a Prágai Tükör 2001/1. száma

Ha olvasónk bevett, bár nem kötelező szokás szerint mindjárt az első lapon nyitja ki ezt a számot, látnia kell, hogy valami megváltozott.

Változás a dolgok törvénye és rendje, és sokféle lehet. Van, hogy megváltozik egy futballcsapat, egy hentesüzlet vagy egy politikai párt neve, de mindenki tudja, hogy más név alatt ugyanaz, ami annak előtte volt. S van úgy is, hogy megmarad a név, de változik, amit fed. Mint éppen a jelen esetben is.

A Prágai Tükör 1993-ban indult, s már beköszöntőjében, a következő számoktól kezdve pedig számonként külön-külön is “bemutatkozott”. Hogy kinek? Hát az olvasónak. Ez a szokás - vagy ha úgy tetszik, “hagyomány” - egy darabig még, habár némileg más alapon és formában, azután is megmaradt, azután felváltották egyéb bevezető szólamok, mint például a “Tisztelt Olvasónk” vagy “Tisztelt Honfitársunk”.

A 2000 végén leköszönt főszerkesztő búcsúnyilatkozatában azt írja: mindig is az volt a véleménye, hogy a lap az olvasóhoz szóljon. S ez kétségkívül helyes álláspont, éppcsakhogy nem újkeletű. Hiszen ez csak magától értetődik: ugyan kihez is szóljon egy lap, ha nem olvasóihoz? Így hát visszatérve a lap indulásakor bevezetett szokáshoz, újra csak bemutatkozunk - e jelen számunk minden olvasójának. De azért nem bánnánk, ha akadna köztük legalább egy olyan, szakállával a földet söprögető olvasó, ki lapunkat elejétől végig figyelemmel kísérte, s tanúja volt a lap működésének és átalakulásainak.

Ő ugyanis tanusíthatja, amiről később bekapcsolódott olvasóinkat valamelyest tájékoztatnunk kell: a Prágai Tükör folytonosságában valóban voltak törések és szakadások, és nem tagadhatjuk, hogy ez a mostani szám voltaképpen, akárhogyan nézzük is, visszatérés, visszatérés amaz első koncepcióhoz, ahonnan indult. Szerkesztőségébe bekapcsolódtak a régi munkatársak, azok is, kiknek nevét - más, mint elvi okokból - nem találja meg az olvasó, biztosítottak támogatásukról, másrészt szerepel a névsorban néhány új név: fiatalabbak és fiatalok, reménybeli és reményteli oszlopai a majdani Tükörnek, amikor az idősebbeknek nem elvi megfontolások, hanem az idő múlása fog visszavonulást vezényelni.

Félreértés ne essék, amikor folytonosságról beszélünk, nem holmi jogfolytonosság jár az eszünkben. Az ugyanis egyértelmű, egy pillanatra sem szünetelt: a Prágai Tükör a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a lapja, az indította és adja ki folyamatosan a nemzeti kisebbségeknek kijáró dotációból, s ez így is van rendjén.

A folytonosság, amelyről szólottunk, a koncepció, a szellem folytonossága. Ezért nem sajnálunk ebből a nem túl sok férőhelyünkből sem rászánni annyi papirost, amennyit az egykori Beköszöntőből alább újraközölt részletek igénybe vesznek:

“A CSMMSZ-hez kötődni, a hivatalos adatok szerint húszezer magát magyarnak valló csehországi állampolgárhoz, a voltaképpeni felmérés állapotában leledző, ma még csak reménybeli tagsághoz szólni e lapnak is fontos feladata, létjogosultságát is erre alapozza. Ahhoz, hogy kapcsolatot tartson az itt élő magyarokkal volt már a Szövetségnek áldozatosan szerkesztett Tájékoztatója: nem kell ahhoz folyóirat.

Amikor a Szövetség megalakult, maroknyi alapító tagsága leszögezte, hogy nem “érdekvédő” társulásról van szó. A ma itt élő magyaroknak nincs számonkérni valójuk a mai cseh társadalmon. A nemzeti érzület - a mienk is, a másoké is - természetes és önmagában véve tiszteletre méltó jelenség, de túlburjánzásai, torzulásai a Szövetségnek és az általa kiadandó lapnak nemhogy nincsenek ínyére, egyenesen nyugtalanítják, szélsőséges megnyilatkozásai, bármely oldalról, tagadó állásfoglalásra kötelezik.

Egy prágai magyar lap küldetése nem lehet más, mint ez:

 
Egy közös múltú területen, “Európa szívében” hitet tenni a polgári gondolat mellett, az emberi jogok sérthetetlensége mellett. Távolabb a súrlódások voltaképpeni színterétől, de mégis elég közel és elég k ö z z e l hozzájuk megismerni és megismertetni az olvasókkal a térséget közösen lakók közös problémáit: országokét, polgárokét, nemzetekét. A lap szellemi missziója, íme a kezdet kezdetén legalábbis ennyit előre láthatunk: a tolerancia és megértés szigetévé válni “a dulakodás felett”.

Sietve biztosítjuk azonban az olvasót, hogy a fentebb körvonalazott célkitűzés a lapnak nem tartalma, csupán szellemi alapállása. Olvasni érdemes dolgok lesznek a lapban: nem napi politika, nem tyúkpörök, nem béka-egérharcok: lehetőleg olyan dolgok, amelyeket éppen Prágában érdemes elmondani, s ha nem itteni helyi érdekűek, akkor is prágai módra érdemes elmondani.

Egy ilyen prágai magyar lap, ha megfogan, bizonygatásra nem szoruló küldetést teljesít. Nem történelem, de mint emlékezet: mégis az. Nem érdekvédelem, de mint színvonal: mégis az. Nem politika, de mint magatartás: mégis az. Puszta létezése is politikum: hasznos és szükséges. Ady szavával: “a ma förtelmeit túlnéző” politikum.

Meghívjuk az olvasót: tartson velünk.”

Küldetésünk ilyetén felfogása pontosan az 1996/1-2 számig tartott, amikor a Szövetség akkori elnöke az addigi számok összesítő repertóriumának közzétételével, egyébiránt elismerő szavak kíséretében, lezárta a Tükörnek ezt a “korszakát”. Innen kezdve beszéltünk, az érthetőség kedvéért, a “régi Tükör”-ről.

A fenti beköszöntőből minden változatlanul és újra érvényes.

De nemcsak folytonosságot jelzünk: változást is.

Amikor visszatérünk a “régi Tükörhöz”, nem mindenhez keressük a visszautat: csupán ahhoz, ami beigazolódottan jó volt benne. Folyamatos “bemutatkozásaink” során nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy nem kenyerünk az önelégültség. Nem tetszettünk mi olyan nagyon magunknak! Érthetőségre, sőt majdnem közérthetőségre törekedtünk, változó sikerrel: nem mindig sikerült elkerülnünk a tudákosság csapdáját.

A megújult “régi Tükör” tehát másképp, más alakban kerül az olvasó elé.

Először is: két darabban, egy állandó melléklettel, a (Tü)körképpel. Egyetlen lapként, egyetlen főszerkesztő vezénylete alatt, de két külön, jóllehet szorosan együttműködő szerkesztőbizottsággal. Az egyik a fentebb vázolt “kifelé tekintő” koncepcióval, a másik a Szövetség belső életére összpontosultan, ámbár itt nem lehet éles választóvonalat húzni: fontos általános érvényű dolgok a mellékletbe kéredzkednek majd, némely szövetségi érdekű témák az első részbe fognak kívánkozni.

S megintcsak az olvasóra hagyatkozunk. Továbbra is rendületlenül arra fogunk törekedni, hogy megismerjük. Sokukat persze ismerjük, írtak is nekünk és belénk, de nem volna jó jel, ha csak az ismerősöket ismernénk. Hisszük, hogy többen vannak. S nem szeretnénk, ha a városligeti Anonymusként kámzsájukat mélyen a homlokukra húzva, elmosódott arccal maradnának a háttérben.

Lépjen elő az olvasó az ismeretlenségből.

Újra meghívjuk: tartson velünk!

A szerkesztőség