Tehenek parádéja

Prága, 2004. június-szeptember

Két éve júniusban - életemben először - Londonban jártam. Néhány napig útikönyv, szótár és térkép segítségével, életem során innen-onnan felszedett ismeretekkel, olvasmányokkal, nevekkel és elvárásokkal, minimális aktív nyelvtudással próbáltam többnyire egyedül felfedezni az angol metropolist. Úgy vélem, sikeresen. Jártamban-keltemben annyi szokatlan, meglepő benyomás ért, hogy csak most, két év elteltével tudatosodott bennem - hiszen én a város legmozgalmasabb, legélénkebb kereskedelmi-üzleti negyedében tehenekkel is találkoztam. Igaz, nem igaziakkal, csak festett-színezett műanyag hasonmásokkal, ahogy békésen álldogálnak a legdrágább üzletek utcáján, a Jernym Streeten avagy a Soho bohókás hangulatú tere, a Leicester Square fáinak és padjainak árnyékában. Alighanem az ezernyi színű, arcú és szavú, ezerféle hangulatú londoni bábelben még a tehenek jelenléte sem döbbentett meg igazán - beleillett a konzervatizmus, hagyományok, szokások keretezte soknyelvű, sokféle kultúrájú, sokkoló és egyben megnyugtatóan otthonos világba.

És lám - alig két nyár elteltével a tehenek ellátogattak Prágába is. Felbolygatva a közvéleményt, megosztva újságírók és olvasók, a művészet kedvelőinek és művelőinek táborát, felborzolva a helyi lakosok viszonylagos vagy látszólagos nyugalmát. „Épater le bourgeois!“ - hangzott annak idején a jelszó, valamikor jó száz évvel ezelőtt, amikor kialakultak az európai nagyvárosok. Lepjük meg, csodálkoztassuk el a polgárt! Keltsünk feltűnést, döbbenetet, vicceljük meg, bolygassuk meg mindennapjainak nyugalmát! Mi kellett ehhez a 20. század hajnalán? Például egy hatalmas konyhakést a járda szélén fenő, komolyan viselkedő, jólöltözött úriember - egyébként vicces hangulatú, tréfakedvelő író - Budapest közepén. Aki türelmesen folytatta a gyülekező, tanakodó, érdeklődő embergyűrű közepén tevékenységét, majd - miután meggyőződött a kés élességéről - nyugodtan továbbsétált, méghozzá mindenféle magyarázkodás nélkül. Vagy másutt és máskor, de ugyancsak a város forgatagában - felnézett az égre, és fejét csóválva keresett ott valamit. Aki látta, önkéntelenül is átvette mozdulatát. Kis idő elteltével az utca megtelt fejforgató, felfelé bámuló emberekkel. Ez volt az a pillanat, amikor mókás kedvű írónk csöndesen „kiszállt a buliból“ és távozott, maga mögött hagyta az értetlenkedő és csodálkozó, megbolondított járókelőket.

Ugyanígy hatnak a tehenek is. Megdöbbenést kelt a villamosmegálló üvegkalickájának tetején pihenő jószág, a farmerszerelésbe bújtatott kérődző, a hirdetőoszlopra felmászó, az áruház forgatagában békésen szemlélődő, a valamikori tank helyén lecövekelt legelésző állat. De ugyanígy az Európai Unió tagállamait szimbolizáló, körben álló, huszonöt egyforma alakú, de különféle módon kifestett négylábú. Minden abszurdum, hiszen ezek a tehenek igazából se nem szobrok, se nem élő állatok; nem tudják farkukkal csapdosni a rájuk szálló legyeket, hangjukat nem halljuk, se kérődzni, se legelni, se se szemlélődni nem tudnak ott, ahol a fű - amiből sohasem lesz széna - csak a parkokban nő. Ugyanúgy, mint ahogy a festett, mázolt, ragasztott, színezett tehén sem ad soha tejet. De hiszen a Milka csoki lila tehene sem létezik a valóságban, mégis szeretjük. Ugyanúgy, mint a Mackó sajt maciját, de akár említhetném a Kisvakondot, Vukot, Hófehérke hét törpéjét vagy az olimpiák furcsa-kedves kabalafiguráit. Jelképek ezek, olyan szimbólumok, amelyek igazából csak a tudatunkban elevenek, többnyire pozitív tulajdonságok, élmények, érzések hordozói. Láttukkor olyan gondolatok, érzések fogannak meg bennünk, amiktől mi magunk leszünk gazdagabbak.

A prágai tehénparádénak - éppúgy, ahogy elődeinek - üzleti vonzata is van. Megrendezése a merész döntésen kívül rengeteg pénzbe, szervezésbe, energiába került. Az októberi nyilvános árverés, a „tehénvásár“ remélhetőleg beváltja majd a hozzáfűzött reményeket, s a befolyt összeget az ígéret szerint jótékonysági célokra fordítják. A parádé megmozgatott egy sor (régebben mecénásnak, ma szponzornak titulált) egyént és vállalkozást, inspirált és megdolgoztatott több hivatásos művészt és alkotni vágyó amatőrt egyaránt. És persze megkavart egy kicsit mindent és mindenkit - városlakót és alkalmi látogatót egyaránt, akik a nyáron át tartó parádé kapcsán a legváratlanabb helyeken és helyzetekben a felállított 206 tehén valamelyikével találkoznak. Lehet, hogy a tehenek a modern nagyvárosok kerti törpéi? Beleillenek-e a városképbe? Ezen lehet vitakozni, elemezgetni, polemizálni. Nekem tetszenek, csak azt sajnálom, hogy munkahelyem és lakóhelyem között ingázva naponta csak elvétve ütközöm bele ezekbe a bután vagy okosan, de a világba bámuló jószágokba.

Végezetül álljon itt néhány praktikus tanács:

1. Aki többet szeretne megtudni a prágai tehenekről, szíves figyelmébe ajánlom a világháló www.cowparade.cz oldalát. Az 1998-ban Zürichben először megvalósított parádé múltja, jelene és összes tehene megtekinthető itt kétdimenziós változatban.
2. Aki nem tette félre időben a tehenek elhelyezkedését mutató Prága-térképet, forduljon a Prágai Információs Iroda városszerte fellelhető standjaihoz.
3. Aki az egész eseményről egyelőre semmit sem hallott vagy látott, sétáljon bármerre - akár cél nélkül is - a város központjában.

Kellemes felfedezői körutat kíván:

Rónai Katalin