Iglice Egylet

egy új szervezet születése

Az emberi csemetéknél az a bevett szokás, hogy eltöltenek egy nagyjából kilenc hónapnak megfelelő időt, mielőtt szüleik nagy örömére meglátnák a napvilágot, és először hallatnák a szülői szívnek oly kedves, néha azonban eléggé erőteljes hangocskájukat.

Egy szervezet születési folyamatában az emberi létnek eme szakaszával eléggé sok párhuzam található. A legfeltűnőbb az, hogy az ötlet megszületése után többnyire beletelik néhány hónapba, esetleg évbe, amíg azt sikerül kézzelfogható formába önteni.

Az Iglice Egylet esetében a „terhesség” folyamata eléggé hosszúnak bizonyult, hiszen az ötlet a Prágai Magyar Kulturális Központ (PMKK) helyiségeiben immár ötödik éve működő magyar óvodáscsoport kezdetekor felmerült. Az ok kézenfekvő volt: ha gyerekeink a cseh oviban cseh bábszínházat néznek, miért ne tekinthetnének meg ezentúl néha magyar előadásokat is? És miért ne lapozgathatnának magyar nyelvű könyveket? Sőt, magyar nyelvű gyerekvideofilmek is jót tennének a szókincsüknek. Csak egy kis bökkenője volt a dolognak: a pénz.

Az óvónéni, Moravcsík Tímea keresni kezdte a pénzszerzés lehetőségeit, és a CsMMSz-ben pártfogóra talált. A Szövetségen keresztül több forrásból (hogy csak néhányat említsek: a Rákóczi Alapítványtól, Prága város Magisztrátusától, a Cseh Köztársaság Oktatásügyi és Ifjúsági Minisztériumától, a Határon Túli Magyarok Hivatalától) sikerült kezdetben szerényebb, majd egyre bővülő ilyen irányú igényeinket kielégíteni. Számos előadóművész a PMKK meghívására érkezett a gyerekekhez, és ilyen esetekben a Kulturális Központ átvállalta a tiszteletdíjak fizetését is.

A sikerült előadások közül ízelítőül hadd említsek meg legalább néhányat: a régebbiek közül az Ort-iki színház Tetejetlen fa című meséje, Pályi János színjátszó Vitéz Lászlója, Környei Aliz Mesélő esztendője; s az elmúlt ősz „terméséből” Az élet és a halál vize az Écsi Gyöngyi által vezetett Árgyélus színház, Az emberi balgaság története pedig a Ládafia színház előadásában, vagy Radványi Balázsnak, a Kaláka együttes tagjának énekes-zenés műsora. A leírtakból talán kitűnik, hogy műsoros délutánjainkkal igyekszünk gyermekeinkkel megismertetni a magyar népmesekincset, követni a népi ünnepkört, az évszakok váltakozását, de számon tartjuk pl. a gyermeknapot is.

Az óvodás foglalkozások igényessége is egyre nő. Kezdetben délutánonként került rá sor, de mint tudjuk, az óvodáskorú gyermekek ebéd után szunyálni szoktak, s mind eltérő alvásigénnyel rendelkeznek - ebből kifolyólag nehéz volt az időpontokat összehangolni. Így tehát változott a koncepció, áttértünk a délelőtti foglalkozásokra. A gyermekek száma is megszaporodott, kitettek már két csoportra valót is, és ezért korosztályok szerint lettek kiscsoportosok és nagycsoportosok.

Hamarosan a legelső, majd fokozatosan egyre több (mára már négy) óvodás csoport elérte az iskoláskort, és ezért a szülők részéről felmerült az oktatás folytatásának igénye. Addig-addig, amíg sikerült az ügynek megnyerni a Kulturális Központ akkori igazgatóján, Reményi Krisztinán kívül Eőry Vilmát is, a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének anyanyelvi lektorát, aki vállalta ennek az általa megszokott tanítványoktól meglehetősen eltérő viselkedésű és érdeklődésű korosztálynak a nevelését. A második évben Kollárovics (szül. Sándor) Ilona általános iskolai tanár vezette a hetente egyszer, délutánonként zajló foglalkozásokat. A rákövetkező évben nem sikerült pedagógust találni helyette (Ilona gyermekgondozási szabadságra ment), így a végén engedtem a rábeszélésnek és én vállaltam az iskolások további képzését, csak mint szülő, hálásan elfogadva a többi szülő szívesen felkínált segítségét. Szaporodott a beíratott gyerekek száma is, s miután nagyon nehéz volt összeegyeztetni a gyerekek délutáni programját és találni egy olyan délutánt, amely mindenkinek megfelelt volna, kénytelenek voltunk időpontot változtatni. A tanítás ezentúl szombatonként folyt délelőtt tíztől délután három, később négy óráig. Nagyon hálásak vagyunk a Kulturális Központ alkalmazottainak, Gál Attilának (akit a gyerekek is csak Mazsolának becéznek) és Jana Pelouchovának, hogy ilyenkor, szombaton is bent vannak az intézetben és gondoskodnak rólunk - a fénymásolástól kezdve a gyerekek étellel-itallal való ellátásáig. Az ebédre felszolgált pizza egyébként mindig a napi élvezetek csúcspontját jelenti.

Az ember azt hihetné, hogy minek ezen a nagyszerűen működő rendszeren bármit is változtatni. Ovi van, suli is van, előadók is jönnek szép számmal, akkor hát hol a hiba?

Természetes, hogy a kívülállónak ez a benyomása. Nem így a szülőknek, akiknek a gyermekei az említett rendezvényeket látogatják, és főleg nem azoknak, akik az egészet szervezik, és fáradhatatlanul munkálkodnak új és új műsorok szervezésén. Úgy éreztük, valahogy hiányzik a tevékenységhez a keret. Volt már alkalmunk tapasztalni, milyen az, ha az óvó néni mamaszabadságra megy: Moravcsík Timi akkor Kovács Ágnest kérte fel az óvoda ideiglenes vezetésével, aki ugyan még diák volt, de az egyetem előtt elvégezte a tanítóképzőt. Szerencsés választás volt, Ági óvó néni bevált. Azután a tanító nénit kellett pótolni, s ez sem volt egyszerű feladat, az első évben nagyszerűen sikerült, a következőben már nehezebb volt. Az ilyen tapasztalatok alapján világossá vált, hogy tevékenységünk nagyon nagy mértékben függ a szervezők, oktatók személyétől. Ez ugyan sok tekintetben előny, de ha bármi előre nem látható esemény következne be, megnehezítené a megkezdett munka folytatását. Az volt tehát a cél, hogy megteremtsük a munka „átadhatóságának” feltételeit, hogy ezzel biztosítsuk annak folyamatosságát. Ezért éreztük annyira szükségét annak, hogy szervezetté váljunk, éspedig olyan szervezetté, amelyet a szülők teljesen a magukénak tudhatnak, amellyel azonosulni tudnak, és amelyet ebből kifolyólag szívesen támogatnak munkájukkal és pénzbeli hozzájárulással (tagdíj, tandíj) egyaránt.

Az Iglice Egyletet a Cseh Köztársaság Belügyminisztériuma 2002 őszén, egészen pontosan szeptember 25-én jegyezte be. Ezt a napot tekinthetjük tehát születésnapjának, ha már a bevezetőben az Iglice létrejöttét emberfióka születéséhez hasonlítottam. Furcsa módon azonban talán mégsem ez volt eddigi történelmében a legfontosabb dátum, hanem 2002. december 7., amikorra egybehívtuk az alakuló közgyűlést. Visszatérve a párhuzamhoz, ezt a napot talán keresztelőként tarthatjuk számon, hiszen egybegyűlt a rokonság, hogy a kis jövevényt megcsodálja, megajándékozza és befogadja a családba. Az Iglice Egylet alakuló közgyűlésére is összegyűltek szép számmal óvodás és iskolás gyermekeink szülei, tizennégyen közülük azonmód be is léptek az egyletbe. Tagjaink létszáma azóta tovább növekedett, most, egy fél évvel később, már 22 tagot számlál az Iglice.

Az egylet élén az öttagú Bizottság áll, a közgyűlés a Bizottság tagjainak Moravcsík Tímeát, Csirke Andreát, Sviták Karint, Moravcsík Zoltánt és Nyárfás Károlyt választotta meg. A Bizottság 2002. december 9-én megtartott ülésén Sviták Karint, azaz e sorok íróját tették meg elnöknek, Moravcsík Tímeát alelnöknek és Nyárfás Károlyt pénztárosnak.

Szervezetünk zsenge kora ellenére nem henyél. Az idei évben már számos pályázatot adott be, amelyekben támogatásért folyamodik az Illyés Alapítványhoz, a Magyar Köztársaság Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztériumához, valamint Prága város Magisztrátusához.

Az idei évre tervezett műsorok nagy részét a CsMMSz-szel közösen szervezzük, akikkel közösen pályáztuk meg ezekre a műsorokra az anyagi támogatást is Csehország Oktatásügyi és Sportminisztériumánál. A 2003. évben már lezajlott műsorok közül szeretném megemlíteni a Furik Rita néptáncos által vezetett farsangi táncos-álarcos műsort, Szvorák Katalin húsvéti koncertjét, amelyen közreműködött Tóth Zsóka előadóművész is kedves gyermekversekkel és találós kérdésekkel. Legfrissebb élményünk a Titiri színház előadása, ők a gyermeknap alkalmából adták elő az Ilók és Mihók című mókás magyar népmesét.

Könyvtárunk az idén több mint 50 kötettel és videokazettával, illetve CD-ROM-mal bővült a Rákóczi Alapítvány jóvoltából.

A nyári vakáció hónapjai sem telnek majd tétlenül. Júliusra egyhetes tábort szerveztünk gyermekek és szülők számára Magyarországon, Terényben, ahol magyar népművészettel, népi mesterségekkel fogunk ismerkedni. Négy évvel ezelőtt már volt alkalmunk egyszer élvezni ennek az apró, eldugott falunak, és a tábor lelkének, Környei Aliznak vendégszeretetét. Az akkori nagy sikerre való tekintettel most is hasonló szellemben fognak telni a napok: a környék emlékezetes és jellegzetes helyeinek megtekintése, népművészeti foglalkozások, esti tábortüzek, s mindez egy bájos és igen kalandos mese keretébe foglalva.

Szeptembertől ismét rendszeresen találkoznak majd az óvodások és remélhetőleg az iskolások is. Az iskola ugyanis ismét tanítócsere előtt áll, mivelhogy én szeptemberre várom negyedik gyermekem születését. Nagyon remélem, hogy sikerül ismét megnyernünk Kollárovics Ilonát, aki az iskolásokat a „suli” létezésének második évében vezette, hogy ismét vállalja el ezt a feladatot. A szülők közül már felajánlotta segítségét Koloh Edit, aki magyar-történelem szakos tanár, ami szerintem ideális párosítás a cseh környezetben nevelkedő magyar gyermekek számára.

Mit szeretnénk ezen felül még nyújtani? Számos tervünk van, az érdeklődők száma szerint színjátszó csoportot szeretnénk indítani Moravcsík Tímea, néptánckört Bakó Katalin, baba+mama klubot Kollárovics Ilona vezetésével, s talán egy kisebb cserkészcsapatot is, amely számára még csak keressük a megfelelő vezetőt.

Nagyon remélem, hogy egyletünk igencsak reményteljesen induló élete továbbra is termékeny és sikerekben, eseményekben gazdag lesz. Amint az egy jól nevelt kisgyermekhez illik, köszöni pártfogóinak az eddigi támogatást, és további gyarapodásához szívesen elfogad mindenfajta segítséget.

Címe:
Spolek Iglice Egylet, Nušlova 2283/31, 158 00 Praha 5,
telefonon a 251 622 935, 608 825 779 (Moravcsík Tímea)
vagy 272 653 358, 604 748 837 (Sviták Karin) számokon elérhető.

Sviták Karin
(Gál Attila felvételei)