Magyar Millennium

Nemzetközi plakátszimpózium 2000 - kommunikáció az ezredfordulón

Jóllehet a művészi plakát a 90-es évek folyamán eltűnt a városok utcáiról és helyébe hatalmas reklámtáblák léptek, a Magyar Millennium című kiállításon meggyőződhetünk arról, hogy ez a metaforikus nyelvet használó művészi zsáner tovább él, kedvelőinek és szenvedélyes gyűjtőinek nagy örömére. Már nem a tömegkommunikáció eszköze, amit egykor százezres példányokban adtak ki és terjesztettek a siető járókelők figyelmének felkeltése végett, ezt a szerepet átvette a rádió, televízió és az újsághirdetések. A reklámok mellett a művészi plakát mindinkább halk szavú útitársként él tovább. Nem használ tolakodó szlogeneket és kifejezőeszközei sem ismétlődnek. Épp ellenkezőleg: finom humorával, művészi metaforáival és indíttatásának erejével mozik, színházak előcsarnokaiban vagy folyosóin és természetesen kiállítótermekben szólítja meg és ejti gondolkodóba a nézőt. Magában hordozza a pillanat varázsát, az élmény atmoszféráját, a pusztán üzleti célú reklámtól eltérően arra törekszik, hogy a nézőt környezet- és társadalombarát gondolkodásra és toleranciára ösztönözze.

A Magyar Millennium plakátkiállítás anyaga a plakátrajongó Pócs Péter kezdeményezésére jött létre, aki ezzel szeretett volna hozzájárulni a történelmi évforduló megünnepléséhez. Noha annyi anyagi támogatást nem sikerült összegyűjtenie, hogy a jeles plakátok nyilvános tereken jelenhessenek meg, azt elérte, hogy bekapcsolja világhírű művészbarátait a téma feldolgozásába, ami egyébként csak néhányukhoz áll érzelmileg is közel (Pócs Péter, Barát Ferenc és Orosz István). Pócsnak sikerült viszonylag igénytelen kiállítási technikát alkalmaznia és a tárlatnak nemzetközi jelleget és publicitást biztosítania. A 2000. decemberi bemutató óta, amire a szentendrei régi malom épületében került sor, februárban a prágai Galerie Fronta, majd áprilisban a brünni Moravská galerie állította ki a műveket. A további helyszínek között szerepel Pozsony, Varsó, Passau, Róma, Milánó és Mexikó is.

A Magyar Millennium plakátjainak fő témája a nemzeti öntudat gondolata, az ezeréves magyar állam történetének gyakran tragikus eseményei valamint a hősiesség eszméje - annak egyik fő jelképével, az államalapító Szent Istvánnal, s vele egyetemben a kereszténység győzelme a zsarnoki rendszer útvesztőivel szembeállítva. A tizenkét szerző - Baráth Ferenc, Boris Bućan, Vladimir Čajka, Paul Davis, Stasys Eidrigevičius, Shigeo Fukuda, Alain Le Quernec, Lech Majevski, Orosz István, Kari Piippo, Pócs Péter és Niklaus Troxler - méltó emléket állított a magyar államiság e jelentős évfordulójának, összefogásuk jó példája a hátárok nélküli szabad, nyílt és baráti kommunikációnak a harmadik évezred elején. A képzőművészeti esemény vizuális jelképeinek esztétikájával utat nyit a fantáziának s egyben az alkotók és nézők harmonikus kommunikációjának, egymásra találásának.

Jó lenne tudni, vajon milyen jelképrendszert használnának a cseh művészek egy hasonló felhívás eredményeképp? Alkalmasint inkább az önirónia, szarkazmus és a groteszk túlzás eszközeit alkalmaznák, amihez a Magyar Millennium anyagában legközelebb Boris Bućan (a város fölött vágtató, vörös ecsetvonásokkal vázolt királyi lovas figurája) és Orosz István állt (aki a magyar csillagos égbolt Szent István koronával ékesített csillagképe mellé odahelyezte a magyar közélet ellentmondásos és népszerű alakjait is). A többi plakát Szent István, a királyi korona, a kereszt, a nemzeti színek világos és méltóságteljes szimbólumát alkalmazza a legkülönbözőbb módon: az egyszerű grafikai jelektől (Lech Majevski, Kari Piippo) a festészeti kompozíciókig (Stasys Eidrigevičius vagy Paul Davis).

A Morva Galéria látogatói számára a kiállítás további ösztönzés a magyar történelem, művészet és nemzeti jelleg megismerésére. Annál is inkább, mert a galéria terveiben újabb magyar művészek bemutatkozásával számolnak.

Marta Sylvestrová
(Detáry Attila fordítása)