Beszéljük meg

Három parlamenti választást tudunk magunk mögött, amelyek mindegyike valamilyen hatással van a csehországi magyarokra, érinti közösségünket.

Az áprilisi magyarországi országgyűlési választásokat a Fidesz-KDNP pártszövetség nyerte majdnem kétharmados, tehát elsöprő többséggel. Az új országgyűlés megalakulása után az első lépések közé tartozott a külföldi magyarok magyar állampolgárságának felvételét megkönnyítő törvénymódosítás elfogadása, illetve a trianoni szerződés aláírása napjának, június 4-nek a magyar nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása. Mindkét intézkedés rendkívül éles bírálatokat váltott ki Szlovákiában, és Csehország is nyílt bírálatokkal illette. Az új kormány bejelentette, hogy intenzívebbé akarja tenni a magyar-magyar párbeszédet, s növelni a külföldi magyarság támogatását. A nagy kérdés az, mennyire teszi ezt lehetővé a súlyos helyzetben lévő magyar költségvetés.

Májusban Csehország választott, s a voksolás eredményeképpen hárompárti - Polgári Demokratikus Párt, TOP 09, Közügyek - kormánykoalíció alakul. Bár a konkrét kormányprogramot még nem ismerjük, de az ország gazdasági-pénzügyi helyzetét igen, s ezért világos, hogy komoly takarékossági intézkedésekre kell számítani. Szinte biztosra vehető, hogy ez a nagy spórolás a kisebbségi támogatásokat is kedvezőtlenül fogja érinteni a következő években. Az évek óta remélt és várt nagyobb anyagi támogatást egyelőre nyugodtan elfelejthetjük.

Szlovákia júniusban választott. A magyaroknak - széles és kidolgozott kisebbségi programmal - ezúttal két párt is kínálkozott: a több mint egy évtizede működő Magyar Koalíció Pártja, illetve az önmagát a magyar-szlovák együttműködés polgári pártjaként meghatározó, tavaly alakult Híd. A parlamentbe végül is a Bugár Béla vezette Híd került be 8,12 százalékkal, míg a Csáky Pál vezette MKP 4,33 százalékkal a parlamenti küszöb alatt maradt. A választók döntése szentírás, amelyet tiszteletben kell tartani. Pillanatnyilag az a nagy kérdés, hogy hogyan alakul a jövőben a szlovákiai magyar politizálás, és a magyar érdekvédelem. A vélemények jelenleg nagyon eltérőek, de a kérdésre a választ csakis a jövő adhatja meg. Nem marad más hátra, mint azt mondani: „Ember (magyar) küzdj, és bízva bízzál!”

Ez ránk, csehországi magyarokra is érvényes.

Tisztelettel:

Kokes János