Beszéljük meg

Hurrá, újra itt a nyár! Iskolás korunkban ez kéthónapnyi szabadságot, önfeledt boldogságot, játékot és szórakozást, a világ újabb és újabb örömeinek - de árnyoldalainak is - a felfedezését, megismerését jelentette.

Nyári szabadságra, már aki teheti, ma is elmegy. Persze jóval rövidebb időre, s általában jóval drágábban. Gyakran megyünk külföldre, Magyarországra, Szlovákiába, de a cseh és morva föld is rengeteg látnivalót kínál.

Köztük sok olyat is, ami a magyarokkal, a magyar múlttal és közelmúlttal kapcsolatos. Nos, ezeket ajánlanám a tisztelt olvasó figyelmébe. Bolyongjon az országban akár egymagában, akár családtagjaival, barátaival, ahol lehet, keresse fel ezeket a helyeket. S ami nagyon-nagyon fontos: ismertessük meg ezeket a magyar emlékeket gyerekeinkkel, unokáinkkal is. Van mire büszkének lenni.

Bár a magyarok nem őshonosok a mai Cseh Köztársaságban, de az nyugodtan elmondható, hogy múltunkban sok a közös: voltak közös királyaink, közösen éltünk egykori „birodalmunkban” az Osztrák-magyar Monarchiában, majd Csehszlovákiában, ahol belőlünk a nemzettől elszakadva kisebbség, míg a csehekből (a szlovákokkal együtt) államalkotó többség lett. Mostanában meg európai uniós világ van, a határok virtuálisak, s átjárhatóak. Szóval…

De térjünk vissza a csehországi és morvaországi magyar emlékekhez. Figyelembe véve az előbb említett körülményeket nyilvánvalóan nem véletlen, hogy van belőlük elég. Felsorolásuk - még ha csak a legfontosabbakat említenénk is - messze meghaladja ennek az írásnak a terjedelmét, lehetőségeit. Néhány éve több részes sorozatban a Prágai Tükör hasábjain is bemutattuk az egyes régiókban található legfontosabb magyar emlékeket. Akit érdekel, s megvannak a lap régebbi számai, újra átnézheti a sorozatot.

Meggyőződésem, hogy önismeretünk szempontjából fontos és érdemes megismerni minél több csehországi magyar emléket. Ha másért nem, hát csak azért is, hogy ha már sorsunk a cseh és morva földre vetett, és ha ma már ezen a tájon vagyunk otthon, akkor - legalábbis én úgy vélem - ezek a magyar emlékek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Cseh Köztársaságban ne csak otthon, hanem itthon is legyünk, itthon is érezhessük magunkat.

Tisztelettel:

Kokes János