a Prágai Tükör 2004/2. száma

Kedves Olvasó, íme, ismét itt az új Prágai Tükör. És ismét lehet véleményezni - pozitívan vagy negatívan, és így ismét felmerülhet a kérdés, milyen legyen a Prágai Tükör. Legyen „provinciális”, a csehországi magyarokról, a csehországi magyarokhoz szóló vagy inkább „globális”, tehát szóljon a teljes, immár „összeurópai” magyarsághoz. Mert - mint ahogy azt mindenki tudja - május 1-jén beléptünk az Európai Unióba, és ezáltal megszűntek a magyarországi és a kisebbségi magyarokat elválasztó határok.

Sokan állították, az EU-csatlakozás által minden megváltozik, egyszerre csak zöldebb lesz a fű, kékebb lesz az ég, kevesebb lesz a gondunk-bajunk, hiszen a kelet-közép-európaiságunkból eredő, a „művelt Nyugattal” szemben érzett kisebbségi érzéseink egyszercsak megszűnnek - hiszen az EU-ban immár hivatalosan is egyenrangúak leszünk „ővelük” - a hajdanvolt vasfüggöny másik oldalán élőkkel. EUfóriánkban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy ilyen változás nem mehet végbe máról holnapra, mint ahogy az ember jelleme, személyisége sem változik meg (jobb esetben) az egyik napról a másikra. Hogy mit hoz az „európai” jövő? Meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy - mint ahogy Rónai Katalin cikkéből is kiderül -, a belépéshez kapcsolódó ünnepségek mámora már másnapra elszállt, felsöpörték az utcákat, a kukákba szórták az előző nap még oly kelendő szórólapokat és a papírból készült, csillagos, kék zászlókat. Hogy milyen meglepetéseket tartogat számunkra Európa, az csak később fog kiderülni. Semmiképpen se veszítsük el a fejünket és ne felejtsük el a választ a következő kérdésre: „Kik az igazi pesszimisták?” A válasz - ha esetleg nem ismernék: „A jól értesült optimisták.”

Visszakanyarodva a Prágai Tükörhöz essék néhány szó lapunk legújabb számának tartalmáról. Az említett, EU-csatlakozási ünnepségről szóló cikk után az ötvenéves Lőrincz Zsuzsát köszöntjük. Ezt követi Lénárt István írása arról, mi az oka annak, hogy gondolkodásunkat oly nagy mértékben befolyásolják a klisék, előítéletek. A következő esszé szerzője Berkes Tamás, aki Bohumil Hrabal születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából a neves cseh író műveinek újszerű hangvételéről, Hrabal írói stílusáról ad képet az olvasónak. Ezután Vörös István a Búcsú a türelmetlenségtől c. esszéjében a kortárs magyar irodalom helyzetét méltatja.

Mivelhogy a május a szerelem hónapja, ezúttal a magyar erotikus líra gyöngyszemeiből olvashatunk lapunkban válogatást a reneszánsztól a kortárs költészetig. Szokásunkhoz híven új könyveket is bemutatunk- G. Kovács László egy olyan tanulmánykötetről ír, melynek szerzői arra keresnek választ, mi az oka annak, hogy 1918 után miért nem került sor Magyarországon, Lengyelországban és a három balti államban a nyugati típusú demokrácia kiépítésére. A következő recenzió szerzője Szabómihály Gizella, aki a Magyar értelmező kéziszótár új, átdolgozott kiadásáról ír. Az első magyar nyelvű szövegemlékről, az 13. század első feléből származó Halotti beszédről Bredár Gyula gondolatait közöljük. Ezt követi Eőry Vilma cikke, melyben nemcsak a csehországi magyarok nyelvhasználatáról olvashatunk, hanem megismerhetjük a kutató adatközlőinek sorsát is. A következő cikkből megtudhatjuk, melyek azok a helynevek, melyek a huszita hadak magyarországi tartózkodására utalnak. Továbbá olvashatunk azokról a magyar katonákról, akik a második világháború idején átálltak a csehországi ellenállók oldalára és a dél-csehországi Zlatá Koruna védelmében estek el. Kínálunk még az említetteken kívül egy interjút Jiří Menzellel, a (Tü)körképben pedig a csehországi magyarok által szervezett legjelentősebb ünnepségekről, rendezvényekről számolunk be.

Reméljük, tetszeni fog…