Beszéljük meg…

Szalad az idő…, ez örök igazság. Bár többnyire nem is tudatosítjuk, de tény: idén novemberben immár 23 éve lesz annak, hogy az egykori Csehszlovákiában felfordult a világ, s rövid időn belül megváltozott az életünk mindennapjait meghatározó társadalmi rendszer. A szocialista rendszer a múlté lett, és a fiatalabb generációk ma már nem is igen tudják, hogy is volt, mi volt akkoriban. A jelen eszmefuttatásnak azonban nem ez a témája.

Húsz év alatt beleéltük magunkat a piacgazdaságba és a demokráciába, hogy annak melyik változatába, azt most szintén ne firtassuk.

Az egykori szövetségi csehszlovák állam nyugati felében élő magyar számára is ez alatt az idő alatt minden átalakult: ő maga csehszlovákiai magyarból, csehországi magyarrá lett; egy több mint félmilliós, döntően ősi lakhelyén élő közösség tagjából egy másfajta, mára tízezresre csökkent szórványközösség tagjává vált.

A csehországi magyarok javára kell írni, hogy sikeresen megszervezték önmagukat, s bár szórványban élnek, mégis lerakták egy közösség alapjait és kereteit. Ha jól számolom, akkor jelenleg a Cseh Köztársaságban nagyjából jó egytucat kisebb vagy nagyobb magyar szervezet, egylet, klub, egyházi közösség fejt ki ilyen vagy olyan tevékenységet. Ápolva nemzeti önazonosságunkat, hozzájárulva őseink örökségének továbbadásához, megmaradásához.

Mindennek a munkának immár komolynak mondható tárgyi nyomai is vannak, amelyek reményeim szerint azután is megmaradnak, ha esetleg mi már nem leszünk.

A teljesség igénye nélkül, csupán példaként megemlíthető a magyar reformátusok libiši emlékhelye, a mírovi Esterházy-emlékhely, az olmützi Bólyai emléktábla, a II. világháború után kitelepített magyaroknak két cseh templomban elhelyezett emléktáblája, s legújabban pedig a Prágában májusban felavatott Görgey Artúr emléktábla. Sikerült több tucatnyi könyvet, zenehordozót, mozgóképes dokumentumot megjelentetni, évek óta érdekes anyagok találhatóak a Brünni Futárban, és immár húsz éves múltra tekint vissza lapunk, a Prágai Tükör is. Legújabban pedig szövetségünk honlapja (www.csmmsz.org) is beindult és rendszeresen frissítva van.

Szóval már van valami, ami látszik mögöttünk, ami megmarad…

Tisztelettel:

Kokes János