Őszi beszámoló Pilsenből

Véget ért a nyári szünet, s akárcsak az iskolákban, a beköszönő ősz nekünk is egy új tanév kezdetét jelezte. A hosszú (és forró) nyári vakáció után jó volt ismét találkozni, örülni az együttlétnek, s újrakezdeni (folytatni) közösségi életünket.

S mintha a nyári kalandozásokat, utazásokat nem tudnánk abbahagyni, első találkozónkra is útra keltünk... Augusztus végén tízen vettünk részt a közelinek éppen nem mondható medlovi üdülőközpontban megrendezett művelődési táborban. Örvendetes ez a nagy létszám, de még nagyobb örömet jelentett, hogy sorainkban végre fiatalok is voltak, sőt, egy nagyon aktív tízéves fiatalember is.

Egy héttel később alapszervezetünket négytagú küldöttség képviselte a szeptember 6-7-i „Kufstein VII.” tanácskozáson.

Terveztünk egy kirándulást is, Passauba, ennek időpontját azonban egyéni problémák, időegyeztetés, s nem utolsó sorban menetrendváltozás miatt novemberre halasztottuk - nyugodtan mondhatom, hogy mire a Prágai Tükör jelen száma megjelenik, a vándorbotot ismét kezünkbe vettük!

*

Természetesen itthon sem volt eseménytelen az ősz. A város élete ilyenkor megpezsdül, rendezvények sora követi egymást (Pilsenről lévén szó, magától értetődően a sörfesztivál nyitja a sort...), ilyenkor kerül megrendezésre a legjelentősebb helyi kulturális esemény, a Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztivál. (A hagyományos októberi időpont helyett második éve szeptemberben. A rendezők elképzelése szerint ugyanis az utcaszínházzal gazdagodó seregszemlére alkalmasabb a kellemes, kora őszi szeptember. Az európai, sőt, olykor tengerentúli teátrumokat is felsorakoztató seregszemle kínálata talán még sohasem volt ilyen gazdag és változatos, mint az idén. A színház rajongóinak valóban volt miből válogatniuk, de számunkra a legnagyobb örömet a Budapesti Kamaraszínház vendégjátéka jelentette. Az együttest régi ismerősként üdvözölhettük, fellépésük mindig nagy figyelmet keltett, olykor minket is parázs vitákra sarkallt, egymásnak ellentmondó vélemények alakultak ki, de senki sem tudott közömbös maradni. Így volt ez most is, amikor Shakespeare Macbeth című drámáját mutatták be. Nem feladatom ennek a kemény, modern előadásnak a méltatása (az előadásról bővebben a Prágai Tükör 55. oldalán olvashatnak - a szerk. megj.), inkább azt sajnálom, hogy ezúttal elmaradt a már hagyományos találkozásunk az előadókkal, hiszen ide a „végekre” ritkán látogatnak magyar művészek. (Mindenesetre az előadás külsőségeit, látványát jól jellemzi, hogy mennyit csipkedtük tagtársunkat, a kitűnő orvosnő Tománková Editet - aki gyakran látja el az ügyeletet a színházi előadásokon, s most is ott ült az első sorban az ügyeletes orvosi széken -, hogy miként ülhetett ott olyan hidegvérrel, a tenger vér láttán azonnal a színpadra kellett volna sietnie...)

*

Ami a további programokat illeti, közülük kiemelkedik az október 24-én tartott ünnepi ülés, melyen megemlékeztünk az 1956-os forradalomról.

Mindezek mellett természetesen rendszeresen megtartjuk havi klubtalálkozóinkat is. Beszámolómat néhány ehhez kapcsolódó megjegyzéssel zárnám. Megtörténik - és mint hallottam, más alapszervezetek életében is -, hogy valamikor a vártnál kevesebben jövünk össze. Ilyenkor elnökünk, Kuczman Miklós aggódva, töprengve meditál: vajon miért alakult így, mit csináltunk rosszul? Én nem fogalmaznék ilyen keményen. Inkább azt kérdezném: mit kellene másképp, jobban csinálnunk? Mert a tartalmas, gazdag közösségi életre igenis van igény! Bizonyítja ezt a fentebb már említett medlovi művelődési tábor is (kis alapszervezetünk tagságának közel negyede vállalta a hosszú utazást is, csak hogy ott lehessen). És arról még nem is szóltam, hogy társaságunk négy új taggal is bővült. Kötelességünk tehát állandóan azon gondolkodnunk, hogyan tovább.

Weszely Éva