2010/1 | bemutatkozik | ||
tartalom e számunk szerzõi bemutatkozik támogatóink
|
Beszéljük meg Mozgalmas, sõt inkább rendkívül mozgalmas és eseményekben gazdag évnek nézünk elébe. Mindhárom létünket meghatározó, minket közelebbrõl érintõ országban - Csehország, Szlovákia, Magyarország - az idén parlamenti választások lesznek. Magyarországon áprilisban, Csehországban májusban, Szlovákiában júniusban. Számunkra, a csehországi magyarok számára is mindhárom választás eredménye fontos, mert egyáltalán nem mindegy nekünk, hogy a következõ parlamentek és kormányok hogyan fogják kezelni a nemzetiségi kérdést, támogatni fogják-e, s ha igen, milyen mértékben a nemzeti kisebbségeket, szervezeteiket. Csehországban a kormányzat például már több mint egy évtizede azonos összeget, 30 millió koronát fordít a nemzeti kisebbségi sajtó - köztük a Prágai Tükör - támogatására. Természetesen köszönet és hála minden koronáért, de azt is ki kell mondani, hogy ha csak az inflációt nézzük ennek az összegnek a reális értéke ma alig egyharmada az egykorinak. Pedig a mi adóink azóta ugyanúgy emelkedtek, mint cseh nemzetiségû polgártársainké, így mi is - tehát az országban élõ nemzeti kisebbségek - megérdemelnénk a nagyobb támogatást, amely egyébként nemzetközi mércével mérve soha sem volt magasnak mondható. Hasonlóan alakult az utóbbi években a nemzetiségi oktatás, kultúra és más kisebbségi szféra állami támogatása is Csehországban. S ha hozzátesszük, hogy évrõl évre harcolni kell minden koronáért, s évrõl évre ellent kell állni azoknak a nyomásoknak és próbálkozásoknak, hogy ezt a „kirakatpénzt” is csökkentsék, bizony nem rózsás a helyzet. Senki sem vitatja, hogy válság van, s nehéz helyzetben a cseh államkassza. Világosan látni kell azonban, hogy a nemzeti kisebbségekre szánt pénzek az országos költségvetésben nem jelentenek semmiféle komolyabb tételt, nagyobb megterhelést. Ugyanakkor ezek a támogatások a kisebbségi szerveztek számára létfontosságúak, nélkülük számos mára népszerûséget szerzett rendezvény, kiadvány rövid idõn belül elhalna. Az ilyen dolgok ugyanis még véletlenül sem tudnak megélni a piacból. Az már elcsépelt frázis, de igaz, hogy nélkülük a csehországi kultúra színtelenebb, s az ország lakosságának egy része pedig szegényebb lenne, mert itteni nemzeti kultúrája nagy valószínûséggel gyorsan eltûnne. Reménykedjünk, s bízzunk abban, hogy ez nem következik be. Ezért ha majd esetleg választási gyûlésre megyünk, kérjük ezt a témát is számon a képviselõjelöltektõl, a pártoktól. Tisztelettel:
Kokes János
|
||