Volt egyszer egy Sárga Szamár…

Pontosabban több Sárga Szamár is volt. De kezdjük az elején!

Valamikor a nyolcvanas évek derekán a brünni magyar diákság törzshelyül kiszemelt magának egy kocsmát. Čtverec volt a neve, és valószínűleg azért lett a KAFEDIK-osok kedvenc helye, mert amolyan keresztúton állt, mindegyik kollégiumból könnyen megközelíthető helyen. Volt a nyolcvanas évek derekán a KAFEDIK-nak egy Duffek László (Mufi) nevű elnöke, aki ezt a keresztúton álló kiskocsmát elnevezte Sárga Szamárnak. Hogy mi ihlette a névválasztást, sajnos nem tudom. Az viszont biztos, hogy a szóban forgó vendéglátóipari egység az elkövetkező években a brünni magyar diákélet egyik meghatározó elemévé vált. Itt jöttek össze hétről hétre, hogy az aranysárga nedű mellett megvitassák a világ dolgait, az élet nagy kérdéseit, megosszák egymással örömüket, bánatukat. Ahogy ők maguk fogalmaztak: „A Sárga Szamár nem egy ócska kocsma. A Sárga Szamár eszmeiség. A Sárga Szamár a védett állatunk. A Sárga Szamár szellem, mi behálózza lelkünk, s mindannyiunk lelkében ugyanazt a húrt pendíti meg. A Sárga Szamár egy pillanat, mikor egyszerre mind boldogok vagyunk egy kicsit, mert hosszú idő után újra összegyűltünk. A Sárga Szamár egy pillanat, egy pillanat, mikor egyszerre mind szomorúak vagyunk, mert valaki távozik körünkből.”

Nem csoda hát, hogy a diákok tragédiaként élték meg, amikor a rendszerváltás után a Čtverec a privatizáció áldozata lett.

Bár a kocsmát bezárták, a Sárga Szamár tovább élt: ez lett ugyanis a neve a Kazinczy Ferenc Diákklub lapjának, melynek első száma 1990-ben jelent meg.

„Őszintén szólva már nem emlékszem pontosan, hogy a lap ötlete fogant-e meg bennünk előbb, vagy a Sárga Szamárról szerettünk volna valamit elnevezni. Akkoribban újságalapító hullám söpört végig a diákklubokon. Hatalmas újdonságnak számított az első fénymásolók megjelenése. Ilyen inspiráló tényezőkkel körülvéve tehát mi is belefogtunk a diáklap szerkesztésébe” - emlékszik vissza Szaló Csaba a kezdetekre.

Az első számot még további kettő követte 1990-91-ben. Folytatásokban jelent meg a Szamárban a KAFEDIK története, amelynek feldolgozásába a klub fennállásának huszadik évfordulója apropóján fogtak hozzá elődeink. Beszámoltak a KAFEDIK-ban történt eseményekről, további magyar diákszervezetekről. Rendszeresen jelentkezett a KAFEDIK Nőtanácsa, és a bablevesfőzők rovata, az Okoskodó. Nem szabad megfeledkeznünk az újság illusztrátoráról, Bokros Csabáról sem, akinek fantasztikus rajzai nagymértékben meghatározták a Sárga Szamár arculatát.

„A Szamár szerkesztése, megalkotása igazi csapatmunka volt. Lörincz Levinél jártunk össze a Purkyně koleszon, aztán az alkotást sokszor egy közeli kiskocsmában folytattuk. Igazából talán ezekért az összejövetelekért csináltuk az egészet” - mondja Csaba.

1991-ben, miután megalakult a Diákhálózat, a KAFEDIK átadta a lapot az országos diákszervezetnek, viszont örökös cenzora maradt a Sárga Szamárnak. Két szám született a DH nevével fémjelezve, aztán a Szamár néhány éves téli álma következett.

1995-ben hangzott fel ismét az „iá-iá”, úgyszintén a Szamár szülőföldjén, Brünnben.

„Vén Szamárnak neveztük el a lapot. Az idősebb generáció tagjai, akiknek még jutott valami a Sárga Szamár szellemiségéből, gyakran mondogatták, hogy ez a KAFEDIK már nem az a KAFEDIK, ami régen volt. Ezért kapta az újság a Sárga Szamár helyett a Vén Szamár nevet” - meséli Csintalan Böbe a névváltoztatás kapcsán.

A Vén Szamárnak sajnos csak egyetlen száma jelent meg. Pedig a szerkesztői gárda kérte a KAFEDIK-osokat, hogy vigyázzanak rá, írjanak bele, nehogy kihaljon.

„Nagyon jó volt a lap fogadtatása, népszerű volt, a kezdeti lelkesedés azonban sajnos nem tartott ki egy következő számig. A kivitelezés sem volt egyszerű, mert bár fénymásoló már létezett, nem terjedt el annyira, nem volt hozzáférhető mindenki számára, mint manapság” - mondja Böbe.

A Vén Szamár így még vénebb lett, mígnem teljesen feledésbe merült, és valamelyik Brünn környéki erdőben magányosan álomra hajtotta fejét…

Majd' egy évtized telt el azóta. A közelmúltban, 2004 őszén néhányunk fejében elkezdett motoszkálni a gondolat, hogy jó lenne újraindítani a KAFEDIK lapját. Szinte egyhangúlag döntöttünk a Sárga Szamár elnevezés mellett. Annak ellenére, hogy a mi generációnk már csak hírből vagy vegképp nem ismeri a Sárga Szamaras időket, úgy gondoltuk, ezen a néven folytatjuk a tizenöt évvel ezelőtt elindult kezdeményezést. 2005 januárjában belefogtunk elképzeléseink megvalósításába. Egy háromszemélyes kis csapat (amely a jövőben remélhetőleg bővülni fog) megírta, összeállította az új idők Sárga Szamarát. A talán inkább nulladiknak nevezhető bevezető szám februárban jelent meg a Brünni Magyar Futár mellékleteként, illetve önállóan is. Összegyűjtöttük benne az idei tanévben történt eseményeket, megemlékeztünk a KAFEDIK harmicöt évéről és harmincötödik születésnapjáról.

Végezetül nem marad más, mint hosszú életet kívánni neki. Legyen ez a Sárga Szamár a védett állatunk, szellem, mi behálózza lelkünk, s mindannyiunk lelkében ugyanazt a húrt pendíti meg…

Hajrá KAFEDIK! Hajrá Sárga Szamár!

Ambrus Tünde

Köszönöm Csintalan Böbének és Szaló Csabának, a KAFEDIK egykori elnökeinek, hogy megosztották velem a Szamarakkal kapcsolatos emlékeiket, élményeiket.