Prágai Tükör 2002/4 :: Magyarok Csehországban a 2001-es népszámlálás tükrében

Az itt következő elemzés célja képet adni különböző korosztályokhoz tartozó csehországi magyarok kétnyelvűségének egy aspektusáról, arról, hogy milyen alkalmuk van a cseh mint többségi, hivatalos nyelv mellett a magyar mint anyanyelv vagy mint származási nyelv használatára, és ezek a körülmények hogyan befolyásolják kétnyelvűségüket.

A most vizsgált anyag csak töredéke annak, amelynek gyűjtéséről korábban már beszámoltam: mindössze hét adatközlő nyelvhasználati interjújának azt a részét választottam ki, amely a fenti kérdésre ad választ.

A kiválasztott hét adatközlő különféle korosztályokat képvisel, és egyben a magyar kisebbség különböző típusait is. Van köztük gyerek, fiatal, középkorú és idős, és hárman egy család tagjai. Van köztük tiszta magyar családból és vegyes családból származó, iskolázott és iskolázatlan, betelepített és önkéntesen betelepülő is. Az adatközlők képviselik tehát a csehországi magyar kisebbség tagjainak legfontosabb csoportjait. Még mindannyian Csehszlovákiában, illetve a felnőttek annak szlovákiai részén születtek (még a 18 éves fiatalember is), a gyerekek azonban már a csehországi részen. Mostani lakóhelyük csehországi nagyváros, de egy adatközlő közülük falun él. További adataikat a táblázat tartalmazza (nevük helyett - a tudományos elemzési szokásoknak megfelelően - az azt helyettesítő kódot használom):

kódja	neme	kora	lakóhelye	születési helye	áttelepülésének
kódja	neme	kora	lakóhelye	születési helye	éve	oka

B	nő	73	Velké Svatoňovice	Magyarország, Felsősegesd	1946	kitelepítés
E	férfi	62	Brünn	Csehszlovákia, Komárom	1956	munkavállalás, házasság
Gy/1	nő	13	Brünn	Csehszlovákia, Brünn	-	-
L	férfi	18	Hradec Králové	Csehszlovákia, Kassa	1985	szülei munkavállalása
M	nő	42	Hradec Králové	Csehszlovákia, Kassa	1985	munkavállalás
Gy/3	nő	10	Hradec Králové	Csehszlovákia, Hradec Králové	-	-
O	nő	46	Prága	Csehszlovákia, Udvardi	1972	házasság

A nyelvhasználati kérdőívben szereplő és az adatközlőknek feltett kérdések közül most tehát az alábbiakra adott válaszokat elemzem:

A továbbiakban idézem a kiválasztott adatközlők interjújából azokat a részleteket, amelyeket válaszul kaptam az egyes kérdésekre. Az idézetek után megjegyzésekkel, magyarázatokkal látom el az egyes nyilatkozatokat.

Az első négy adatközlő (B, E, M, O) első generációs kisebbséginek számít. Közülük az idősebbek nemzedékéhez tartozik B és E.

B: Nincsen (alkalmam), ... Itthon magyarul beszélünk (..) gyerekekkel, férjemmel ... (a gyerekeim) Értenek magyarul. Mind (..) Beszélnek is magyarul. De furcsán, furcsán beszélnek, akkor mindig megszóllittom /rászólok/, hogy te ezt nem igy kell ám mondani. (az egyik lányom) Belekeverte a cseh szavakat. ... (az unokáim nem is beszélnek, nem is értenek magyarul) Nem, nem, egyik se.

B adatközlő a családján kívül senkivel sem tud az anyanyelvén beszélni. Otthon általában magyarul beszélnek, de inkább csak maga B, illetve az egyik fia, esetleg szlovák anyanyelvű férje, aki viszont, mivel eredetileg magyarországi szlovák kisebbségi volt, jól tud magyarul. A többiek is értik a magyar beszédet, de már nemigen használják, bár gyerekkorukban beszéltek magyarul. Az unokák azonban már nem tanulták meg a nyelvet. A család tehát, az anya (nagyanya) érzelmileg indokolható véleménye ellenére, hogy otthon mindig magyarul beszélnek, kétnyelvű, még a szűk családot (férj, feleség, két felnőtt fiú) tekintve is, a tágabbat (lányok, vők, unokák) véve pedig mindenképpen. A magyar nyelv a család legtöbb tagja számára (az anya és a kisebbik fiú kivételével, aki tudatosan fejleszti magyar nyelvismeretét és nyelvhasználatát) csak passzív kommunikációs eszköz (a vők és az unokák számára még az sem).

E: (olyan barátom, ismerősöm, akivel magyarul tudok beszélni Csehországban) Nincs, nem is volt, nem is tudtam hogy (..) csak hallottam, hogy vannak itten magyarok (..) nem messze az iskolától lakok, hallottam mer igy a Dél-Szlovákiából sok magyar tanul itt (..) hallottam mikor beszéltek, de én nem beszéltem velük és barátom nem volt. (most a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a klubjába) Sokan nem járunk (..) akik eljárunk ide (..) két-három órára (..), majdnem minden szerdán vagyunk hatan-heten... Beszélünk, de itt az a helyzet, hogy van aki sokkal rosszabbul beszél, mint én, (.) tehát ugy is beszélünk, hogy beszél magyarul, aztán közben meg megint csehül. (..) Magyarul beszélnek, de hát sok szót már nem tudnak kifejezni /kimondani, ill. sok gondolatot már nem tudnak magyarul kifejezni/, (..) meg-megakad, nem tudja, akkor megmondja csehül, és folytassa magyarul tovább. (..) Ha gyereknap vagy ilyesmi, akkor többen vannak, harminc-negyvenen is eljönnek. ... Körülbelül öt-hat (nagyobb rendezvény van évente),... A hatvanas évek elején akkor volt a munkahelyen egy fiu, (..) hát ővele magyarul beszéltem, de az talán csak egy évet volt. (..) Azóta csak csehül beszéltem, mindenkivel, mindig, otthon is, mer ugye megnősültem, feleségem brünni volt.

Az E jelű adatközlő a Csehország területén eltöltött 42 év alatt tulajdonképpen nem beszélt magyarul, hiszen felesége cseh volt, gyereke nem volt, így a család cseh egynyelvű lett, és magyar barátai vagy ismerősei sem voltak. Kivétel volt az az egy év, amikor egy magyar nyelvű kollégájával volt alkalma a munkahelyén magyarul beszélni. Az utóbbi években, amióta a városban magyar klub alakult, ill. ő tudomást szerzett róla, heti rendszerességgel jár oda két-három órára, illetve évente még öt-hat nagyobb rendezvényre. Lehetőségei arra, hogy magyarul beszéljen, az első negyven évhez képest gyarapodtak tehát, van egy rendszeresen ismétlődő alkalom a magyar nyelv használatára, bár, ahogy elmondja, ilyenkor a magyar beszédről többször váltanak át csehre.

A középkorúakat képviselő M és O adatközlő, mindketten nők, a fenti kérdésre a következő választ adták:

M: Hát itt tizenöt év alatt csak a családba, szál /szóval/ nagyon ritkán talákozunk ugye ismerősökkel, mind a doktor Popéllyal. És több nem is (.) nagyon kevés van itt (.) úgyhogy (.) csak a családba. ... (a prágai magyar klubba megyünk) Egypárszor, na de úgy vallom meg az igazat, hogy nem itt van, nem mindig könnyü oda eljutni (..) de nagyon szeretnék, és minden alkalmat próbálom kihasználni, hogy elmehessünk ... (a férjemmel) Hát többet magyarul (beszélünk), beszélünk csehül is, az biztos (..) többet magyarul (..) ha munkaköri vagy ilyen szakdolgokba, akkor biztos többet, talán gyakrabban csehül. (..) De viszont ha személyes családi dolgokról beszélünk, akkor magyarul beszélünk. (a gyerekekkel) Fele-fele, mer (..) szerettem volna nekik segitteni a cseh nyelvbe, hogy ne legyen problémájuk az iskolában, (.) Nehezitettük volna a dolgukat, ha itthon nem beszéltünk volna velük cseh /csehül/ ... Utcán, nyilvános helyen is beszélünk magyarul, nem csinálunk belőle problémát

Az adatközlő családjában dominál a magyar nyelvhasználat, magyar anyanyelvű férjével és gyerekeivel inkább magyarul beszél. Kisebb arányban, de a cseh nyelvet is használják a családban, annak ellenére, hogy mindkét szülő magyar anyanyelvű. A cseh nyelv használatának okai az adatközlő megfogalmazása szerint: a/ a férjével sokszor közös szakmai témák, b/ tudatos törekvés arra, hogy megkönnyítsék a gyerekek beilleszkedését a cseh környezetbe, ennek érdekében az iskolai dolgokat csehül beszélik meg. A magyar anyanyelvű házaspár a környezet hatására, illetve az ahhoz való tudatos alkalmazkodás jegyében kétnyelvűvé vált: a családban egyaránt használja anyanyelvét, illetve a többségi nyelvet.

O: lehetne (.) alkalmam, de az a baj, hogy nincsen időm, (..) (ha mégis van időm ) Klubba járok, ... háromszor-négyszer, (évente) (..) bálba, (..) talán négyszer (voltam). ...(olyan barát, szomszéd, esetleg rokon, aki magyar származású, és Prágában él) Nem, nem, senkit se ismerek, ... (a férjemmel és a gyerekekkel) Csak csehül beszélünk, ... (a gyerekeket nem tanítottam meg a magyarra, mert) Mikor (a kislányom) kicsi volt, akkor a (.) nagyszülei nevelték föl itet /őt/ és én munkába jártam, (..) akkor valahogyan az ember el is felejtette, hogy valahogyan úgy köll vele beszélni magyarul, ... én gyerekeimmel az az végett (nehogy ne tudjanak csehül, ha óvodába kerülnek) nem akartam (magyarul) beszélni. (..) Mikor hallottam ezeket a gyerekeket (a Mikulás-ünnepségen) hogy milyen jól beszélnek magyarul, hogy az én gyerekeim is tudtak volna magyarul. De most már késő...

Az adatközlő házastársa cseh, sőt a gyerekek nevelésében a cseh nagyszülők segítettek, így a család nyelve a cseh lett. A gyerekek magyarra tanítására kísérletet sem tett, egyrészt eszébe se jutott, hogy tehetné, másrészt - talán csak utólag - azzal indokolja, hogy a másnyelvűség kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a gyerekeket. Huszonöt év múltán azonban sajnálja, hogy nem beszélt velük magyarul. A szűkebb és tágabb környezet hatásainak megfelelően a család "kétnyelvűsítését" a magyar anyanyelvű anya nem próbálta meg (s bár a nagyobbik gyermek mint magyar szakos a Károly Egyetemen megtanult magyarul, anyjával egyáltalán nem beszél ezen a nyelven).

A fiatal korosztályt egy 18 éves fiatalember (L), valamint egy 13 (Gy/1) és egy 10 éves (Gy/3) kislány képviseli. Az eddigi adatközlőkkel szemben ők már a második generációhoz tartoznak, még a fiatalember is, aki 5 éves korában került magyar nyelvű szűkebb környezetből, Kassáról szüleivel együtt cseh nyelvterületre. L és Gy/3 adatközlő testvérek, és édesanyjuk M adatközlő. Az ő válaszaik tehát ugyanazon család különböző generációinak nyelvi viselkedésére adnak példát. A fenti kérdésre a következő válaszokat adták:

L: (akkor van alkalmam magyarul beszélni) Csak mikor elmegyünk a nagyszülőmhöz /nagyszüleimhez/, vagy mikor eljön Lajcsi bácsi, máshogy nehezen valamikor /máshol ritkán/. Vagy itthon, itthon persze. (itthon) Mindenkivel (magyarul beszélek) jóformán majdnem mindig, csak azokat a tárgyakat /témákat/ kivéve, ami a iskolával van kapcsolatba vagy a tanulással.

Az adatközlő olyan családban él, ahol a kommunikáció a magyar anyanyelvű szülők és a két gyerek között túlnyomórészt magyarul folyik. Az iskolával, a tanulással, tehát a fiatalember munkahelyével kapcsolatban azonban csehre vált a család, kétnyelvűek tehát a magyar túlsúlyával. Szűkebb és tágabb családján kívül azonban egyetlen embert tud megnevezni, akivel alkalmanként találkozik, s akivel magyarul beszél.

Gy/1: (itthon mindig magyarul beszélünk,) Hogyha a nagyapám nincs itt a közelben, mer ő nem tud, kicsit érti a (magyar) nyelvet. (testvéreimmel) Nem mindig, de szoktunk magyarul, (..) hogyha mondjuk jön valaki, és csehül beszél, akkor aztán folytatjuk csehül a beszédet, (..) aztán megint áttérünk (a magyarra). ... (meséket szoktam hallgatni) Főleg magyarul, mer anyu (.) Ádámkának (.) magyarul szokta olvasni vagy Eszternek. ... Ha az iskolában valamiről van /ha az iskolával kapcsolatban van valamiről/ szó, akkor csehül persze. (barátnőm, akivel magyarul beszélek) Vácott van egy, apunak valami volt osztálytársának a lánya,... (vele szoktunk találkozni évente) kétszer-háromszor.

A 13 éves adatközlő családja kétnyelvű ugyan, de kommunikációjuk nyelve dominánsan a magyar. Ahogy az interjú többi részéből kiderül, csak apja anyanyelve magyar, anyja cseh anyanyelvű, akinek a családjában, ősei között azonban volt magyar. A szülők mindegyike Budapesten járt egyetemre, az anya ott tanult meg magyarul. A családban következetesen magyarul beszélnek, a szülők nagy gondot fordítanak gyermekeik magyar nyelvű nevelésére. Csehre csak akkor váltanak az adatközlő szerint, ha ott van a cseh anyanyelvű, magyarul csak kicsit értő anyai nagyapa, illetve ha cseh nyelvű vendégük van, vagy a már a többi adatközlőnél is tapasztalt esetben, ha az iskoláról, a tanulásról van szó. A kirajzolódó kép szerint a szülők nem tartanak attól, hogy az otthoni magyar beszéd hátrányba hozná gyermekeiket. A családon kívül az adatközlőnek Csehországban nincs lehetősége magyarul beszélni.

Gy/3: Anyukával sokszor és apukával is (magyarul beszélek). ... Testvéremmel (.) avval is (..) mindig. (anyukával akkor beszélek csehül) Ha van nekem házi feladat; /van házi feladatom/,... (itt Hrádecben olyan ember, akivel magyarul szoktam beszélni) Nem nagyon (van). (az a bácsi, aki ma jött hozzánk) Avval (..) magyarul. (Prágában a klubban szoktam magyarul beszélni.)

A szűkszavú adatközlő gyakran válaszolt a kérdésekre csupán igen-nel és nem-mel, ezért volt szükséges a kérdések alapján a szokásosnál többször kiegészíteni feleletét. Válaszaiból ugyanaz a kép rajzolódik ki, mint édesanyjáéból (M) és testvérééből (L): az inkább magyar nyelvű, de a környezet hatására (iskola) a cseh nyelvet is használó család képe.

B: (..) Mindég járt ide Magyarországról valami tiz évet az a Nők Lapja, (..) Budapestről külték,... most már nem. Azér mer mindig eltüntették itt a (.) póstán ... Cseh ujságot is olvasok. Ritmusz zsivota (Rytmus života). Azt ... irni szoktam magyarul ... levelet (..) (képeslapot) karácsonra, husvétra, névnapra, ... Könyvet azt nem szeretek olvasni, ... magyart se. ... Csehül nem (írok).

Magyarul nem nagyon olvas, csehül magazinokat. Magyarul levelet, képeslapot ír, de csehül nem tanult meg írni, miután 21 éves korában került cseh nyelvterületre, s a nyelvet hallás, ill. olvasás útján tanulta meg.

E: Bejövök csak valamit elolvasni, (..) attól is függ milyen könyvet találok, ami érdekel, mer nekem van otthon is több magyar könyvem, főleg a Jókai könyvei vannak meg (..) aztán (..) Petőfi, Ady meg ezek. Ugyhogy jobban szeretem a költeményeket olvasni, ugyhogy lehet az volt a szerencsém, hogy még tudok magyarul beszélni. ... Néha magyar, néha cseh könyvet (olvasok) (..) fölváltva. ... (magyar újságot olvastam) Amig meg tudtam szerezni az Új Szót, (..) de itt nincs más lehetőség. ... (cseh újság) Az mindennap megvan nálam (..) amióta visszaemlékszek a Právo, az volt Rudé Právo, ezt vásárolom és ezt olvasom. (..) (magyarul) Levelet (szoktam írni) a szüleimnek, (..) leirom, de nem tudom, hogy helyesen irtam /írtam-e/, mer mondom némely szavakat, vannak ott is szavak, amiket másképp irják, mint ahogy én gondolom.

A nyelv passzív használatának egyik esete az olvasás: az adatközlő magyarul és csehül egyaránt rendszeresen olvas könyveket. A magyar könyvek olvasását önmaga emeli ki mint eszközt ahhoz, hogy annak ellenére ne felejtsen el magyarul, hogy felnőtt élete folyamán beszédben nem, vagy csak ritkán használta. Újságot azonban az utóbbi időben inkább csak csehül olvas. A mindennap használt cseh írás mellett tud magyarul is írni, de helyesírási ismeretek nélkül, ugyanis gyerekkorában csak három évig járt magyar iskolába, utána szlovákba. A levélírási alkalmak azonban a szülők halálával megszűntek, így az adatközlő számára gyakorlatilag megszűnt a magyar nyelv írásbeli használatának lehetősége is.

M: Én magyar könyveket olvasok (..) például Szilvássytól, Németh Lászlótól, Adyt olvastam, van pár könyvünk ... magyar ujságot vagy ilyesmit (..) szoktunk venni Magyarországon. ... a Tükört (..) igen, az jár, ... irogatok leveleket, (..) (képeslapok) azok mennek mindig, aztán a szülőkhöz, ismerősökhöz, rokonokhoz itt-ott levél is megy, ... (üzenetet) magyarul is (..) csehül is (..) fele-fele ugy lehet mondani, ... a helyesirást is ugy ahogy, (.) Azt hiszem, hogy hogy van olyan sok cseh, aki nem ir olyan pontosan (.) csehül (mint én).

Könyveket általában magyarul olvas az adatközlő, s olvassa a csehországi magyar kisebbség lapját, a Prágai Tükört is. Magyar írásos kommunikációja a levelezés, de a családi üzeneteket már mindkét nyelven írja. Büszke cseh írásának helyességére, különösen, hogy felnőtt korában, és nem is iskolában tanulta meg.

O: (magyarul olvasni) Szoktam, mikor a gyerekek kicsik voltak, és most is (.) jár a Prágai Tükör, (..) könyveim is vannak nagyon sok, amit már elolvastam és mostan (.) nincs idő, ... Irni mindig irok. Azt tudom, (.) nem felejtettem el az irást egyáltalán. ... Olvasni tudok (csehül), de irni is tudok, de nem tudom a gramatikát, (.) sajnos ... (a helyesirást) no azt nem tudom. ... (Csehül) könyveket nem olvasok, könyveket egyáltalán nem, ... mint a Nők Lapját, olyan lapokat, (..) csak ezeket olvasom.

Az adatközlő hosszabb lélegzetű írásokat (könyveket) magyarul olvas, és lapot is, a Prágai Tükört, csehül viszont női magazinokat. Magyarul még mindig jól ír, 26 év cseh környezetben élés után is, de csehül is tud írni, csak hibásan.

L: (olvastam magyarul) Néha valamikor egy könyvet, ami érdekelt, ... például Íti, a földönkívüli. (..) Aztán a Szinuhetet (.) Mika Waltaritól, az is magyarul vót, de azt már csak a felét olvastam magyarul, (..) másik felét már csehül olvastam (..) és aztán még egypár (.) Tarzan-könyvet, (..) Anderzen-meséket, ... (újságot) nem, mer itt ugye nincs semmi, (..) de mikor elmegyek oda Szesztára az akkor ott rendesen /rendszeresen/ olvasom az Új Szót. ... (cseh újságot) Hát, hogyha találok itthon akkor (olvasok). ... (csehül azt olvastam,) ami a kezem alá jött /a kezembe került/. (..) Bármit, de most az utóbbi időbe vagy azt, ami kell az iskolába, (..) ezt a (.) szcifi literaturát vagy a fantaazia literaturát, ... (magyarul írni) Tudok ... legtöbbször ilyen levelet vagy igy (szoktam írni). ... Nem ugy (megy), mind a csehbe, na. ... (de a helyesírást) Valahogy magamtól (tanultam meg).

A fiatal, 18 éves adatközlő sokat olvas csehül, magyarul inkább korábban és "kényszerből" olvasott, ha a szünetben nagyszüleinél unatkozott, és magyar könyvet talált. Nem okozna gondot neki a magyarul olvasás, de természetesebb a cseh olvasnivalók beszerzése (pl. újság). Írni is tud különösebb gond nélkül magyarul, de az a néhány levél, amit ír, elenyésző cseh írásbelisége mellett.

Gy/1: (magyarul olvasni) Tudok, de inkább csehül szoktam. ... (könyvet) Olvastam (.) egy-kettőt, de hát nem szoktam. ... A kis herceg. ... (magyar újságot olvastam) Keresztapám szokott nekünk hozni (..) Szlovákiából, (..) Hangkép vagy mi, (..) és akkor ott szoktak ilyen popsztárokról meg ilyenekről lenni, és azt szoktam olvasni. ... (írni magyarul akkor szoktam) Főleg ha Eszternek kell valamit, mer (.) szeret írni, (..) én mondom neki, mit írjon. (..) És aztán (.) keresztapámmal szokok levelezni, (..) úgy van, hogy leírom neki úgy, ahogyan gondolom, és aztán ő küldi, hogy hogy kell neki, amit ez jó vagy így /hogyan kell, hogyan felel meg neki, ez jó vagy nem/.

A család tudatos törekvése ellenére, hogy a gyerekek (az adatközlő és testvérei) minél jobban benne éljenek a magyar nyelvű kultúrában, az adatközlő egyre kevesebbet olvas magyarul, bár az olvasás semmilyen nehézséget nem okoz neki. Írására ugyanez jellemző: az otthoni írás, illetve a levelezés kis részt foglal el írásos kommunikációjában.

Gy/3: (magyarul olvasni) Csöppet (tudok). ... Van nekem egy könyv /könyvem/, és abba vannak olyan (.) na nem nagyon hosszúk, mesék, és abból olvastam. ... (magyarul írni is) Csöppet tudok. ... (csehül olvasni) Sszoktam (..) meséket. ... Olvasok (..) gyerekeknek újság /gyerekeknek való újságot/.

Magyar olvasási és íráskészségét az adatközlő alacsonyra értékeli, s ennek megfelelően nem is igen olvas vagy ír magyarul.

B: (imádkozni) Szoktam. Magyarul. ... Számolni is. Mindent magyarul. ... (káromkodni) Szoktam ... magyarul.

Az idős adatközlő, aki máig nem sajátította el teljesen a cseh nyelvet, s a cseh társadalomtól viszonylag elszigetelve él (soha nem volt munkahelye), e három dolgot automatikusan magyarul teszi.

E: (imádkozni) Nem (szoktam). ... Ha magyarul beszélek, akkor magyarul számolok, ha csehül akkor csehül számolok. ... (káromkodni) Épp ugy (szoktam), mint a számolást.

A ma már inkább cseh nyelvű adatközlő bevallása szerint nála a fenti automatizmusok az éppen használt nyelvhez igazodnak.

M: (imádkozni) Ritkán, de szoktam ... magyar (nyelven), csehül nem is tudok (..) vagy szlovákul se tudok, nem is tanultam. ... Inkább magyarul (számolok). ... Az majdnem mindegy (,milyen nyelven káromkodom).

A nyelvhasználat gyakoriságát nézve inkább csehül beszélő adatközlő, akinek családi nyelve azonban dominánsan a magyar, megőrizte a magyar nyelvi automatizmusok túlsúlyát.

O: Magyar nyelven (imádkozom) (..) csehül nem tudok egyáltalán. ... Magyarul, (számolok) csak magyarul, (..) jön a magyar barátnőm, hogyan olvasol, hisz itt Csehországba vagy. Hát mondom nem baj, össze köll adni (.) három húsz meg három húsz ((nevet))

(káromkodni) Azt nagyon megtanultam csehül, (..) mer olyan társaságba voltam, ahol ők inkább eztet tanították meg, mikor nem tudtam csehül.

Az adatközlő, aki 26 éve él cseh környezetben, férje cseh, gyerekeit egyáltalán nem tanította magyarul, a magyar nyelvi automatizmusokat feltűnően erősen őrzi (erre mutat anyanyelvjárási szókincsének használata is).

L: (imádkozni) Nem (szoktam). ... (számolni) Hát, leginkább csehül, (..) (magyarul) tán még mikor kisebb vótam, mer akkor ugye még nem kellettek ezek a valami magas számok. ... (ha káromkodnék,) Angolul (tenném).

Keveset tudunk meg az anyanyelv és a hivatalos nyelv közti viszonyról a nyelvi automatizmusok terén, hiszen van a kérdések között az adatközlő számára megválaszolhatatlan, és van egy kitérő, tehát nehezen értékelhető válasza is (angolul káromkodna, holott azt idegen nyelvként beszéli). A számolás nyelve nála azonban életkorával és a feladat bonyolultságával együtt változott.

Gy/1: (imádkozni) Szoktam ... magyarul, és hogyha csehül, akkor nem tudom tökéletesen és akkor mindig fejben magyarul mondom és akkor tudom mondani csehül mert hasonló a szöveg. ... Járok most is (cseh hittanra). ... Hát csehül számolok. ... Hát, ha otthon vagyok, akkor legtöbbször magyarul (káromkodok), de csehül is tudok.

Az imádkozásban és a káromkodásban az anyanyelv (helyesebben "apanyelv", hiszen az édesapja magyar anyanyelvű) dominál, a számolás automatizmusa azonban - nyilván a cseh iskola hatására - kizárólag cseh nyelvű.

Gy/3: (imádkozni) szoktam ... magyar (.) nyelven. ... (csehül) Csöppet (tudok imádkozni) ... Cseh nyelven (káromkodnék).

Technikai okokból hiányosak a válaszok, de a meglevők bizonyos kiegyenlítettséget mutatnak. Itt is, és az előző adatközlőnél is figyelembe veendő az adatközlő fiatal kora (10, 13), ekkor - úgy látszik - a magyar családi nyelv helyét, legalábbis az automatizmusok szintjén, még nem vette át teljesen a cseh nyelv.

A fenti elemzés eredményeinek alapján válaszolhatunk feltett kérdésünkre: hogy a csehországi magyar kisebbséget képviselő adatközlőknek milyen alkalmuk van a cseh mint többségi, hivatalos nyelv mellett a magyar mint anyanyelv vagy mint származási nyelv használatára, és ezek a körülmények hogyan befolyásolják kétnyelvűségüket.

A nyelvvesztés tempója, akár egy egyén életén belül is, az általános csehországi körülményeken kívül (a munkahely, a cseh nyelvű iskola) az egyén nyelvhasználati szokásaitól függ a leginkább, attól, hogy milyen a család otthoni nyelve, hogy mennyire tartja a kapcsolatot magánéletében magyarul beszélőkkel, illetve a környezetében levő magyar nyelvű közösségekkel (az újabban szerveződni kezdő közösségi élet, rendezvények, találkozók stb.).

Ahol a család nyelve magyar (mindkét szülő magyar vagy tud magyarul) a második generáció is beszél még magyarul, bár magyar nyelvhasználata erősen korlátozott. Az egyéni érdeklődés, a szülők tudatos nyelvmegőrzése nagy energiabefektetéssel elérheti tehát a gyermekek kétnyelvűségét, e kétnyelvűségben azonban általában a hivatalos, a cseh nyelv dominál.

A magyar nyelvű közösségekkel való kapcsolattartás mozgósítja a beszélőknek a csehországi körülmények között természetes módon egyre passzívabbá váló magyar nyelvtudását, de erre a mobilizálódásra, az interjúk tanúsága szerint, inkább csak a prágai "bársonyos forradalom", 1989 óta van lehetőség. A baráti kapcsolatok azonban most is ritkák, mivel a magyar nemzetiségűek teljesen szétszórtan élnek az országban, s a legutóbbi időkig, talán alkalmazkodóképességük miatt, nem is igen keresték egymás társaságát.

A fenti kép a magyar kisebbség nyelvhasználati színtereit úgy mutatja, mint amelyekben a magyar nyelv legfeljebb az otthoni és/vagy a baráti, társasági eseményekhez kötődik, de ott sem kizárólagosan. A cseh nyelvre váltás nemcsak akkor következik be, ha egy csak csehül tudó beszédpartner jelenik meg, hanem a témától is függ, hiszen az iskolai, munkahelyi dolgokat még a tiszta magyar családban is csehül beszélik meg, illetve két magyarul is beszélő ismerős sokszor vált át beszélgetés közben - magyar nyelvtudását elégtelennek tartva - csehre.

A magyarnak mint emigráns és szétszórt kisebbségnek gyors a nyelvvesztési folyamata, általában lezajlik már a második generációnál, de a harmadiknál mindenképpen. Ezt bizonyítja, hogy 3. generációs magyarul beszélővel nem találkoztam adatközlőim között. A nemzedékek nem szükségszerűen, de általában egybeesnek az egyes korosztályokkal. Az idősek és a középkorúak az első nemzedék tagjai, a fiatalok, illetve a gyerekek pedig a második nemzedéké. A nemzedékek közti különbség a vizsgálat alapján a következőképpen fogalmazható meg:

Az első nemzedék, amely cseh környezetbe került, nem felejti el anyanyelvét, bár a felejtésnek vannak fokozatai. Akiket erős családi szálak fűznek még a szlovákiai magyarokhoz és/vagy akiknek házastársuk is magyar nemzetiségű, többé-kevésbé őrzik az áttelepülésük idejére jellemző otthoni nyelvállapotot. Ezek közül a személyek közül többen még magyar iskolába jártak, olvasnak magyarul, s különösen ha vannak magyarországi kapcsolataik is, fejlett magyar beszéd- és íráskészséggel rendelkeznek. Ezek az inkább az értelmiségi réteghez tartozó személyek tanítják meg leginkább gyermekeiket magyarra. Ha azonban az első nemzedék tagjának már nem élnek közeli rokonai Szlovákiában, és/vagy nem magyar a házastársa, illetve magányos és/vagy nem járt Szlovákiában magyar iskolába (nem ír és olvas rendszeresen magyarul, és/vagy nincsenek magyarországi kapcsolatai), azt az anyanyelvi állapotot őrzi, amely szlovákiai magyar nyelvjárására volt jellemző, de gyakorlás hiányában ez is nehezen mobilizálható, mindenképpen megmerevedik, a nyelv változásait nem követi, s gyermekei általában egyáltalán nem beszélnek vagy értenek magyarul.

A második nemzedék már vagy egyáltalán nem tanult meg magyarul, hiszen a vegyes családokban nagyon ritkán fordul elő a magyar nyelv otthoni használata, vagy gyerekkorában elsajátíthatta a nyelvet a nagyszülőknél Szlovákiában, esetleg a szülei tanították meg magyarul. Cseh gyerekközösségbe kerülve azonban nagyrészt elfelejti anyanyelvét, mert iskolás korában "érvényesülési" vagy kényelmi okokból a szülők is egyre ritkábban beszélnek vele magyarul, s nyelvtudása inkább csupán passzívvá válik. A legjobban természetesen azok beszélik a magyart a második nemzedékből, akiknek mindkét szülője magyar, s otthoni nyelvük is az. De bármelyik csoportba tartozzék is a második nemzedék tagja, nem jár, nem járt magyar általános és középiskolába, hiszen erre lehetősége nincs, nem volt, így a magyar nyelvnek mindenképpen egy alacsonyabb igényszintű, inkább familiáris érintkezésben szokásos használatát ismeri, ezt is legtöbbször szlovákiai magyar nyelvjárási szinten. Nem ismeri tehát a köznyelvi normát, elvontabb gondolatok kifejezésére vagy magasabb igényszintű nyelvhasználatra elégtelen a kifejezőeszköz-készlete, írni és olvasni pedig vagy nem, vagy csak kevéssé tud, s talán éppen ezek miatt az okok miatt kerüli is a magyar kommunikációt.

Ezt az állapotot természetesen tovább árnyalják a felmérés további kérdéseiből kiolvasható válaszok. Ezekre még visszatérünk. Ahogyan arra is, hogy vannak-e lehetőségek rá, hogy a csehországi magyarok anyanyelvvesztését lassítani lehessen, esetleg meg lehessen állítani.