Beszéljük meg…

Megérintette a csehországi nemzeti kisebbségeket is a nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság szele. Mégpedig igen erőteljesen. Míg az utóbbi években a cseh kormányzat csak korlátozta a kisebbségi kultúra és sajtó támogatását, az idei évben mindezeket radikálisan a felére csökkentette. Hogy ez mit jelent, milyen következményei lehetnek, azt egy kisebbségi embernek azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni.

De mégis konkrétabban. A kilencvenes évek végén például a kisebbségi sajtó éves állami támogatását 30 millió koronában állapította meg a kormányzat. Többször is kértük ennek az összegnek a valamiféle növelését, de sikertelenül. Az idén viszont az történt, hogy ennek az összegnek csak a fele jutott a kisebbségi lapok támogatására. Hogy a mai 15 millió korona értéke messziről sem azonos a másfél évtizeddel ezelőtti 30 millió értékével, az biztos nem szorul magyarázatra.

Ez a helyzet egyes újságoknál – ha az érintettek nem szereznek más forrásból támogatást – nemcsak a megjelenés korlátozását, de egyenesen a megszűnést is jelentheti. Rendkívül súlyos ügy ez azokban az esetekben, amikor az adott kisebbségeknek csak egy lapjuk van. Ez a mi esetünk is.

Nem véletlen tehát, hogy ez a helyzet elégedetlenséget és felháborodást váltott ki a kisebbségek körében, s a kormány mellett működő Kisebbségi Tanácsban ülő képviselőik külön tárgyalást kezdeményeztek Karel Schwarzenberggel, a tanács elnökével. Schwarzenberg jelezte, kész a tárgyalásokra.

Bízni kell abban, hogy ezek a súlyos gondok előbb vagy utóbb, megoldódnak. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége intenzíven keresi a megoldásokat.

Ugyanakkor itt a legfőbb ideje elgondolkodni azon, mi lesz a jövőben. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi társadalmi-kulturális rendezvények, újságok csak egészen kivételes esetekben tudnak önfenntartók lenni. El kell gondolkodni azon, hogy az állami támogatások mellett hogyan lehetne esetleg más forrásokból is beszerezni a tevékenységünkhöz szükséges anyagi eszközöket, illetve, hogyan lehetne ésszerűbben kihasználni a rendelkezésünkre álló forrásokat.

Tisztelettel:

Kokes János