Magyar millenniumi plakátkiállítás Prágában és Brünnben

A prágai Fronta galéria után a brünni Morva Galériában is bemutatkozott a Magyar Millennium c. plakátkiállítás. A tárlatot április 4-én a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója Kiss Szemán Róbert nyitotta meg, majd a kiállítás galéria-béli felelőse Marta Sylvestrová ismertette a közönséggel a kiállított plakátokat. A CSMMSZ brünni szervezete társrendezőként a fogadást biztosította.

Az alábbiakban a kiállításnak otthont adó Morva Galéria két munkatársának írását közöljük. Ludmila Horáková magyarországi kapcsolatairól számol be, Marta Sylvestrová pedig magát a tárlatot veszi szemügyre.

Magyar kapcsolatok

Gyakran megesik, hogy az ember a legközelebbi szomszédait ismeri legkevésbé. Sok cseh polgár utazik Nyugat-Európába és távoli kontinensekre, de a szomszéd országokat, Magyarországot is beleértve, alig ismeri. Ez az én esetem. Mintegy hét évvel ezelőtt a brünni Morva Galériának felkínálták, hogy a dél-magyarországi Pécsett rendezzen fotókiállítást néhány cseh fotóművész képeiből. A kiállítást az akkori cseh nagykövetnek, a Morva Galéria munkatársának és a neves cseh fotóművésznek, Jindřich Štreitnak kellett volna megnyitnia. A gyűjtemény kurátora, Antonín Dufek egyéb elfoglaltsága miatt nem tehetett eleget a meghívásnak és galériánk képviseletére engem javasolt. Bizonytalanul álltam a feladathoz, ám fokozatosan győzött a kíváncsiság, az ismeretlen ország megismerésének lehetősége. Az egyetlen dolog, ami a külföldiek többségéhez hasonlóan aggasztott, a kommunikáció kérdése volt, mivelhogy a magyar nyelv számomra nagy rejtélyt jelent, amelyben alig vannak más nyelvekből átvett fogódzók. Ám az az ígéret, hogy utunkon a követség szimpatikus alkalmazottja, Fojtík Ági fog kísérni, mindent véglegesen eldöntött.

Egy őszi napon tehát elindultunk Magyarországra. Az első kellemes meglepetés az volt, hogy amikor Pécsre értünk, a dél-francia városok jellegét véltem benne felfedezni. Valójában egész ottlétem ebben a szellemben zajlott. A magyar képzőművészek rendkívül barátságosan fogadtak, Brünnt ismerték a nemzetközi grafikai design biennáléjáról és egyéb kulturális együttműködés révén. Habozás nélkül feláldozták szabadidejüket, hogy megismertessenek a várossal és környékével, hogy elvigyenek a legjobb vendéglőkbe, hogy bemutassák képzőművészeti alkotásaikat. Minthogy gyakran járok Franciaországba, amely pedig tudvalévőleg konyhaművészetéről és a szolgáltatások magas színvonaláról mindenki előtt ismert, volt összehasonlítási alapom. A magyarországi viszonyokat is igen hasonlónak találtam. Különösen jólesett a szívélyes kiszolgálás, az igen tarka étrend és az óriási adagok. Csaknem biztos voltam benne, hogy mindennapi jelenségről van szó, nemcsak vendéglátóink igyekezetéről.

Egyszeriben megérintett az a különleges magyar büszkeség, amit magyar filmeket nézve éreztem. Kellemetlenül éreztem magam, ha arra gondoltam, milyen volt az addigi elképzelésem Magyarországról. Úgy gondoltam ugyanis, hogy ez az ország főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. A pécsi élet is egész más volt, mint idehaza. Az utcák késő estig tele voltak emberekkel, akik a vendéglők teraszán diskuráltak vagy csak sétáltak a városközpontban. Brünnel összehasonlítva teljesen más hangulatot árasztott. Vendéglátónk, Pincehelyi Sándor, aki maga is a magyar képzőművészek élvonalába tartozik, igazán mindent megtett értünk.

Mindent egybevetve, elhatároztuk, hogy kibővítjük a Csehország és Magyarország közötti kulturális együttműködést. Azóta számos cserekiállítást tartottunk magyar és cseh művészek részvételével. Ilyenek voltak például a kortárs művészetet bemutató “Trafik”, ami Szombathelyről került Brünnbe, vagy a mostani (április 4-től május 13-ig tartó) Magyar Millennium plakátkiállítás. Jindřich Štreitnak azóta önálló kiállítása volt Budapesten és néhány más magyar városban, ezen kívül öt évig dolgozott a nagyszabású Képek a homok országából című anyagon, ami a magyar puszta emberének életét ábrázolja. Ez a kiállítás a két ország kulturális minisztériumainak támogatásával valósult meg, a megnyitón a Budapesti Őszi Kulturális Fesztiválon részt vett mindkét ország minisztere. Az anyag következő állomása Prága lesz és további cseh és magyar városokba is eljut majd. A jövőben szeretnénk bővíteni együttműködésünket a Prágai Magyar Kulturális Központtal, aminek egyik formája az a magyar komolyzenei sorozat, amely során a cseh közönségnek bemutatnánk magyar szerzők jeles műveit élvonalbeli magyar zenekarok és szólisták tolmácsolásában. Ami a képzőművészetet illeti, számos nemzetközileg elismert magyar művész kiállítását tervezzük. Mindezen igyekezetünk célja, hogy a lehető legjobban összekössük a két kultúrát, felmutatva nemzeti jellegüket és lehetőséget teremtve egymás megismerésére, kölcsönhatások létrejöttére. Hiszem, hogy ennek a közeledésnek a nyelv nem lehet “akadálya”.

Ludmila Horáková
(fordította: Detáry Attila)