a Prágai Tükör 2005/3. száma

Reméljük, az idei nyár olvasóinknak is alkalmat adott a kikapcsolódásra. Hiszen épp a nyári időszak az, amikor szabadságra utazunk, azzal a céllal, hogy távoli vidékeket ismerjünk meg és/vagy a (netán régóta elhanyagolt) kulturális életünket élénkítsük ilyen vagy olyan tevékenységgel. Ha ez utóbbit választjuk, mindenütt bő kínálatra találunk, végtére is a szabadtéri színházaknak, a kertmoziknak, a zenei fesztiváloknak nyáron jön el az idejük. A szabadtéri színház nyitott játékterének sajátos hangulata, a „helyszínre tervezett” előadások, a műemlék-kulisszák maradandó élménnyé varázsolják a sokszor játszott és sokszor látott történeteket - Prágában például az idei nyáron a vár mögötti színpadon felelevenedő Rómeó és Júliát vagy Hamletet. S van-e kellemesebb nyáresti program, mint amikor a kertmozi melletti kerthelységben az ember meghányja-veti a filmben látott történeteket? S kell-e annál több, hogy a mozi az egyik Moldva-parti szigeten legyen, s a kerthelységben, melyről a Károly-hídra nyílik a kilátás, a smíchovi Staropramen terméke oltsa a filmtől megfáradt néző szomját? De azoknak is, akik a hőség elől a kiállítótermekbe menekülnek, különleges látnivalót kínál Prága az idén. Egyszerre két nagyszabású kiállítás mutogatja a kortárs képzőművészet különbözőbbnél különbözőbb alkotásait, s - ne felejtsük el - mindkettőn magyar alkotók munkái is szerepelnek. Eddig nem esett szó a zenei fesztiválokról. Aki Prágába jött, ezek közül a leghíresebbeken sajnos nem vehetett részt - hiszen ezek túl zajosak, jobb is, ha kívül maradnak a városon... - gondolhatnánk. Viszont a fiatalok közül sokan épp egy-egy koncert miatt képesek még az ország legtávolabbi pontjára is elutazni. Az idősebb generáció tagjai közül sokan nem értik meg őket, nem értik lelkesedésüket. Mintha ők nem lettek volna fiatalok... Pedig életük során bizonyára tapasztalhatták már, hogy a zene mennyire képes generációkat szétválasztani és összekötni, mennyire lehet egy-egy zenei stílus kedvelése vagy nem kedvelése alapján az adott zenét kedvelő illetve nem kedvelő egyén gondolkodásmódjára, világnézetére következtetni. Az idei nyáron egy Prágától távol eső falu melletti mezőn kiderült: vannak, akik túlságosan is jól tudják, egy zenei stílus kedvelése mi mindent vonhat maga után. Bizony, ezek a mai fiatalok... csak a zene meg a pia meg a drogok. Mert aki „azt” a zenét kedveli, csak rossz ember lehet! A legjobb, ha nem adunk nekik alkalmat arra, hogy bömböltessék a zenét, ugráljanak, mint ahogy a majmok szoktak... És lőn - ezer állig felfegyverzett rendőr, vízágyú, könnygáz, és a rendetlenkedő fiatalok szétszéledtek, szépen hazamentek. Mintha semmi sem történt volna? Hát igen, tart az uborkaszezon…