karácsonykor együtt kell, együtt kellene lennünk, hiszen összetartozunk.

Mai rohanó, olykor zavaros világunkban különösen fontos az összetartozás, az emberi kapcsolat. Időnként mindenki megérzi, illetve szükségét érzi annak, hogy valahová tartozni kell. Nem jó a hontalanság, nem jó a kitaszítottság, nem jó a magány.

Mi Cseh- és Morvaországba szakadt magyarok ezt különösen érezzük. Néha fáj, időnként erősen hiányzik, kinek többé, kinek kevésbé, hogy nem az anyanyelvünkön szól hozzánk a pap, hogy a családi kommunikáció általunk ugyan gond nélkül értett, érzett nyelven folyik, de olykor ez a szó is idegen, rideg, hogy gyermekünk, unokánk nem a nekünk legkedvesebb nyelven mondja: Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Ne feledjük tehát magyar anyanyelvünket, apanyelvünket, óvjuk, ápoljuk azt, s tanítsuk meg rá gyermekeinket, unokáinkat is. Tudom nehéz, s fáradtságos, de saját családom példáján is bizonyíthatom, megéri. Vannak ugyanis az életben helyzetek, nehéz, illetve szerencsés helyzetek, amikor a magyart a magyar szó gyógyítja, illetve megsokszorozza örömét, boldogságát.

Sokat, rendkívül sokat jelent az is, hogy mi, cseh- és morvaországi magyarok képesek voltunk magyar szervezeteket alapítani, azokat fenntartani, s működtetni. Ennek is köszönhető, hogy a csehországi magyarok kezdenek lassan egyfajta csehországi magyar közösséggé válni. Az emberek tudnak egymásról, szükségét érzik egymásnak. Szervezeteink nemzeti éltetőink, magyarságunk fennmaradásának, megmaradásának egyfajta zálogai. Gondoljunk erre is karácsonykor.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új évet kívánok mindenkinek az egész szerkesztőség nevében.

Tisztelettel:

 

Kokes János