Szepsi Csombor Márton

Europica varietas

Szepsi Csombor Márton (1595-1622) a polgári késő humanista irodalom egyik legérdekesebb alakja. Az Abaúj megyei Szepsiben született, Nagybányán és Göncön tanult, majd egy évi telkibányi tanítóskodás után 1616 májusában külföldi tanulmányútra indult. A danckai [Gdańsk] gimnázimban töltött másfél évet, majd Dánián, Svédországon keresztül Hollandiába, Angliába, Franciaországba utazott. Gyalogszerrel folytatva útját Párizs és Strassburg után Németországon (Heidelberg, Nürnberg), Csehországon, Szilézián és Krakkón keresztül tért haza. A két és fél évig tartó vándorlás után Kassán lett iskolamester. 1620-ban Kassán jelent meg az Europica varietas (A változatos Európa) c. műve, az első magyar nyelvű útleírás. Később Bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr fiának, Ferencnek lett a tanítója, az ő lelki épülésére írta meg az Udvari skóla (Bártfa, 1623) c. erkölcs-filozófiai, pedagógiai célzatú művét. Fiatalon, huszonhét évesen lett a pestisjárvány áldozata.

Az Europica varietas elsődleges forrását a külföldi utazása során készített jegyzetei képezik, emellett a korabeli földrajzi, ill. ismeretterjesztő irodalmat használta fel művének megírásához. Az Europica varietas megjelenését az irodalomtörténet nemcsak nyelve miatt tartja fontosnak, hanem azért is, mert Csombor e műben az útleírás műfaját olyan magas szintre emelte, amelyre addig nem akadt példa a magyar irodalomban.

A műben minden meglátogatott országnak külön fejezetet szentel. Ezek bevezetésében áttekinti az ország történelmét, földrajzát, s nem egyszer nemzetének szokásait, lelkialkatát. A továbbiakban azokról a városokról ír, amelyeken átutazott. Ismerteti a fekvésüket, lakóik számát, műemlékeket, fontosabb látnivalókat és intézményeket - elsősorban az egyetemeket. Az általános, ismeretterjesztő jellegű leírásokat saját élményeinek, kalandjainak elbeszélésével egészíti ki. Figyelemre méltó, hogy - kortársaival ellentétben - kevés benne a felekezeti elfogultság. Csak itt-ott érződik a gunyoros hangnem, amikor a katolikusokat, főleg a jezsuitákat emlegeti. Művének egészét átjárja a hazaszeretet, a Magyarországhoz való hűség. Soha nem felejti el részletesen megírni, hol, mikor találkozott valamelyik külföldre szakadt honfitársával vagy valakivel, aki már járt Magyarországon, illetve ismerteti az általa meglátogatott városok Magyarországhoz kapcsolódó emlékhelyeit. Mesteri stílusa az Europica varietast ma is élvezetes olvasmánnyá teszi. Minden mondatán érződik a megismerés iránti vágy, a világ sokféleségének csodálata. Szemléletmódja kortársai közül Szenci Molnár Alberthez áll a legközelebb.

Az Europica varietas Csehországról szóló részének ismertetésekor meg kell említenünk, hogy a források szerint Csombor körülbelül tíz napot töltött Csehországban (ebből 2-3 napot Prágában) valószínűleg 1618 júliusában. A fejezetet elsősorban Joachim Magdeburger kassai kereskedőnek dedikálja, aki Bethlen Gábor követségének tagjaként 1620-ban járt Prágában. Az ajánlásban említett másik két név viselői kassai patríciusok, a „frigyes” jelző pedig az akkoriban még friss cseh-magyar szövetségre utal.

CSEHORSZÁG
Nemes, okos, bölcs és tiszteletes uraim:
Joachim Magdeburger
Melda György
és Nagy Pál uram.

az én irigyeim és minden gonosz akaróim el-
len, azmint az mi felséges fejedelmünk oltal-
mazta külsőképpen ez elmúlt 1619. minden
ellenségek ellen, oltalmazzátok az frigyes
Csehországot írásomban, mert kegyel-
meteknek gondviselését óhajtván
megyen ki az magyaroknak
szemük elébe.

Bohemia, Csehország az Impériumnak egyik tartománya, melyet az Hercynia erdő [Cseh-erdő] nemkülönben, mint egy természet szerint való kőfal vett környül, igen kicsiny kiterjedése szerint, mert szélességén általmehet gyalogember harmadnapig, hosszasága nem nagyobb pedig szélességénél. Rétjei, szántóföldjei sok és bő; fű, rozs, búza, árpa, zab, tönköly terem rajtuk, bora is gyakor helyen vagyon. Napkeletre Morva és Szilézia határa, északra Saxonia [Szászország], délre Ausztria, napnyugatra Noricum [Bajorország]. Szép folyóvizei vannak, kik közül némelyek folynak az Dunába, némelyek északra az Pomeranicum- [Pomerániai-tenger] és Danicum-tengerbe [Dániai-tenger]. Nevezetesbek ezek: az Albis vulgo [közönségesen] Elb, az Molda és az Svarta [Svratka]. Ily kicsiny ország, Németországnak majd közepén lévén, csuda dolog, hogy maga tulajdon koronáját ily sok ideig megtarthatta, és hatalmason mindenfelé erejét mutatta, és most is ez világ álmélkodására tirannus fejedelmére, városainak háborgatóira feltámadván, szerencsésen magát mutogatja. Az vallás kiváltképpen négy: huszitáké, lutheristáké, kálvinistáké és pápistáké. De az három vallás nagy egyességben vagyon, úgyhogy semmi conversatiójukbó1 nem ismerheti meg ember, ki melyik valláson legyen közülük, sőt még azok is, kik pápistáknak mondattatnak, hazájuknak oltalmáért felette szép egyességet tartanak az többi valláson lévőkkel. Népe ez országnak erős és hadakozó, városa sok és bő népű. Főbbek ezek: Prága, Broda [Český Brod], Eger [Cheb], Limburg [Nimburg, Nymburk], Commoda [Chomutov], Bilsemum [Pilsen], Tabor, Királyné Gretze [Hradec Králové], Beraunium [Beroun], Glotavia [Glotz, Kłodzko] etc. Én így mentem ez országon által:

Az felül megnevezett határvízen általmenvén, mentem bé az Hercinia-erdőbe, melyről az régiek sokat írtanak. Caesar, liber 6. de bello Gallico [a gall háborúról, 6. könyv] azt írja, hogy ennek az erdőnek szélessége kilencednapi járóföld, de nem találta az jámbor mondani, mert örömest bizony legnagyobb szélességén is két nap ember általmehet. Ez erdőben találtam egy elpusztult várra, neve Frawenburg, azaz Asszonyvára [Přimda]. Az falujában emberséges gazdánkasszony volt, azki pénzünkre bort és kenyeret, halat pénzünk nélkül adott. Ez igen félelmes hely, mert még az falukat is fel szokták gyakorta vetni a tolvajok, midőn idegen embert éreznek benne. Az lakosok benne németek, jóllehet hogy mind uruk s mind pénzük cseh.

CLÖDER [Kladruby] egy város, kinek majd minden állása, situsa [helyzete, fekvése], szintén, mint Göncnek, egy völgyben vagyon, mind házai s mind utcái hasonlatosak, az közepén alányúlt egy kis utca, az csűrök pedig teljességgel úgy vannak építtetve. Nyelvük kétféle, német és cseh, de németül nem örömest szólanak. Csak közel egy igen nagy monasterium, kiben barátok laknak, nem messze volt ide az apácáknak is klastroma, de megértvén éktelen életüket, kiűzték, ezt mondván, hogy megérik ők az barátoknak könyörgésével.

BlLSEM avagy Bilsemum egy kis völgyben sík mezőn építtetett tündöklő erős város, kit arra mentünkben úgy kerültünk, mint az róka az tőrt, mivelhogy azokat az jezsuitákat, kiket közönséges akaratból a csehek, sub una et sub utraque specie communicantes [az úrvacsorát egy és két szín alatt kiszolgáltatók], azmint ők szokták magukat disztingválni [megkülönböztetni], kiűztenek volt gonosz igyekezetükért, példát vévén az anglusoktól, francuzoktól, velencésektől, kik ők is régen kiűzték ez latrokat úgy, mint minden háborúságnak gerjesztő fáklyáit, az kiűzött, számkivetett latroknak pártját fogta ez két város, Bilsemum és Budeweis [České Budějovice], oltalmazta, segítette, kit megértvén az csehek, haddal készültenek az városra, szintén akkor, hogy ott általmentünk. Az városbéliek látván, hogy semmi nélkül, hanem csak oltalmazó férfiak nélkül szűkölködnének, határukban minden útonjárókat befogtak, és az bástyákra rendeltek. Mi két egész mérföldön az kerülésnek indulván sokat idestova bolygottunk, az búzákban sokat lappangottunk, de mégis végre, mivelhogy az utat nem tudtuk, csaknem bémenénk az városba, ugyan bementünk volna pedig, de egy jámbor parasztember igazíta más útra.

BESKAU [Bušovice] egy kis falu, holott egy szegény asszonynak házába bémenvén, minthogy vendégfogadó nem volt, s az eső igen esett, kérénk pénzünkre valami eledelt, és midőn kérdette volna, honnan valók volnánk, monda az társam, hogy ő cseh volna, én pedig magyar, több dolgaimat tudakozván, miben volna nékem állapotom, az társam mind megbeszélette, mely nagy országokat és tartományokat jártam volna immár be tengeren és földön, ez szegény asszony ennünk ada tejet, de valameddig ettünk, oly nagy keserves sírást tött érettem s az én bujdosásaim miatt, hogy bizonyára egy fia halva feküdt volna is, annyi ideig inkább nem sirathatta volna. Az tejért nem vevé el az pénzt, hanem erszényét fordítván, hat pénznél több szegénynél nem volt, s annak is felét nekem ada; szomszédasszonyátul egy darab túrót kölcsönkért, úgy adá az útra egy darab kenyérrel egyetemben. Jóllehet bizonyára nem akartam tőle elvenni, mert én adhattam volna neki is, de mégis tiszta szívét hozzám meglátván, elvettem, gondolván azt, hogy ily nevezetes alamizsnámat (ki többet tött Isten előtt, bizony elhittem, az gazdagoknak hatvan, hetven forintjuknál) örökké megtartanám, de gondviseletlenségem miatt, mihelyt Eperjesbe beértem, elvesztettem.

ROKKIZAM [Rokycany] kálvinista város, szép formán epíttetett, ahol midőn vendégfogadót keresnék, egy asszony behíva házához, praeoccupálván [előhozván], hogy noha nem volna vendégfogadóháza, mindazonáltal örömest szállást adna. Bemenék hozzája, és estvefelé hát az skólamestert odahívata vacsorára, kit reákért, hogy mindenképpen vegye ki belőlem, hova való vagyok, tudományom minemű, akaratom vagyon-é Csehországban való maradásra. Midőn én, nem tudván, mi okon kérdezkednék tőlem oly szorgalmatosan, bizony csak tréfába mondám, hogy ha állapotot kaphatok, tehát Prágában fogok megmaradni. Ezt tolmácsolván az mester az asszonynak, mindjárt egy szép leányt, kinél több sem vala semmi gyermeke, az szóbeszéd közben mellém ülteté, és sok kerengő beszédekkel kezdék az leányt mind erkölcséről s mind pedig jó gondviseléséről erősen dícsérni, végre ugyan nyilván kijelenték, hogy ha kedvem volna hozzá, tőlem az leányt meg nem tartanák, hanem nekem adnák. Én ily jó akaratjukra egyebet sem tudék felelni, hanem megköszönvén, mondék, hogy Prágában az császár udvarában Magyarországból atyámfiai vannak, kiknek hírük nélkül semmit nem illik, hogy ott közel lévén cselekedném. Az másnap tarisznyámat szép pogácsákkal megrakták, tőlük nagy kedvesen úgy búcsúztam el ily reménység alatt, hogy Prágában atyámfiaival végezvén, viszontag megtérek. De ugyan tőlük elválván mindjárt gondolám magamban: Megtérek akkor, midőn az egész cseh leányoknak gyűlését fogom hallani ily végre, hogy törvényükből menjen ki, hogy soha egyik se menjen közülük férjhez, mely, tudom, akkor lészen meg, mikor az tenger vize minden állásában megszárad.

MAUTEN [Mýto]. Ez város mellett találtuk elő az Prágából jövő cseh vitézeket, kiknek egy részét Pilsem alá, másik részét pedig az közel való váraknak oltalmazására küldötték, nagyobb rész szerint mind német mesterlegények voltanak, minket is igen intettek, hogy háborúságnak idején nem Pallasnak, hanem Marsnak szolgálnánk.

BERAUN. Prágához nagy három mérföldön építtetett középszerű város, sok rétek között vagyon, túl azon egy igen nagy hegy, ki alatt a víz folyván szoros szoros utat csinál, elannyira, hogy majd minden esztendőkről esztendőkre más-másképpen kell kőből az utat kivágni.

PRÁGA. Az híres-neves, régen nagy hatalmú római császároknak lakóhelye, az egész országnak közepén építtetett metropolja Prága. Három kiváltképpen való részre oszlattatik. Egyik részét híják Kis Oldalnak mind az nagy hídig alá, ebben vagyon az vár is egy igen szép kies és széles helyen, sok kőgrádicsokon megyen ember az víz felé alá belőle. A másik városát híják Óvárosnak, ebben vagyon az akadémia, az Collegium Carolinum, Collegium Angelicum, ebben az praetorium, az nagy piac, az Jesuiticum Collegium az nagy híd előtt, azmelyből az szegény páterek (bár hogy páterek, mert némelyiknek, azmint értettem, három gyermeke is volt) akkor minden marhájukat otthagyván kiszaladtanak vala. Ez Óvárosban volt szállásom az Három Koronában, hol ételem, italom jól volt, de az ágyam bizonyára száraz, mivelhogy az vendégnépnek sokasága miatt csak szintén egy padszéken feküdtem. Harmadik részét az városnak híják Újvárosnak, ki az Multa vizének mentében bal kéz felől nagy messze alányúlva fekszik. Közönségesen beszélik, hogy Prágában vagyon több hetvenöt templomnál. Szép az, azki az várban vagyon, mert sok császároknak koporsói megékesítették, azok közül legméltóságosb, kit ez három császárnak, Maximiliánnak, Ferdinandusnak és Rudolphusnak emeltenek, mert teljességesen amaz köz alabástrombó1 faragtatott, jóllehet nem ér az angliai királyoknak koporsóköveivel. Az templomon kívül ugyanaz várban vagyon egy kis kápolna, kiben amaz nagy Zsigmond császár, azki az tizenhárom várost zálogba vetette volt, fekszik. Ez kápolna mellett egy igen nagy fekete torony vagyon, melyet amaz híres-neves Siska János, ki az barátokra hadat indított volt, és minden országokban, de főképpen Magyarországban sok klastromokat elrontott, ezt az fekete tornyot igen meglövöldöztette. Ez toronyban igen nagy harang vagyon, kinek mását az Rotomagusin kívül nem láttam. Az egyik oldalán ilyen írás vagyon:

Ad honorem omnipotentis Dei et beatissimae Virginis Genitricis Domini nostri Iesu Christi, nec non et sanctorum, uti Venceslai, Adalberti, Sigismundi, Procopii, Ludmerillae, patronorum ecclesiae Pragensis. [A mindenható Isten és a boldogságos Szűz, a mi urunk, Jézus Krisztus szülőanyja, valamint a szentek, mint Vencel, Adalbert, Zsigmond, Prokop, Ludmilla, a prágai egyház védőszentjei dicsőségére.]

Az más oldalán:

Serenissimus ac invictissimus dominus, dominus Ferdinandus Romanorum imperator, Hungariae, Bohemiae rex, Hispaniarum infans, archidux Austriae, hanc campanam fundi jussit ad remedium et salutem animae suae charissimae Annae reginae conthoralis suae charissimae, filiae olim Ladislai regis Ungariae ac Bohemiae. Sit Deo optimo maximo honor, laus et gloria per omnia secula seculorum. Amen. [A legfényesebb és a leglegyőzhetetlenebb úr, Ferdinánd úr, a rómaiak császára, Magyarország és Csehország királya, a spanyolok trónörököse, Ausztria hercege ezt a harangot öntette saját és a fenséges Anna királyné, igen kedves felesége, egykor László magyar és cseh király leánya lelkének orvosságára és üdvére. Legyen a leghatalmasabb Istennek becsület, tisztesség és dicsőség mindörökké. Amen.]

Nagy hídja vagyon az városnak, azki az Kis Oldal nevű várost az Óvárossal összefoglalja. Ily közbeszéd vagyon felőle, hogy ezen az hídon soha úgy ember által nem mehet, hogy ez három közül valamelyiket rajta nem találná, vagy fehér lovat, vagy kurvát, vagy pedig barátot. Kerítése Prágának csak egy hitvány kőfal, az is néhol nagy magosan, néhol nagy mélységben vagyon, én nem tudom, ugyan miképpen kellene embernek magát oltalmazni az külső ellenségtől. Akadémiája vagyon szép épület, kinek régenten, azmint írják, mása nem volt egész világon, mert volt benne negyvenezer deák, de az professzorok, minthogy két nemzetből, németből és csehből voltanak, meg nem alkudtanak, hanem az csehek az németeket kiűzték, ez okon az egész akadémiának régi tisztessége elvonaték, csak szintén egy napon is ötezren jöttenek ki belőle, és így alább-alábbszállván méltósága, privilégiuma Lipsiába [Lipcsébe] vitetett, és Prága helyében Lipsia kezdett virágozni. Jóllehet mostan is sok királyoktul, császároktól privilégiuma, sok szép rendtartása vagyon, mindazonáltal soha semmi idegen nemzettől nem gyakoroltatik, hanem porban hever. Oda mentemben az Georgius Remus norinbergai doktor kommendaciója által sok fő ott való uraimmal, úgymint Johannes Campanusszal, Basilius Deutsenbergivel, ezek felett amaz híres-neves Petrus Fradeliusszal, az ott való akadémiának akkori dékánjával és a Minden Angyaloknak prépostjával örökké megmaradandó barátságot vetettem. Kinek jókedve annyival örömesben hozzám hajlott, mivelhogy ő is nemrégen ugyanazon utat nyomta vala Angliára, Belgiumra, Galliára, azmelyen Isten engem általvezérlett. Szép verses ajándékait adta emlékezetre, azmelyek mostan is nálam vannak. Az praetoriumon [városházán] egyfelől ilyen írás vagyon: Praga caput regni [Prága az ország feje], az alatt ilyen disztichon:

Haec domus odit, amat, punit, conservat, honorat

Nequitiem, pacem, crimina, jura, probos.
[Ez a ház gyűlöli, szereti, bünteti, megtartja, megbecsüli a feslettséget, a békét, a bűnöket, a törvényeket, a jámborokat.]

Mellette az tornyon az óramutató igen szépen megmutatja mind a planétákat, ünnepeket, aranyszámot, Napot, Holdat etc. Közel ehhez vagyon egy Lutheranicum templom, mellette egy igen jó skóla, melyben egy társamat, kivel tizenkét esztendős koromban, 1607. esztendőben laktam az késmárki skólában, Matthias Frölichet nagy kedvem szerint való állapotban találtam. Ez helyről, ha ember az Magyarország felé való kapura jő, meglátja az kerítés mellett az sok bordélyházakat, ahol néhol zabcégért, sercégért avagy egyéb valami eladó marhának jegyét tötték ki, jóllehet egyebet maguknál ez rút marhák nem árulnak. Azon valamely ifjú legény pedig csak szintén látásnak okáért utcájukon általmenne, és azok eszükbe vennék, hogy sehova be nem térne, nagy felszóval pirongatják érette, rossznak, alávalónak, kappannak kiáltják. Az császári udvarnak avagy tündöklő várnak situsa egy szép parton vagyon, szép tiszta piaca, és az egész Prága városának dicsőségét belőle elláthatni. Az váron túl egy szörnyű magas fahíd vagyon, kinek körülötte és alatta nagy sok őzek, szarvasok, nyulak több egyéb vadakkal egyetemben. Hogy az hídról az ember leszáll, mindkét keze felől két rend házacskák vannak, az jobb felől majd szinte az végsőben láttam két oroszlánt, az egyik igen vén, az másik csak gyermekded volt, mellettük harmadik rekeszben egy tigris, kegyetlen vad, ki mindazonáltal embereknek kezéhez szokott, és az gazdája, azmint akar, vele játszik és tapogatja. Általellenben az madárkert, kiben sokféle madarak, gödények, sasok, pelikánok, de kiváltképpen egy indiai madár, kit Herr Hansnak neveznek, azki az hozzá menő idegen embert oly kedvvel s oly kacagással fogadja, ítélné az ember, szeretetében hogy ezentúl meghalna, minden állása és formája, mint egy fehérszürke lúdnak, csakhogy kisebb kicsinnyel a lúdnál. Ha hihető, esküvéssel mondotta az gondviselő, hogy csak az az egy madár áll az császároknak húszezer forintjukban. Ez kertből ha kijő az ember, jobb kézre talál az gondviselő házára, ott láthat egy cserépből csinált nagy kondérfazekat, kiben nincs oly hét ember, ki bele nem férne egyszersmind, közönséges testű kilenc is belefér, csudálatos dolog, minemű fazekas hajtotta annak csinálásában az korongot. Hogy ezen végezzem el, fő érsekség vagyon ez városban, melyet az kilencedik Károly császár 1370. esztendőben emelt.

NIMBURG négyszegletre épített kis város, jó piaca, szép temploma, olcsó eledele, nagy tornya, melyben egész óra. Az helvéciai confessión levők bírják, mert hallottam, hogy az koldusok az Lobwaszer Ambrus doktornak énekét mondják vala benne, vagyon erős kerítése, mely ellenségtől az benne lakozókat bátorságossá teszi.

KÖNIGSTADT [Městec Králové] minden ékesség nélkül való kis városocska. Benne az vendégfogadósné kedvesen fogadott, csakhogy rossz sere és szegény, savanyú ausztriai bora volt, ágyat sem adhatott, mert mivelhogy későn mentünk be, az több vendégnek immár elosztották volt az ágyakat. Minekünk azért csak szintén bőrpárnákból vettete ágyat, hol csendesen nyugodván, és másnap nagyhamar Biczaura [Nový Bydžov] jutánk, ez gyönyörűséges szép kis város, folyóvizei körös-körül mossák, melyek az helynek nagy erősséget szereznek, lakosa emberséges és az idegenekhez jókedvű, piaca bő, ember pénzén mindent megtalál, ételt, italt, hálótársat.

PETROWITZ [Petrovice] egy igen nagy falu, melyben egy Magyarországban tanult ifjú legényre találtam, emberséggel fogadott, sajttal, serrel és kenyérrel kedvesen gazdálkodott.

JAROMIR [Jaroměř]. Város, melyben egy istentelen vendégfogadós öt garasomat tartá meg reggel, hogy az vacsorát fizetnénk, csak ilyen okon, hogy ő vissza az tallérért nem adhat, mert nincs annyi pénz nála, várakoztatott, de én az útnak nehéz voltátul féltem, mert az eső esten esett, kénytelen voltam otthagyni pénzemet és elindulni, de egyébképpen is hamisságot tött rajtunk, mert estve az vacsorátul való felköltünk után is, mikor semmire nem kellett, egy pint bort hozatott reánk, és annak is reggel az árát megvetette rajtunk, noha csak egy messzelyét sem ihattuk volt meg.

CALIZ [Česká Skalice] Három Caliz vagyon Európában, az egyik Hispániában Herculeum nevű fretumnak szigetében, melyet régen Gadesnek híttak, melyben az Nagy Sándornak két emlékező oszlopa mind ez mai napig fennvagyon; a másik Caliz Flandriának legfőbb portusa és Angliából legközelebb való általmenetelnek helye az Britanniai-oceanus tengeren, kihez Dipa felé menvén Normandiában az tengeren csak közel mentünk el. A harmadik Caliz ez, egy tisztességes városkája Csehországnak, jó, nyájas népe vagyon, vagyon jó serük is. Innen kimenvén, találtunk egy német leányra, ki ő is Prágábul jött az hadból, kinek édesanyja tiszta magyar nemzet, ráckevi leány volt régen, ki egy komáromi Fridrich nevű némettel ezelőtt 15 esztendővel ment el, és most itt lakik Csehországban.

NACHOD, németül Nachten, szép kis város, az hegyen mellette szép fényes tündöklő vár, nincs oly király, ki benne lakni nem szeretne mesterséges épületeire nézve, egyébképpen commoditásai mineműk legyenek, nem tudhatom. Nekünk az városban igen emberséges gazdánkasszony volt, az ételtől semmit nem fizettünk. Hallott volt, úgy ítélem, az magyarországi gazdálkodás felől, hogy tudniillik nem minden aprólék ebédtől avagy vacsorától fizetnek a bujdosók, azért ő is egy ebéden jól tarta, azonkívül pedig az következő városkára is eligazíta, merre legyen az út.

REINHARD [Szczytna]. Ebben lakik az ráckevi asszony, kiről most szólék, én elcsudálkoztam ez asszonyállatnak csuda goromba elméjén, tizenöt egész esztendeje, hogy ott az németek között lakik, soha ő egy szót németül, sem csehül igazán nem szólhat, elannyira, hogy csak a szomszédai és gyermekei értik szavát. Mi magyarul beszélettünk vele, most is szintén oly igazán szól magyarul, mint akármelyikünk.

GLOTZ szép királyi város, kiből akkori zűrzavarban nagy sok jezsuitákat űztenek ki, mindazonáltal az város nagy őrizetben volt, semmiképpen idegen embert belé nem bocsátottak, avagy ha bément, ki nem bocsátottak belőle. Mi azért mellette eljővén az alsó vendégfogadóban jóllakánk, az gazdasszonynak is jó kedve volt, mert két leányát közinkbe ültetvén rendjét kihozatta, egy-egy csókba kártyát is játszódtatott velünk, úgyhogy azki megnyerte az másikat, az nyertest meg kellett csókolni az nyeretlennek. Ezen vendégfogadóban vagyon egy írás szintén az padlás alatt, az írás mellett egy linea, ki azt mutatja, hogy egy időben az Nissa vize úgy megáradott volt, hogy azt érte az magossága, nagy sok kárt tett ez városban, mert az egész alsó hostat mind éppenséggel vízben volt, sok gyermekeket, embereket, sok drága ruhákat vesztett el.

WARTA [Stráž nad Nisou] egy kis város, szörnyű nagy hegyek között az Hercinia erdő alatt, mellette az nagy Nissa folyóvíz megyen, és onnan elhatározza Sziléziát Csehországtul. Ebben a városkában egy emberbe az nevető lélek avagy ördög bújt volt, kinek nevetésén három egész óráig csudálkoztam, soha ő az nevetéstől meg nem szűnt, azmint beszélették, harmad egész napja volt immár, hogy egy cseppet sem evett, csak nevetett, bérekesztve volt egy újonnan csinált házacskába. Itt szűnik meg az Hercinia nevezetes erdő, szörnyű nagy hegyek ezek, mindenütt szép források és vasbányák az oldalukban.

Így az kegyes Isten általvín Csehországon is minden veszedelem és kárvallás nélkül.