Beszéljük meg…

Nyár van. Felnőtteknek a szabadság, gyerekeknek a szünidő ideje. Magyszerű, kitűnő alkalom az együttlétre, a közös időtöltésre, a közös tevékenységre. Hagyományos alkalom arra, hogy kisebb-nagyobb csemetéinknek megmutassuk az országot, világot, elmondjunk róla ezt vagy azt. A szülőföldjüktől távol élőknek jó lehetőség az egykori család, a rokonság, a barátok, a szűkebb haza meglátogatására.

Csehországban élő, döntően szlovákiai származású magyarként alkalom arra, hogy gyermekeinkkel nem csak a sokszínű nagyvilágot, hanem a magyar világot is megismertessük.

A magyar környezetben élő szlovákiai nagyszülőkhöz kerülő gyermekeinknek nyáron a legtöbb esetben lehetőségük nyílik a magyar nyelv elsajátítására, illetve tökéletesítésére is. Az alapokat gyermekeink ebben a környezetben gyakran megkapják. Az azonban már a szülőkön múlik, hogy épül-e rá valami tartósabb építmény is.

Az ilyenkor szövődő barátságok is rendkívül fontosak, hiszen a gyermekünk így kerül közelebbi kapcsolatba azzal a valósággal, illetve azokkal az emberekkel, vagy inkább a gyermekeikkel, akik a mi korábbi életünk szerves részét képezték. Szülőföldünk így érthető, kézzel foghatóvá valósággá válik gyermekeink számára is.

Az egész történelmi Magyarország területén, de természetesen másutt is, feltétlenül keressük fel múltunk és kultúránk emlékhelyeit, nevezetességeit. Olvasni, hallani valamiről, illetve látni, megtapintani valamit, közismerten nem egy és ugyanaz.

S ha pedig Csehországban töltjük a nyarat, egyebek között érdemes felkeresni és megtekinteni a magyarokhoz fűződő emlékeket, emlékhelyeket is. Éppen ehhez próbál egy kis fogódzót adni lapunk idei sorozata is. Higgyék el nekem, hogy ez nagyon fontos. Többek között azért is, hogy ne csak otthon, hanem itthon is legyünk Csehországban.

Tisztelettel:

Kokes János