Beszéljük meg

Miután már több mint két évtized telt el a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének megalakulása óta, s időközben néhány más magyar szervezet is alakult, természetes, hogy felmerül a kérdés: megfelelnek a jelenlegi szervezeti keretek a cseh és morvaországi magyarok igényeinek? Maradjon minden a továbbiakban is így, vagy esetleg változtassunk rajta?

A pro és kontra érvekből van bőven. A mai helyzet az évek folyamán lényegében spontán módon alakult ki, s ugyancsak az idő fogja megmutatni, melyik szervezet életképes hosszabb távon is, és melyik pedig nem. A leglényegesebb az, hogy ki mit csinál, melyik szervezet akciói iránt van érdeklődés, mire van igény, mire van vevő, s mire nincs. A kínálat a csehországi magyar piacon tehát megvan, s most már a kereslettől függ, hogy ki marad talpon. Tehát a néhány ezer csehországi magyar érdeklődése/közömbössége, valamint az egyes szervezetek vezetőinek/vezetőségeinek ügyessége, képessége fogja eldönteni, hogy melyik szervezetnek milyen a jövője.

Tény, hogy a mai szervezeti keretek nem jelentenek szentírást. Bárki, akinek van egy jó és életképes ötlete, nyugodtan álljon elő vele. Itt van az ideje a vitának. Nem szabad tagadni, hogy ez a téma „vitatéma” köreinkben, gondolok a közéletünkben aktív csehországi magyarokra. Alapvetően és tételesen a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége és a többi szervezet viszonyát illetően merül fel. A témafelvetés jogos. Komoly, érvekkel alátámasztott koncepciót, hogy kellene kinézni a csehországi magyarok „szervezeti” jövőjének azonban eddig még senki sem tett le az asztalra.

Ne feledjük: minden szervezet önmagáért felelős, olyan a társadalmi súlya, amilyet a csehországi magyarok körében, illetve szélesebb keretek között ki tudott, ki tud harcolni magának. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon-nagyon sok mindentől függ. Azt se veszítsük szem elől, hogy szervezeteink nagymértékben „átjáróak”: kisebb-nagyobb mértékben majdnem minden szervezetben, rendezvényen többé-kevésbé ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, csak időnként mezt váltanak. S ez nem is baj, nem is nagyon lehet másképpen, hiszen nem vagyunk nagy létszámú közösség.

Klubtagságunk mellett van azonban egy közös mezünk: a csehországi magyar mez. És ez mindenütt az az érték, amelyet meg kell őriznünk, amelyért ki kell állnunk.

Tisztelettel:

Kokes János