Újra Prágában jártak a „régi csibészek”

Hogy kik ezek a csibészek? Nem mások, mint a hetvenes évek egyik legnépszerűbb magyar rockegyüttesének, az Omegának a tagjai, akik 34 év után ismét koncertet adtak a prágai Lucernában. A többnyire füstös koncerttermet június 9-én este teljesen megtöltötte a közönség, melyben mind a fiatal, mind az idősebb generáció tagjai képviseltették magukat. Egy mellettem álló huszonéves srác mondta, hogy ő például azért jött el a koncertre, mert a szülei itt voltak azon a bizonyos 34 évvel ezelőtti koncerten, és rengeteget áradoztak erről a „még igazi rockzenét játszó” együttesről. Így aztán ő is kíváncsi volt rájuk…

Az előzenekar most is (mint egykoron) a csehek által kedvelt Blue Effect együttes volt. Háromnegyedórás játékukkal kellően „bemelegítették“ a közönséget. Fellépésük után rövid szünet következett, majd a nézők óriási ujjongása és tapsa közepette bevonultak a rég nem látott Omega tagjai. Lobogó, hosszú hajjal utolsónak viharzott be az együttes frontembere, Kóbor János. Az együttes szinte ugyabban a felállásban mutatkozott be, mint a „hőskorban“. Emlékeztetőül: Kóbor János ének, Molnár György gitár, Mihály Tamás basszusgitár, Benkő László billentyűs hangszerek, Debreczeni Ferenc dob. 1993-tól közéjük tartozik -megérdemelten - Szekeres Tamás gitáros is.

Az Omega fellépése kezdetek óta nem csak a zenéről szól. Ez egy nagyszabású produkció, amelynek elválaszthatatlan része a színpadtechnika minden lehetséges formája. A zene mellett fontos szerepe van a színeknek, fényeknek, füstnek, lézernek, videónak, tűzijátéknak és még számtalan varázslatos dolognak, amivel elkápráztatják nézőiket.

Az Omega-koncertre nemegyszer nagy stadionok teltek meg. A prágai fellépés előtt Marosvásárhelyen több mint ötvenezer embert örvendeztettek meg játékukkal.

Nehezen tudtam elképzelni, hogyan tudják a „show“-t megvalósítani a Lucerna zárt, kis színpadán. Elegendő-e ez a tér a nyughatatlan, örökmozgó, megállás nélkül fel-le száguldó Meckynek? (Bizonyára tudják, ez Kóbor János közismert beceneve.) Az Omega bebizonyította, a helyszín lényegtelen. A háttérben a dalokkal vagy azok hangulatával összefüggő álló, mozgó képek váltakoztak a színpadon játszók kinagyított képével. Régi filmfelvételek idézték fel az ifjú zenészeket, akik fölött mára már ugyan eljártak az évek, de az idő múlása semmit nem változtatott azon a lendületen, tűzön, ami bennük és zenéjükben ég.

Vibráltak a fények, a termet át-átmetszették a zöldes lézersugarak, mindent elárasztott a zene, felforrósodott a hangulat, a nézők lelkesen tapsoltak, éljeneztek. Egymást követték az ismertebbnél ismert dallamok két és fél órán keresztül. Természetesen nem maradhattak el az élő koncertek fénypontjai, a megismételhetetlen improvizációk sem. Mindegyik zenész egy-egy dal játszása közben pár percben bemutatta, mi mindent képes elővarázsolni hangszeréből. Eközben a zenei tudás, a sokéves gyakorlat mögött a pillanatnyi érzések, hangulatok, kedélyállapotok törtek felszínre.

A hangtechnikusok dicséretére legyen mondva, hogy olyan hangerővel szólt a koncert, ami erős volt ugyan, de nem kellemetlen. Jó pár hangversenyt, koncertet, mindennemű zenei előadást volt már szerencsém hallgatni. Gyakran tapasztaltam, hogy a túl nagy hangerő szinte élvezhetetlenné tudja tenni az előadást. Ezt az Omega-koncertről szerencsére nem mondhatjuk el.

Szinte váratlanul ért mindenkit, hogy egyszer csak búcsúzni kezdtek tőlünk az örökifjú muzsikusok. Nem gondolhatták komolyan, hogy a közönség elengedi őket anélkül, hogy felhangzott volna talán legnépszerűbb daluk, a Gyöngyhajú lány. Addig szólt a vastaps, míg visszatértek és felcsendült a várva várt dallam. A közönség velük együtt énekelte a dalt, ki magyarul, ki csehül, mégis csodás összhangban. Ám ezzel nem ért véget a ráadás. Meghallgathattuk még a pálya elejéről származó, mindannyiunknak kedves Régi csibészeket.

A teremből kifelé menet megpillantottam a beszámoló elején említett ifjú ismerősömet, aki csillogó szemmel kiáltott felém: - Jó ízlése van az „öregeimnek”! Örülök, hogy eljöttem!

Én is örülök, hogy ott lehettem.

Szilvássy Katalin
A képeket a koncert szervezője, a Liver Music ügynökség bocsátotta rendelkezésünkre.