Beszéljük meg…

Magyarnak lenni Csehországban… Tudjuk, tudatosítjuk, hogy a valós életben mit is jelent ez?

Törvény és a társadalom szempontjából semmi gond. Bárki szabadon lehet magyar, magyarellenesség a csehek körében - a mindenütt létező kivételektől - eltekintve nincs. Miután döntő többségünk szülőföldjén Szlovákiában, vagy ha úgy teszik Felvidéken, ez másképpen van, hát elmondhatjuk, hogy a magyarnak lenni Csehországban jó.

Ez az érem egyik oldala, de nézzük meg a másikat is.

Csehországban a magyarok szórványban élnek, számottevőbb, szervezettebb magyar közösségekről csak Prágában, részben pedig Brünnben és Ostraván lehet beszélni. Szervezeteink közül csak Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége fejt ki tevékenységet országos szinten is. A többi szervezet munkája gyakorlatilag Prágára korlátozódik.

Főleg a CSMMSZ működése biztosítja azt, hogy országos szinten a rendszerváltás utáni negyedszázad alatt kialakult egyfajta magyar társadalmi élet Csehországban. A legnagyobb korlát az, hogy népesebb és gazdaságilag erősebb magyar háttér sehol sincs az országban. Itt megint Prága a kivétel, ahol a magyaroknak rendelkezésükre áll a magyar állam diplomáciai képviselete, kulturális intézete is.

Ilyen körülmények között magyar iskolára, vagy legalábbis magyar nyelvoktatásra nem igen van lehetőség. Nagy sikernek mondható, hogy Prágában a helyi lehetőségeket kihasználva egyfajta oktatás azért mégis csak van.

A csehországi magyarok többsége vegyes nemzetiségű házasságban él, a gyerekek csak egy töredéke tud magyarul, s magyar öntudatuk legalábbis hiányos. A magyar szülők többsége – az okok most mellékesek - sajnos nem tanítja meg gyermekeit saját anyanyelvére, ami jövőnkre nézve meghatározó hatással van. Magyar gyerek nélkül nincs magyar jövő Csehországban. Miután a szlovákiai magyarok bevándorlása is csökkenő tendenciát mutat, nem véletlen, hogy összlétszámunk csökken.

Nyilvánvaló, hogy a tényeket tovább lehetne sorolni, de erre most nincs hely. Azonban már ebből is látszik, hogy magyarnak lenni, és főleg annak megmaradni, Csehországban nem könnyű, komoly plusz munkát jelent az életben.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, vállalja-e. Én azt mondom, megéri. Aligha van szebb érzés, mint amikor az unokának esténként magyarul lehet mesélni…

Karácsony van, gondoljunk erre is. Kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Kokes János